Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A szerencse háza kritika

A szerencse háza kritikaEgy vallomással tartozom: sokakkal ellentétben én kedvelem Will Ferrell munkásságát, még akkor is, ha vele kapcsolatban abszolút elsüthető a „karakterszínész” jelző, hiszen ő tényleg szinte mindig ugyanazt a figurát hozza filmjeiben. Az általa megformált karakterek rendszerint esetlenek, jó szívűek, gyávák, és ha keményen próbálnak viselkedni, annak a végeredménye viccesen kínosak. Az már más kérdés, hogy míg ez az attitűd-csomag jól illeszkedik a Mark Wahlberggel közösen készített vígjátékokba (Pancser police, Megjött apuci!), hiszen remek ellenpólusai Wahlberg által játszott macsó alakjainak, addig önmagában ez már nehezen áll meg a lábán. A szerencse háza című filmben egyszerűen mindez kevés és a rossz értelemben véve kínos.

Ferrell ugyanis a legújabb művében, A szerencse házában is ugyanezt a pipogya karaktert hozza, megfejelve azzal a tulajdonságával, hogy a számok összezavarják szegényt, konkrétan az 50 ezret sem képes megkülönböztetni az 50 milliótól, ami már akkora túlzás, hogy nem is lehet hova tenni. Ekkora szellemi kapacitással hogyan végezhet felelős irodai munkát? (Hogy konkrétan mit, az persze nem derül ki). Eleve, így hogy lehet felesége, gyermeke, szép nagy háza? Amerika tényleg ennyire a lehetőségek hazája lenne?

A szerencse háza kritikaEz a logikai baki csak egy a temérdek közül, amelyben úszkál A szerencse háza. A készítők ugyanis mindent, még a józan észt is feláldozták pusztán azért, hogy a végére meglegyen a minden ízében tökéletes happy end. Tény, hogy maga a történet nem igényel nagyobb szellemi fejtörőt, de hát egy vígjátéktól ne is várjon az ember csehovi fordulatokat, csak röhögni lehessen rajta. A sztori tényleg csak annyi, hogy egy kisvárosi házaspár a válás küszöbén álló barátjukkal illegális kaszinót nyit, hogy a befolyt pénzből elküldhessék egyetemre a kislányukat.

Azzal most ne törődjünk, hogy az anyuka miért nem képes elmenni dolgozni (egyedül a volt munkahelyén próbálkozik), vagy hogy miért nem kérnek egy év halasztást, hogy addig összegyűjtsék a pénzt, elvégre a gyermekük elég megértőnek, már-már túlságosan is tökéletesnek van ábrázolva. Afölött meg pláne hunyjunk szemet, hogy egy kertvárosban hogy tud úgy működni egy bűnbarlang, hogy az meglepően sokáig marad titokban a hatóságok előtt. A film „erkölcsi mondanivalójáról” meg végképp tegyünk le, a kölykök iskoláztatása mindent verhet, ahogyan egy ember elevenen való elégetése is smafunak bizonyul.

A szerencse háza kritikaJó, igaza van azoknak, akik tényleg csak azért ülnek be egy ilyen kaliberű filmre, hogy kacarászhassanak egy sort, szóval kit érdekel mindez? A kérdés: tud nevettetni vagy nem? A válasz: úgy-ahogy. Fogjuk rá. Mint az már említésre került, Ferrell nem tud túl sok új dolgot felmutatni, a nejét alakító, szerencsétlen Amy Poehler (Városfejlesztési osztály, Lánytesók) pedig igazi prosztó humort kapott, a nyilvános vizelésénél én szégyelltem magam az alkotók helyett is. Mindemellett az sem vicces, hogy folyamatosan alpárian fejezi ki magát. Ezt komolyan gondolták 2017-ben? Mi lesz legközelebb, tortacsata? És könyörgöm, ki találta ki azt a képtelenséget, hogy Poehlert Kiss Erika szinkronizálja?

A humor egy szubjektív dolog, főleg ebben az országban, ahol Adam Sandler legótvarabb vígjátéka is csuklóból behúz 100 ezer nézőt, szóval nem tudom őszintén azt írni, hogy nem ajánlom A szerencse háza megnézését, főleg mert maga a film nem fárasztó és nem kényelmetlen. Egyszerűen gyenge, Ferrelltől lehetett már sokkal jobbakat is látni. Van pár jó geg benne, de egyik sem az a térdcsapkódos, fulladozós. Megmosolyogtat, és végül is kikapcsol, majdhogynem szórakoztat. Akinek nincsenek komolyabb elvárásai egy vígjátékkal szemben, az nyugodtan nézze meg, ha teheti. Én viszont csalódtam.

Szerintem: 

Szerző: Kis Szabolcs

Hazai bemutató: 2017. augusztus 17.

Forrás és fotó: InterCom

Olvasd el ezeket is!

1 Comment on A szerencse háza kritika

  1. Minden szavaddal egyetértek!

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: