Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Valerian és az ezer bolygó városa kritika

Valerian és az ezer bolygó városa kritikaNem könnyű dolog a Valerian és az ezer bolygó városa című filmről írni, mivel az alapját egy olyan régi francia képregénysorozat képzi, amit a rendező, az 58 éves Luc Besson még gyerekként (!) olvasott. Ennél fogva nehéz eldönteni, hogy a látottak mennyire hűek az eredeti alapanyaghoz és mennyit lopkodott össze más filmekből. Mert az sajnos tagadhatatlan, hogy a műnek nagyon sok elemét már láthattuk korábban, például magától Bessontól is, konkrétabban a zseniális Ötödik elemből. Vagy csak abban használtak fel egyes motívumokat a már említett képregényből?

Az összehasonlítás az Ötödik elemmel azért is elkerülhetetlen, mert az már az előzetesekből is kiderült, hogy a Valerian… ugyanolyan látványos, harsány és izgalmas lesz, mint a kvázi elődje. Ezeknek az elvárásoknak pedig abszolút meg is felel a film. A végeredmény meseszép, szemet gyönyörködtető, fantáziadús, mozgalmas és izgalmas. Egymástól teljesen különböző helyszínek (még a címbeli városon belül is!), űrutazás, több ezer érdekes kinézetű és viselkedésű űrlény, robotok és még egy dimenzióváltás is helyet kapott. Mindez ráadásul egyáltalán nem kelti a túlzsúfoltság hatását, nem roppan össze az alkotás a saját súlya alatt.

Valerian és az ezer bolygó városa kritikaUgyanez elmondható a történetről is, ami félig-meddig egy folytatás benyomását kelti, mivel nincs „rendes” felvezetés, a két főszereplőnk már régóta ismerik egymást, egy tapasztalt párost alkotnak, akik régóta együtt dolgoznak, és ennél fogva ismerik egymás gyengéit és erősségeit egyaránt. Nincs alibinek szánt első akciójuk, már az első perctől kezdve a fő cselekményszálra koncentrál a film, aminek igen minimális leágazásai vannak. Hőseink pontról pontra haladnak, a végét leszámítva nincsenek látványos fordulatok, maximum csak akadályok, de azokat meg persze rendre megoldják. Természetesen ezek az akadályok rendre magukkal vonzanak újabb és érdekesebbnél érdekesebb figurákat.

Hovatovább, még azt is meg merem kockáztatni, hogy ezúttal a 3D se akkora pénzkidobás, mint mondjuk legutóbb A múmiánál (bár arra a mozijegy önmagában hedonista pazarlásnak minősül). Jó, nem váltja meg a világot, de ezúttal érezni rendesen a mélységeket. Tetszetős, na.

Látszólag tehát minden rendben van ezzel az új sci-fivel, de valami mégis hiányzik belőle, ez pedig a lélek. Hiába az ezerszeres fordulaton pergő sztori, a látvány és a kreatív ötletek széles garmadája, ha egyszerűen hiányzik belőle az, amitől ez a film igazán szerethetővé válik.

Valerian és az ezer bolygó városa kritikaSajnos a két főszereplő erre nem alkalmas. Nem a színészek hibája – bár azért ők is jobban odatehették volna magukat -, hanem a karaktereiké. Valerian (Dane DeHaan – A csodálatos pókember 2, Az egészség ellenszere) egy olyan figura, akivel nagyon nehéz azonosulni, mivel már rögtön a cselekmények elején megtudjuk, hogy ő a „tökéletes katona”, aki mindenben, de tényleg mindenben profi, és a nők terén egy igazi skalpvadász. Ő viszont már csak a társáért, Laureline-ért (Cara DelevingnePán, Suicide Squad) eped, de nem igazán értjük, hogy miért. Az egész szerelmi szál úgy képes erőltettetnek hatni, hogy a filmnek szinte a teljes játékideje erre van ráhúzva.

Nagyobb probléma, hogy Valerian tényleg nem tud hibázni, nincs benne szinte semmi olyan tulajdonság, ami esendővé, emberivé tenné. Kegyetlen dolog most összehasonlítani Bruce Willis Korben Dallaséval, de hiába volt ő is egy elitkatona, mégis el tudta velünk hitetni azt, hogy ő csak egy házsártos fickó a szomszédból, aki olyat tesz, amihez igazából semmi kedve. Egy élő, létező figura a jövőből. Valerian meg… ehh.

Az sem segít a film megítélésén, hogy kifejezetten gyenge humorral kell szembesülnünk, ami kifejezetten nagy csalódás. Jó, vannak jó poénok, ám sokszor érezni azt a kínos pillanatot is, amikor tudod, hogy most nevetni kellene, de az egyszerűen nem megy.

Mindemellett látható még Rihanna is, aki még egy ötletes magánszámot is kapott, csak éppen a karakterében is felsejlik az önismétlés. Clive Owen (Sin City, Az ember gyermeke) pedig végre egy igazi gané lehet egy űrtábornok képében. Nagy kár, hogy egy arcpirítóan egydimenziós figurát kell alakítania, vétek egy ilyen tehetséges színésszel szemben. Konkrétan a fickóról már az első színre lépésétől kezdve tudni lehet, hogy ő a rosszfiú.

A lényeg persze az, hogy minden hibája ellenére tényleg érdemes egyszer megnézni Besson új művét, mert látszik benne a belefektetett rengeteg munka, és ismételten hangsúlyoznám, hogy elképesztően látványosra sikeredett. Igazi nyári blockbuster a Valerian és az ezer bolygó városa, francia módra.

Szerintem: 

Szerző: Kis Szabolcs

Hazai bemutató: 2017. július 20.

Forrás és fotó: Big Bang Media

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!