Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A majmok bolygója: Háború kritika

A majmok bolygója: Háború kritikaHa az előző filmed egyik legemlékezetesebb jelenete egy mindkét kezében egy-egy gépfegyverrel tüzelő lovagló majom, nos akkor van feladatod bőven. Még akkor is, ha nem egy gagyi Asylum-filmről van szó, hanem egy nagyon is komoly apokaliptikus sci-firől. Az első rész rendben volt, az imént említett második magasra tette a lécet, de vajon az záróepizód A majmok bolygója: Háború meg tud felelni a magasabb elvárásoknak?

Két nehéz év telt el a háború kirobbanása óta. Az Ezredes (Woody Harrelson) mindent elkövet, hogy kiírtsa Cézár (Andy Serkis) kolóniáját, ám a majmokat sem ejtették a fejükre. Sőt, amikor sikerül egy csata után pár embert foglyul ejteniük, élve visszaküldik őket, békeajánlatként. Sajnos béke helyett csak egy rajtaütést kapnak válaszul, ami már sok a kis közösségnek, és a menekülés mellett döntenek. Elindulnak hát, hogy új hazát keressenek, távol az emberektől. Cézár azonban az őt ért veszteség miatt bosszúra vágyik és az Ezredes után indul. Három hű társa követei, élükön Maurice-szal (Karim Konoval). Útjuk során hozzájuk csapódik egy néma kislány (Amiah Miller) és egy beszélni tudó, volt állatkerti majom, Rossz Majom (Steve Zahn). Ám amikor célhoz érnek, szörnyű meglepetés fogadja őket. Az emberek néhány áruló segítségével rabul ejtették a vándorlókat és most rabszolgaként dolgoztatják őket. Cézárnak pedig újra vezetőként kell viselkednie bosszúszomjas harcos helyett.

A majmok bolygója: Háború kritika140 percével ez a leghosszabb a három film közül, és ez nem véletlen. Annyi mindent kellett belezsúfolni egyetlen filmbe, hogy az szinte lehetetlennek tűnik. Az már a készítők tehetségét dicséri, hogy megoldották, de még hogy. Ugyan a cselekmény sokáig egyetlen szálon fut, de oly sok minden történik benne, hogy nem volt kis munka mindezt rendesen tálalni. A személyes veszteség, a nép iránt érzett felelősség, a bajtársiasság nem csak a majmok de az emberek oldalán is megjelenik, csak kicsit másként. Míg az egyik a nép most kezdi kultúrájának építését, a másik igyekszik megőrizni annak maradékát, bármi áron. Az Ezredes monológja kicsit helyreteszi az addig kissé egyoldalú ábrázolást, egyszersmind mélységet adva a karakternek és a feloldhatatlan konfliktusnak egyaránt. Az Ezredes és Cézár (angolul mindkettőjük neve C-vel kezdődik) nem is különböznek egymástól annyira, bárhogy szeretnék is. Azonosak a céljaik, az eszközeik, a motivációjuk, csak sajnos szemben állnak egymással, egy olyan helyzetben, ahol a győztes mindet visz.

A majmok bolygója: Háború kritikaMindezt egy olyan érzelmi hullámvasúton tárják elénk, ahol bizony több a könnyfacsaró pillanat, mint a gépfegyverropogás, pedig abból sincs ám kevés. Mivel a majmok ugyan kommunikálnak, de alig beszélnek, minden kimondott szónak komoly súlya van. Nincs feleslegesen odatett szóvirág, vagy terjengős okfejtés, csak a lényeg. Még a “főgonosz” kötelező monológja is olyan tömören és logikusan van előadva, hogy így is kiérezni a mögöttes érzelmi vívódást, a személyes tragédiát. Ebből következik, hogy itt nincsenek hagyományos értelemben vett rosszfiúk, csak egymással ellentétes célok, amik élérésért mindkét fél bármit képes megtenni. Két külön faj vívja a háborúját a fennmaradásért, és nem nagyon válogathatnak az eszközökben. Ugyan a mérleg kileng az egyik irányba, de ez érthető, a nézőnek kell valaki, akiért szoríthat. Akik jelen esetben a majmok, az emberek ellenében. Az alkotók érdeme, hogy ezt sikerül is elérniük. És minden háborús filmbe kell egy a fejét borotváló, kattant ezredes, mert az jó. 🙂

A majmok bolygója: Háború kritikaA látványra alig vannak szavak. A majmok animációja már az első részben is gyönyörű volt, de most egyszerűen hihetetlen. A részletesség lenyűgöző. Fel sem merül bennünk, hogy amit látunk az csupán egy nagyobbacska falu áramfogyasztását produkáló renderfarm eredménye. A karakterek minden értelemben ott vannak a vásznon. Gesztusaik, érzelmeik, mozgásuk hitelessége nem különbözik a hús-vér emberekéitől. Ebből az sem von le semmit, ha tudjuk, hogy jeleneteket emberekkel vették fel, és csak digitálisan “húzták rájuk” a majom jelmezt. De nem csak ebben rejlik a szépség. A erdő, a havas táj, a nyíló virágok, de a csata forgataga, a fogolytábor, a menedékek is mind-mind csodálatosan kompozíciókban tűnik fel a vásznon. Az egyik kedvencem a zuhanás közben a lángoló amerikai zászlóba csimpaszkodó Cézár képe. Bay biztosan a szívéhez kapott, amikor meglátta. 🙂

Azért a film nem mentes a hibáktól sem, és ezek néhol igencsak szembetűnőek. Egyes fordulatok kiszámíthatóak, vagy előreláthatók. Ám amikor valaki csak úgy, begyalogol egy jól őrzött katonai táborba, anélkül, hogy ez bárkinek feltűzne, akkor azért nagyon rezeg a léc. Vagy amikor egy érdekes szálat egy idő után elfelejtenek. És a komikus mellékalak figurája is feleslegesnek tűnik elsőre. Igaz, ezt a csorbát később ügyesen kiköszörülik, amikor tragikus élt kap a karakter.

A harmadik, lezáró film tovább vitte a második részben lefektetett vonalat. Látványos, de okos sci-fi, ami nem csak a szemnek, de gondolkodó elmének is ízletes táplálékkal szolgál. Erényei ellensúlyozzák a hibáit, így nem okoz csalódást. Csak ajánlani tudom, főleg annak, akinek tesztet az előző rész. A kritikusok az előző résznél is jobban kedvelik, teljesen megérdemelten.

Szerintem: 

Szerző: Palenyik Krisztián

Hazai bemutató: 2017. július 13.

Forrás és fotó: InterCom

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!