Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Pókember: Hazatérés kritika

Csodálatos Pókember

Pókember: Hazatérés kritikaEmlékszem, amikor kiderült, hogy Tom Holland fogja játszani Pókembert sok rajongó felhorkantott és hőbörgött, hogy egy ilyen kis gizda gyerek fogja játszani kedvenc karakterüket. Nem telt el sok idő és a fiatal színész válaszul elkezdett twitter és facebook képeket, videókat megosztani az oldalán, hogy bebizonyítsa, igenis ő alkalmas erre a szerepre. Ennek az lett az eredménye, hogy 2017-re Tom Holland-nak nagyobb rajongótábora lett, mint az egész Bosszúállók csapatnak együttvéve, és a Marvel rajongók tűkön ülve várták a Pókember: Hazatérés című filmet.

Hosszú utat kellett bejárnia Pókembernek mire sikerült a Marvel Studios-nak 100%-ban megkaparintania a forgalmazási jogokat, de végül mégis csak sikerült hazaérnie, amire a film címe is utal. Végre nem egy 25-30 éves színész játssza Peter Parkert, hanem egy olyan valaki, akiről tényleg képesek vagyunk elhinni, hogy még csak középiskolás. Kicsit olyan a Pókember: Hazatérés, mintha a Kick/Ass PG -13-as verzióját néznék: adott egy kicsit lúzer, esetlen kamasz fiú, akinek minden vágya, hogy igazi szuperhős legyen, pedig még bunyózni se tud. Hőstettei kimerülnek a biciklitolvajok lefülelésében és idős nénik útbaigazításában. Görcsösen ragaszkodik pókjelmezéhez, de idővel rá kell jönnie, hogy nem a ruha teszi az embert, és szuperképességek nélkül is lehet valaki hős.

Pókember: Hazatérés kritikaA Spider-man: Homecoming nagyon jól indít, és ezt a színvonalat sikerül majdnem végig fenntartania. Az egész filmet átjárja egyfajta kellemes nosztalgikus hangulat, mivel olyan mintha egy 90-es években készült tinivígjátékot néznénk, csak ebben vannak szuperhősök és szupergonoszok is. A humora friss, nem elcsépelt, mivel nem a megszokott panelekből építkezik, hanem jófajta poénokkal csal mosolyt a néző arcára. Néhány Marvel alkotás már sikeresen mozdult el a könnyedebb hangvétel irányába (A hangya, Doctor Strange, A galaxis őrzői), de ezen a téren a Pókember: Hazatérés teljesített eddig a legjobban. Az egész film igazán kedves, bohókás és egyszerűen nem lehet nem szeretni. Nem csak, hogy hozza a kötelezőt, hanem annál jóval többet is.

Pókember: Hazatérés kritikaPókember a Marvel legnépszerűbb karaktere, talán azért, mert könnyű azonosulni vele, lehetne akár a szomszéd kissrác is. Ezért volt nagyon fontos, hogy a megfelelő színészt válasszák erre a „felelősségteljes” szerepre. Szerencse a stúdió castingja elég jól sikerült, és az már csak egy plusz volt, hogy Tom Holland nagy Pókember rajongó is. Jó látni egy ennyire tehetséges fiatal újoncot az MCU fedélzetén, mert új színt visz a képregényfilmek világába. Tom Holland egyszerűen lubickol a szerepében, ha kell esetlen és lúzer, de ha kell bedobja a laza figurát, persze az már más kérdés, hogy ez nem mindig sül el a legjobban. Semmi erőlködés, mesterkéltség nincs a játékában, látszik rajta, hogy minden egyes percét élvezte a forgatásnak. Amit még kiemelnék, hogy fiatal kora ellenére hatalmas színészi eszköztárral rendelkezik, képes bármilyen érzelmet átadni egyetlen arckifejezésével. Már a film első 5 -10 percében megvesz minket kilóra és ez az érzés csak még erősebb lesz a vége főcím lepergése után: Tom Holland a filmtörténelem eddigi legjobb Peter Parkere/Pókembere.

Pókember: Hazatérés kritikaAz MCU-ban már-már hagyománynak számít, hogy egy elég jó szuperhős kap egy igazán gagyi ellenfelet, és ez általában rossz érzést hagy a nézőben. Szerencsére a Pókember: Hazatérésben ezzel a tradícióval is szakítottak, mivel Michael Keaton „rosszfiúja” egészen pofásra sikeredett. Nem az a tipikus főgonosz, mivel indítékai sokkal földhözragadtabbak, mint általában azt egy szupergonosztól megszokhattuk. Pont emiatt hat üdítően karaktere, mivel végre nem arra megy ki a játék, hogy elpusztítsa/leigázza a földet, nem rombol földig városokat (na jó csak egy kompot), nem kezd eszetlen pusztításba, hanem (majdnem) minden döntése mögött észérvek állnak. Igazából nem is akkor igazán „ijesztő”, amikor a Keselyű jelmezt viseli, hanem akkor amikor civilben látjuk. Michael Keaton kihozta a maximumot ebből a kicsit egysíkú karakterből, mondhatnám akár azt is, hogy Keselyű az eddigi legjobban eltalált Marvel főgonosz. Méltó ellenfele Pókembernek, mivel egyikük a realitást másikuk pedig az idealizmust testesíti meg, itt tényleg a jó és a rossz „harcát” láthatjuk. A filmvégi csatát kicsit túltolták, de még éppen belefér, és annyira jó az egész ami előtte van, hogy ezt az aprócska kis hibát meg kell bocsájtanunk.

Azt gondolom ajánlanom nem nagyon kell a filmet, mivel valószínűleg mindenki meg fogja nézni. Van aki azért, hogy lefikázza, hogy na már megint egy csináltak egy gagyi Pókember filmet, van aki azért mert fanatikus Pókember/Marvel fan, van aki csak kíváncsiságból, de azt gondolom mindegy miért nézitek meg, mivel mind a fanyalgóknak, mind a rajongóknak kellemes meglepetést fog okozni. A Marvel bebizonyította, hogy igenis lehet egy már megfáradt és elcsépelt franchiseba új életet lehelni. Sőt! Pókember esetében inkább feltámasztásról beszélhetünk, mivel az Amazing Spiderman 2, annyira fájdalmasan rossz volt, hogy szinte megölte a Pókember-szériát.

Egy szó, mint száz: Irány a mozi! A film vége után viszont ne pattanjatok fel egyből a moziszékből, hanem várjátok meg a stáblista utáni jeleneteket, higgyétek el megéri. 😀

Szerintem: 

Szerző: Illés Heni

Hazai bemutató: 2017. július 6.

Forrás és fotó: InterCom

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!