Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Transformers: Az utolsó lovag kritika

Transformers: Az utolsó lovag kritikaBármennyire is ellenszenves sokaknak az egész Transformers-széria, azt az egy pozitívumot mindenképp hozzá lehet társítani, hogy nem árul zsákbamacskát. Michael Bay legújabb filmje, a Transformers: Az utolsó lovag pont ugyanolyan 3 órás kínos vergődés, mint az elődei (talán az elsőt kivéve).

Persze a filmkritikusok ellen felhozott mantrákat ilyenkor előszeretettel hozzák fel a franchise rajongói, miszerint egy pár órás agy kikapcsolós látványorgiára teljesen alkalmas filmek ezek, csak mi keresünk mögöttes mondanivalót és mélységet minden sarkon, emiatt nem tudja rosszmájú fajtánk értékelni eme műveket.

Pedig a Transformers filmek baja pont az, hogy szemernyi motivációja sincs átlagos akciófilmnek lenni. A Mad Max sikere igazolta, hogy tényleg nincs szükség komplex forgatókönyvre egy ütős moziélményhez, elég, ha a főszereplőink elmennek A pontból B pontba, majd visszamennek A pontba. Ehelyett a Bay-féle Transformers filmek az előző filmek eseményeire tojva akarnak kiizzadni magukból egy eposzi, rengeteg, különféle karaktert mozgató és összeesküvésekkel megtömött cselekményt, ami minden egyes folytatásnak egyre rosszabbul áll.

Transformers: Az utolsó lovag kritikaA Transformers: Az utolsó lovag megint újra írja a kocsivá változó robotok múltját, majd behozza Anthony Hopkinst és egy rakás új szereplőt, emellett a Shia LaBeouf trilógia elfeledett figurái is felbukkannak, majd előkerül egy új fenyegetés, ami csak Arthúr király és lovagjai legendájának megfejtésével lehet elhárítani. Az összefüggések hiánya és az értelmezhetetlen történések mellett is felfoghatatlan, hogy egy ötödik rész alkalmával jut eszükbe újabb mitológia legyártásával húzni az időt, hogy olyan középkori csatajelenetek kerülhessenek bele, ahol a kardok párbaja mellett is folyamatos robbanások tarkítják a hátteret. Bizony, már a hatodik században is robbant minden.

Én örültem volna a legjobban, ha ennek a 3 órás szenvedésnek lett volna legalább egy működőképes szegmense, de az arcunkba erőltetett széthulló történet mellett legalább fél tucat figura kísérletet tesz a humorfaktort erősíteni, de minden beszólásuk, minden párbeszédük, minden viccesnek szánt momentumok rettentően kínos, így az összes próbálkozás, aminek célja egy oldott hangulat megteremtése, csak magát a nézőt hozza egyre kényelmetlenebb helyzetbe.

Transformers: Az utolsó lovag kritikaMiután nincs épkézláb dialógus, se megmosolyogtató poénkodás, maradnak az akciójelenetek, amikből az előzőt részt is sikerült alul múlni a mennyiséget tekintve. Persze nem mintha a robotok összecsapásából bármit is látni lehetne, hiszen Michael Bay stílusa olyannyira megköveteli, hogy minden snitt dinamikus legyen, és lehetőlég minél több mozgás és robbanás töltse meg a kamera látóterét, aminek eredménye, hogy teljesen átláthatatlan, mi is történik. A háttérben több tonnás fémszörnyek esnek egymásnak, amíg mi azt figyeljük, hogy a hozzájuk képest hangyaméretű emberkék miként futnak valahova.

Nagyon szomorú, hogy egy ilyen minden elemében működésképtelen filmet sikerült összehozni Transformers néven, hiszen aki látta az 1986-as animációs filmet, avagy játszott a High Moon Studios által hegesztett cybertroni polgárháború idején játszódó játékokkal, az pontosan tudja, hogy igenis van potenciál a transformerek történetében. Kár, hogy ez a förmedvény pont az ellenkezőjéről tanúskodik.

Szerintem: 

Szerző: Kátai Levente

Hazai bemutató: 2017. június 22.

Forrás és fotó: UIP-Duna Film

Nézzétek meg a film sajtóvetítése után készült videónkat, ahol Krisztián és Levente elmondják első benyomásaikat!

Olvasd el ezeket is!

1 Comment on Transformers: Az utolsó lovag kritika

  1. ne hogy már ennyire gyenge legyen!! mostanában semmi jó nincs akkor, persze sok film le van húzva, mégis nekem bejönnek pl: Alien/Logan/Life/
    Múmiát nem láttam , de azt is lehúzták,
    Wonder Women ami kicsit gyenge, de nem vészes.

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: