Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Utóhatás kritika

Utóhatás kritikaA gyász az egyik olyan érzelem, amit mindenki átél valamikor az élete folyamán, de nagyon különböző módon éli meg. Előbb-utóbb mindenki elveszíti valamelyik szerettét, de nem mindegy, milyen körülmények között. Erről a témáról lehetséges tartalmas, és érdekes filmet forgatni, no de pont Schwarzeneggerrel a főszerepben? Mármint úgy, hogy nem kommandós szupergyilkos, hanem egy egyszerű migráns építésvezető? Az Utóhatás című filmből kiderül mit is sikerült összehozniuk az alkotóknak.

Utóhatás kritikaRoman (Arnold Schwarzenegger) építésvezető, aki nagyon várja haza a családját: feleségét és várandós lányát. A ház kitakarítva és feldíszítve, már csak a reptérre kell kimennie értük. Látja, hogy késik a gép, így érdeklődik, de nem kap egyenes választ. Hamarosan kiderül miért. Jake (Scoot McNairy) légiirányító a columbus-i reptéren, zz a nap is csak úgy indul, mint a többi. De amikor (szabályellenesen) egyedül marad a teremben, önhibáján kívül köze lesz egy légi katasztrófához. Igen az egyik gépen utazott Roman családja. A csapás mindkettőjüket nagyon megviseli, bár más-más okok miatt. Az életük már nem lesz, nem lehet ugyanaz, mint előtte. A gyász egy folyamat, aminek különböző állomásait is meg kell élni, hogy begyógyuljon az a seb. Már ha begyógyul egyáltalán. És ez egy igen mély seb. Roman egyedül marad, nem igazán tud magával mihez kezdeni. Jake pedig őrlődik a bűntudat súlya alatt, ami a családi életére is kihat. Ráadásul a vizsgálat után a régi élte is megszűnik.

Utóhatás kritikaAz Utóhatás című filmnek alig másfél óra alatt sikerül több mint tíz év eseményeit összefoglalnia, nem is rosszul. Sajnos a lassú tempó miatt hosszabbnak érződik, de nem vészes. Erősebb, és kevésbé jól sikerült jelenetek váltogatják egymást. A színészek teszik a dolgukat, de azért látszik, hogy Arnoldnak jobban fekszik a kard és a pisztoly, mint az érzelmek. Ennek ellenére nem vall szégyent. Sajnos azonban az Utóhatás vége kicsit el lett rontva, melodrámaibb és csöpögősebb a kívántnál. Amit addig látunk az viszont tanulságos, még ha kevés újdonságot tartogat számunkra. Elidegenedő család, pszichológiai problémák, az 5 fázis, mind-mind előkerül. Az elkeseredettség az egyik oldalon, az önvád és depresszió a másik, a hűvös tárgyilagosság a harmadikon.

Az Utóhatás nyomasztó és keserű. Viszont kicsit felületes. Felvillant, majd kifejtés nélkül hagy érdekesnek ígérkező cselekményszálakat. Ráadásul nem építkezik, a dolgok maximum egy rövid felvezetés után megtörténnek. Így veszít a súlyából több drámainak szánt jelenet is. Csak a két főszereplőre és a köztük lévő kapocsra koncentrál, annak ellenére, hogy a film végéig nem is találkoznak. A köztük lévő feszültség ekkor teljesedik ki, noha mindkettőjük élete véget ért már a film elején, azon a bizonyos tragikus éjszakán.

A drámár igaz történet ihlette. Magyarul fogtak egy megtörtént esetet, és a saját ötletekkel együtt filmet készítettek belőle. Ez a történet jobb feldolgozást érdemelte volna.

Mélynek szánt, de csak tisztes iparos munka, egy valaha nagy sztár nevével eladva, ez lett belőle. Nem rossz film, de a témát már sokan sokféleképpen feldolgozták, így ez is csak egy lesz a sorban. Tudom, hogy nem rajta múlik, de Svarci legközelebb inkább az öreg Conan történetét csinálja meg, abban biztosan jó lesz.

Szerintem:

Szerző: Palenyik Krisztián

Hazai bemutató: 2017. június 1.

Forrás és fotó: Pannonia Entertainment

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!