Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Lengemesék kritika

Lengemesék kritikaBerg Judit (Bartos Erika – aki esetében a színvonalat inkább ne firtassuk – mellett) a kortárs magyar gyerekirodalom legnépszerűbb és legtöbbet olvasott szerzője. Jól ismert sorozata a Lengemesék, amiből nem is olyan régen animációs sorozat készült Pálfi Zsolt rendezésében. Most pedig megérkezett a Lengemesék – Nádtengeri nyár című mesekönyv egész estét rajzfilmváltozata, a LengemesékNyár a Nádtengeren. Hogy a cím ilyen formán való megváltoztatását mi indokolta az rejtélyes, de végtére is mindegy. Sok minden más viszont „változatlan”. Berg Judit, a szerző forgatókönyvíróként vett részt a munkálatokban, illetve az illusztrációkat készítő Timkó Bíbor rajzai a filmvászonról is (újra) letekintenek ránk.

A történet egy mesebeli tavon játszódik, ahol a lengék vigyázzák és védik a természetet. A kicsi, zöld humanoidok ügyelnek a kacsák tojásaira, őrzik a kis ebihalakat és távol tartják a mindent elcsenő hattyúkat. Fő ellenségeik a kicsi, vörös harácsok, akik nem dolgoznak, helyette szemetelnek és lopnak. Füttyös Vilkó egyike a kis lenge-gyerekeknek. Nagy bánat, hogy haja még mindig zöld. Pedig idővel a lengék fürtjei bebarnulnak. Ez a jele annak, hogy már elég érettek arra, hogy felvegyék őket az őrzők közé. Ami után már madárháton lovagolva, buzogánnyal a kezükbe védhetik a Nádtengert. Mégis, amikor a tó nagy veszélybe kerül akkor Vilkó az egyetlen, aki képes megmenteni Lengevárat és a vízi élővilágot.

Lengemesék kritikaGyerekeknek szóló, kedves és tanulságos rajzfilmről van szó. Nagyon jó lenne szeretni. Mégsem lehetséges. Akárhonnan is nézem, a Lengemesék egész egyszerűen rossz. Az ok szimpla. Egy óvodásoknak, kisiskolásoknak írt, sok részletben felolvasott, közel 120 oldalas könyvet nem lehet egy (stáblistával együtt) hatvankét perces mozifilmbe beletömöríteni. A Berg Judit művéből készült adaptáció zsúfolt, rengeteg történetszál van, amit nagyon nehéz követni. (4-5 évesen még nehezebb lehet). Ez miatt a történet hamar kifullad és érdektelenségbe torkollik. Több olyan szál is van, ami a kezdetekkor nagy lehetőséget rejt magában, aztán valahogy elfelejtődik. Ilyen például Vilkó apjának a kérdése. Az első harmadban gyakran emlegetik titokzatos eltűnését. Azt is felvetik, hogy a harácsok földjére jutva veszett nyoma. A néző joggal várna, hogy találkozunk vele, amikor Vilkó is eljut a pici, vörös lényekhez. De nem. A megsérült kecskebéka története sem áll össze kerek egésszé a végére.

Lengemesék kritikaMaga a történet a legkommerszebb, leginkább unalomig koptatott mese-sablonokból van összerakva. Például a legkisebb viszi a legtöbbre, vagy a bölcs nagyapó mindig segít. De a modern gyerekirodalom paneljei is megjelennek. A természet védelme előkerül (hogy mennyire szofisztikátlan és hitelesen az már kérdéses), illetve a „minden könnyen és szépen megoldódik” – befejezés sem maradhat el. (Itt most mesékkel foglakozó pszichológusok vérre menő vitákat folytathatnának arról, hogy mennyire pozitív, ha a rossz nem nyeri el méltó büntetését a történet végén…) Az egész történet előre kiszámítható és minden fantáziát nélkülöző, legalábbis felnőtt szemmel biztosan.

Sok rosszat írtam, de a film legnagyobb kritikusának nem magamat, hanem saját gyermekeimet tekintem. A hét éves fiam tíz, az öt éves lányom tizenkét perc után vitette ki magát a moziteremből, azzal a felkiáltással, hogy ők ezt nem bírják nézni. Nem lenne igazságos, ha nem írnám le, hogy rajtuk kívül az összes gyerek végignézet a Lengemeséket. Lehet, hogy nekik még tetszett is. És igazából csak ez számít. Az, hogy én közel a negyvenhez, mit írok, az sokadagos.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2017. április 27.

Forrás és fotó: Vertigo Média

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!