Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Élet kritika

Alien: Covenant light

Élet kritikaValahol az űrben, egy szűk helyre összezárt helyen, fél tucat űrhajós földönkívüli életformára lel. A kezdeti lelkesedést azonban hamar felváltja a pánik és a rettegés, mikor kiderül, hogy az idegen – a saját túlélése érdekében – fel akarja falni a legénység tagjait. Mi több, ez a lény folyamatosan növekszik, tanul és fejlődik, így egyre veszedelmesebbé válik, az emberek pedig egyesével elhullanak…

Nem, ez nem a Nyolcadik utas: a Halál szinopszisa, hanem az Élet című filmé. Az oké, hogy 2017-ben már nehéz a sci-fihorror műfajában újat mutatni, na de mégis… Ugyanakkor nem kell máris letargiába esni, mivel lopni csak a legjobbaktól szabad, úgyhogy ha túljutottunk a kezdeti sokkon, ismerkedjünk meg egy kicsit közelebbről az Élettel.

Élet kritika

Lényeges különbség ugyanis az Aliennel szemben, hogy a cselekmények a közeljövőben és a Föld röppályáján, a Nemzetközi Űrállomáson játszódnak, vagyis elméletileg sokkal kézzelfoghatóbbnak, átérezhetőbbnek kellene lennie. Gyakorlatilag azonban a karakterek unalmasak, sztereotípek és olyan száraz, művi dialógusokat morzsolnak a fogaik között – melyeket a borzalmas magyar szinkron csak fokoz -, hogy még Hamlet nagymonológja is életszerűbben hangzana ebben a környezetben.

Azért akadnak pozitívumok is szép számmal. Egyrészt a film ritmusa abszolút megfelel a kor követelményeinek, vagyis gyors, pörgős, aminek az eredményeképpen elég hamar belecsöppenünk a lényegbe, így nincsen se felesleges felvezetés, se időhúzás és sajnos karakterépítés se nagyon. Mert azt nem nevezném annak, hogy az egyik szereplő újdonsült apuka lett. és ezzel meglett a motivációja a hazatéréshez. Hűha. Ezzel szemben például Jake Gyllenhaal karakteréről nem igazán derül ki, hogy miért nem akar visszatérni a Földre. Mindez dühítő, mert az alkotók belengetik, hogy van valami mélyebb oka ennek az attitűdnek, amit próbál elkendőzni, de egyértelmű magyarázatot nem kapunk, így viszont az együttérzésünk is megy vele a levesbe. Egyedül a deréktől lefelé bénult szereplővel lehet igazán szimpatizálni, csak hát ő se kap túl sok játékidőt. Ryan Reynolds meg úgy tűnik, hogy kissé beleragadt Deadpool bőrébe, bár ez jelen esetben csak jót tesz a filmmel.

Élet kritika

Hupsz, pozitívumokat ígértem, szóval folytassuk inkább azok felsorolásával. Ilyen az operatőri munka is, ami abszolút bravúrosra sikeredett, főleg a hosszú snittel operáló nyitójelenet. A készítők remekül játszanak az űrállomás szűk tereivel, átjön a klausztrofób hangulat, bár minden túl világos, sötétség nélkül pedig nehéz horrorisztikus légkört teremteni, aminek pedig elsődleges célnak kellene lennie. Az viszont abszolút ötletes, hogy a szereplők a realitásnak megfelelően szinte végig súlytalan állapotban vannak, nincs „mesterséges gravitáció”, mint a legtöbb hasonszőrű filmben. Az már más kérdés, hogy a Csillagok között nem hozott forradalmat, mivel az űrben minden kis zaj „hallatszik”…

Élet kritika

Mindemellett tetszett a szimbolizmus, amiből rengeteg akad. Nem tudom, hogy ezek mennyire voltak tudatosak, de például az, hogy az első áldozat „Krisztus-pózban” halálozik el, majd kijön belőle a megerősödött lény, az felér egyfajta bizarr rezurrekcióval.

Mit lehetne még írni? Egyszer nézhető, klisés, gyors tempójú sci-fi-horror. A fordulatokkal szúk markúan bánik, de legalább azok is kitalálhatóak. Soha nem lesz egy klasszikus, de nem is kell minden filmnek annak lennie. Gondoljunk rá előételként az Alien: Covenant előtt, és akkor az emésztése is könnyebb lesz. Bon Appetit!

Szerintem: 

Szerző: Kis Szabolcs

Hazai bemutató: 2017. március 23.

Forrás és fotó: InterCom




RelatedPost

A te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..