Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A régi város kritika

A lét elviselhetetlen könnyűsége

A régi város kritikaKenneth Lonergan filmje A régi város, a 6 Oscar-jelölés mellé, már begyűjtött 99 (!!!) díjat a különböző filmfesztiválokon és díjátadókon. Az Oscar jelölt alkotások közül ennél nagyobb elismerést csak a Holdfény-nek és a Kaliforniai álom-nak sikerült elérnie. Őszintén bevallom, míg nem láttam a filmet egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy miért van oda érte minden külföldi kritikus, mi ez az irdatlan díjeső, és Casey Affleck, mint legjobb színész? Ugyan már! Aztán egy borongós februári megnéztem a Manchester by the Sea-t, és azóta is keresem a szavakat, amivel le tudnám írni azt az élményt, amit ez a film nyújtott nekem.

A régi város kritikaLonergan alkotása nem könnyű darab, kell egyfajta érzelmi érettség, hogy az ember teljesen be tudja fogadni. A régi város egy lassan építkező mélyemberi dráma, aminek legfőbb erénye az, hogy nagyon bensőséges hangulata van. Rendkívül közel hozza a szereplőket, testközelből látjuk esendőségüket, fájdalmukat vagy éppen örömüket. A rendező a kellő egyensúly megtartása végett a komoly drámai alaphangulatot néha finom humorral töri meg, ami kell is, mert a Machester by the Sea egy igazán szívfacsaró film. Olyan elemi erővel sújt le a nézőre a szereplők tragédiája, amilyet ritkán látni mozivásznon. A legváratlanabb pillanatban ad egy olyan érzelmi gyomrost, amire még órák, napok, hetek, évek múlva is emlékezni fogunk.

A régi város kritikaLonargen ezt a rendkívül erős drámai hatást, egyrészt a fantasztikus fényképezéssel és nagyszerű zenével, másrészről pedig az átütő erejű színészi játékkal éri el. Minden egyes színész kihozza magából a maximumot, annak ellenére, hogy egyáltalán nem egyszerű eljátszani a rájuk osztott karaktereket. Lucas Hedges nevét érdemes lesz megjegyeznünk, mert valószínűleg sokszor fogjuk még hallani az elkövetkezendő években. Ő játssza Patrick-et, a tizenéves fiút, aki tragikus hirtelenséggel veszíti el apját. Az ő karakteréhez köthető minden olyan jelenet, ami mosolyt csal az arcunkra. Egyszerűen, természetesen játssza el a ráosztott szerepet nem véletlen a legjobb mellékszerepért járó Oscar-jelölés. A díjat ugyan nem fogja megkapni, de ez nem is lényeges, mivel az már egyfajta elismerés, hogy egyáltalán bekerülhetett a jelöltek közé.

A régi város kritikaA nagyszerű mellékszereplők mellett (Michelle Williams, Kyle Chandler) A régi városnak az igazi mozgatórugója, aki miatt igazán működik ez a film, az Casey Affleck. Mikor először meghallottam, hogy ő játssza a főszerepet eléggé szkeptikus voltam, mivel sohasem tartottam igazán jó színésznek. Az első figyelemreméltó megmutatkozása a Jesse James-ben volt, de aztán az is eltűnt valahogy a süllyesztőben. Ezzel az alakítással viszont valami olyat tett le az asztalra, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az általa megformált Lee Chandler egy igazán magánakvaló, goromba alak, aki csak unokaöccse felé képes valamiféle érzelem kinyilvánításra. Az embereket kerüli, mert nem bírja őket elviselni, és a nézőnek már a film elejétől az az érzése van, hogy ez az alak mindenkit gyűlöl. Casey Affleck zseniálisan alakítja ezt a megkeseredett karaktert, aki nem képes túllépni a régmúlt árnyain.

A játékidő nagy részében legtöbbször unott, bánatos vagy éppen dühös fejet vág, de van egy pont a filmben, amikor mindez megváltozik, és az érzelmek olyan széles skáláját jeleníti meg, hogy már csak ezért a 10-15 perces jelenetért meg kell, hogy kapja a legjobb főszereplőnek járó Oscar-díjat. Annyira letaglózó erejű és tragikus ez a pár perc, hogy a mi szívünk is belesajdul, ahogy nézzük őt a vásznon. Megnézhetünk még száz vagy akár ezer filmet is, de akkor sem fogjuk elfelejteni ezt a szívfacsaró jelenetet.A régi város kritika Örökre bele fog égni az emlékezetünkbe.

A régi város letisztultan, hétköznapi módón mesél nekünk olyan témákról, mint a gyász, felelősségvállalás és megbocsátás. Nem alkalmaz hatásvadász eszközöket, egyszerűen csak bemutatja a szereplőket és elénktárja életük egy szakaszát. Nem von le következtetésket, nem rángja a szánkba a mondanivalót, ránk van bízva, hogy ítéljük meg a film szereplőit és azok cselekedeteit.

A Manchester by the Sea nem kifejezett közönségfilm, a művészfilm rajongók szívéhez valószínűleg hamarabb meg fogja találni az utat, de én azért reménykedem, hogy minden igényes filmre éhes mozinéző ad majd neki egy esélyt.

Szerintem: 

Szerző: Illés Heni

Hazai bemutató: 2017. február 23.
Forrás és fotó: InterCom




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!