Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Holdfény kritika

Holdfény kritikaJóformán szavak nélkül, a vizualitásra, a mozgóképek alá bevágott zenére, valamint természeti zörejekre támaszkodva meséli el Barry Jenkins legújabb filmjében, a Holdfény-ben egy fiú felnövésének és önmagára találásának történetét. Jenkins egy nálunk kevésbé ismert írónak, Tarell Alvin McCraney-nek önéletrajzi elemekben bővelkedő színművét (In Moonlight Black Boy Look Blue), adaptálta a filmvászonra.

A film főszereplője a kiskorú Chiron, aki drogfüggő édesanyjával él Miami egyik szegénynegyedében. A fiú összebarátkozik Juannal, a drogdílerrel és barátnőjével Teresával, akik menedéket fognak jelenteni számára a mindennapos iskolai bántalmazások elől, Chiron ugyanis kezdi felfedezni magában homoszexuális identitását. A filmben Chiront három különböző színész formálja meg a fiú három eltérő életszakaszának megfelelően. Látjuk gyerekként, tinédzserként, és végül felnőttként is.

A színészek, mind a gyerekek, mind a felnőttek, egytől-egyig kiváló teljesítményt nyújtanak, Mahershala Ali, aki az apáskodó drogdílert játssza, különösképpen emlékezetes. Őt, valamint az anyát alakító Naomie Harrist Oscar díjra jelölték legjobb mellékszereplő kategóriában.

Holdfény kritikaÖrvendetes tendencia, hogy az LMBT tematikához köthető alkotásokat kezdik kiszakítani a meleg filmek gettójából, és egyre több igényesen megalkotott filmet készítenek a témában, amelyek nemzetközi fesztiválokon is szép sikereket érnek el (Carol, Adél élete). Nagyon fontosnak tartom a társadalom érzékenyítése szempontjából, valamint embertársaink, a minket körülvevő világ, és nem utolsó sorban önmagunk megértésében is.

A hazai mozikban februárban debütáló Holdfény kiváló, és figyelemreméltó darab, a maga nemében mérföldkőnek is mondanám. Ugyanis nem igazán tudnék felidézni sem régebbről, sem a közelmúltból olyan LMBT témával foglalkozó mozgóképet, amelynek fekete színészek lettek volna a szereplői, és amely aztán a mainstream vérkeringésbe bekerülve is sikeres, és kellőképpen színvonalas lett volna. Jó látni, hogy a főszereplő queer identitásával részben megpróbálja felszámolni a feketék társadalmi rétegéhez kötött káros macsó sztereotípiákat.

Mahershala AliAz identitásbeli kérdések mellett a film univerzálisan értelmezhető coming of age történetként. A bizonytalan, őrlődő fiú egy testileg erős, de belül ugyanúgy érzékeny, és sérülékeny felnőtté válik, aki viszont képes a fejlődésre, és a film végére szembe mer nézni saját magával és a múltjával is. Chiron lelkének rezdüléseit, és személyiségének változásait a rendező nagyon finom eszközökkel érzékelteti; testiséget csak akkor láthatunk, ha az indokolt, és ha a szereplők érzelmi oldalát tudják vele tovább árnyalni (A két tinédzser fiú első egymásra találása a tengerparton). Kevés dialógussal operál a film, de amik helyt kaptak benne azoknak súlya van, nincsenek töltelékszövegek. (Juan tanításai az életről). Viszont olyan bensőségességet kapunk, ami nem a szavak szintjén érhető tetten, hanem az elhallgatásokban, és a csendben.

Holdfény kritikaA tinédzserkorból kilépő, fiatal felnőtt Chiron fizikai megjelenítése önmagában is beszédes. Alaposan kigyúrva, luxuskocsival, fuxokkal megpakolva látjuk újra. Körbeveszi magát státuszszimbólumokkal, amikkel a még mindig aktuális bizonytalanságát próbálja palástolni. Ekkor azonban hosszú idő után újra találkozik Kevinnel, az egyetlen emberrel, aki előtt korábban felmerte vállalni a vágyait; a főszereplő ennél a jelenetnél egy-egy pillantással, zavart mosollyal ad érzelmi komplexitást, és rétegzettséget karakterének. A kocsiban játszódó és az azt követő jelenet különösen erős, és emlékezetes, amely aztán a megindító, erőteljes zárójelenetbe torkollik. Megfelelő arányérzékkel a filmet, a történet érzelmi csúcspontján fejezték be.

Megszokhattuk, hogy ha egy történetben homoszexuális főszereplővel találkozunk, akkor előbb vagy utóbb eljön életében az előbújás pillanata is. A film ezzel szerencsére nem foglalkozik, ezt életének természetes részeként kezeli, amit idővel a fiú megpróbál tudomásul venni.

A film vizuálisan is maradandó élményt kínál. Realista drámáknál használatos közelik, és premier plánok helyett az operatőr sokszor nagytotálban mutatja be a szereplőket körülvevő környezet szépségét. A visszatérő tengerpart képe, és a holdfény motívumát is gyönyörűen beépítették a film struktúrájába, megfelelő keretet adva ez által a történetnek.

Az Oscar átadó nagy esélyese került most a hazai mozikba, amit nem érdemes kihagyni, mert kellően igényes és érzékeny darab, amely sokat adhat mindenkinek, aki megnézi.

Szerintem: 

Szerző: Varga Dóra

Hazai bemutató: 2017. február 16.

Forrás és fotó: Vertigo Média




Olvasd el ezeket is!

2 Comments on Holdfény kritika

  1. Köszi, és igen én odaadnám neki az Oscar díjat.

  2. Tökéletesen megírt kritika!
    Te megadnad ennek a filmnek a legjobb filmért járó Oscart??

A te véleményed is számít!