Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A boszorkány kritika

A boszorkány kritikaHa A boszorkány mondjuk a ’70-es években érkezik, akkor ma már egy lapon emlegetnénk az olyan okkult klasszikusokkal, mint a Rosemary gyermeke, az Ómen vagy Az ördögűző. A boszorkány ugyanis a letisztult, gyönyörű operatőri munkáját leszámítva minden ízében „régi sulis” horror. Ez azt jelenti, hogy a film tempója kifejezetten lassú, a fordulatok leheletfinomak és a brutalitás is csak ritkán mutatkozik meg – akkor viszont üt. Ennél fogva egyáltalán nem divatja múlt, sőt!

De miről is van szó egész pontosan? Az 1630-as évek Amerikájában járunk, egy puritán közösségben. Pontosabban amellett, egy családnál, mely kvázi száműzetésben kénytelen élni. Minden reményük a termény, a kukorica lenne, ám az tönkrement. Ez pedig csak az első tragédia, amit hamarosan követ a legkisebb gyermek, egy csecsemő eltűnése és még továbbiak…

A boszorkány kritikaHa ez a film ajánlója lenne, akkor most jönnének azok a költői kérdések, hogy vajon mi történhetett, hogy egy boszorkány van-e a dologban vagy sem, miegymás. A mű azonban elég hamar elárulja magát és megvillantja a tettest a nézőnek, de csak neki. A szereplőknek azonban marad az egymás hibáztatása és a puritánokra jellemző „te vagy a boszorkány, mert…” kezdetű játék, aminek sosincs nyertese.

Mindez persze felőrli a néző idegeit, főleg azért, ahogyan a főszereplővel, szegény Thomasinnal (Anya Taylor-Joy) bánnak. Persze ő sem nevezhető ártatlannak, ahogyan az egész család sem az a lányára betegesen féltékeny anyától kezdve a lúzerségével megbirkózni képtelen apán át a perverz gondolatokkal küszködő öcsi és a kecskével beszélgető ikrekig bezárólag. Mindegyikük bűnös, de ettől lesznek emberiek és kiszolgáltatottak egy sötét erőnek. Az az erő pedig mindvégig ott lapul az erdőben, várva a kellő pillanatot.

Tény, hogy a komótos cselekményvezetés miatt kell hozzá türelem, és ha kivonnánk a misztikumot, akkor a végeredmény egy kamaradrámának is megfelelhetne. Ahogy talán az is szerencsésebb lehetett volna, ha a nézőt is a film végéig kétségben hagyják, hogy van-e boszorkány vagy nincs. Már csak azért is, mert a „címszereplőnek” igazából meglehetősen jelképes a feladata a filmben, így a leleplezése dramaturgiailag csak azért lehetett indokolt, hogy a nézőt jól megszívassák vele.

A „mai kor gyermekeinek” valószínűleg nem fog tetszeni, pedig érdemes tenni vele egy próbát. Nem hibátlan, de a maga nemében egyedi.

Szerintem: 

Szerző: Kis Szabolcs



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!