Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Az igazi Jackie

Az igazi JackieAz emberi természet olyan, hogy imád meghatódni. És mi lenne meghatóbb egy szép és fiatal nőnél, aki rengeteg tragédiát vészelt át? Mint például, Jacqueline Kennedy, aki két gyermekét vesztette el kisbabaként, majd közvetlen férje mellett volt, amikor azt a halálos lövés érte. Pablo Larrin most bemutatott, Jackie című filmje pont erre a legendára erősít rá. Az elnök feleségét a nagy hirtelen rászakadó gyász sem töri meg, erős és méltó marad arra, hogy az Egyesült Államok talán legnagyobb vezetőjének párja legyen. Tudja, hogy kötelessége az, hogy szeretett férje nimbusza örökké ragyogjon. Ennek fényében szervezi a temetést és ennek a fényébe adja híressé vált interjúját a LIFE magazin riporterének Theodore H. White-nak, amit aztán 1963. december 6-án jelent meg. (A filmben ez az interjú adja az alkotás keretét. Eredetiben itt olvasható: http://www.jfklancer.com/pdf/Camelot.pdf)

Egy történelmi film esetében mindig felmerül annak hűsége a valósághoz. A Jackie esetében is sokak fejében megfordulhat a gondolat, hogy milyen ember volt valójában a hű feleségnek, szerető anyának és sziklaszilárd jellemnek beállított hősnő. Kennedy elnök és nejének nimbusza megdönthetetlen szerte a világban. (A halálának ötvenedik évfordulóján készült közvélemény-kutatás azt az eredményt hozta, hogy a XX. századi elnökök közül őt, és az ő munkásságát tartják legtöbbre Amerika polgárai. (http://www.gallup.com/poll/165902/americans-rate-jfk-top-modern-president.aspx)

Az igazi JackieAmi Pablo Larrin művében tagadhatatlan és igaz: az özvegy Kennedy halála után azonnal és nagy elánnal legendagyártásba kezdett. A filmben Jackie ebben a szellemben, csillogó szemekkel meséli White-nak, hogy férje mennyire csodálatos elnök volt, valóságos Camelottá varázsolta a Fehér Házat. Az Artúr király mondakörrel való összehasonlítás valóban az ő ötlete volt. „Csak keserű vénemberek írnak történelmet. Jack életének több köze volt a mítoszhoz, a mágiához. Legendákhoz, regékhez és a történetekhez, mint a politikai elméletekhez, vagy politikai tudományokhoz… Mágikus pillanat volt ez az amerikai történelemben… nagy tetteket hajtottak végre, és a Fehér Ház a világegyetem központja lett.” A karizmatikus, fiatal és tragikus körülmények között meghalt elnökről olyan könnyű elhinni, hogy mindez igaz, hogy valóban lendületbe hozta volna, megváltoztatta, megváltotta volna Amerikát, ahogy ezt a film is sugallja.

Az igazi JackieA témával foglalkozó történészek viszont minderre ingatják a fejüket és minimum árnyaltabban fogalmaznak. Mivel a film központi szereplője nem ő, hanem Jackie nem szeretném hosszasan taglalni nem kimagaslóan sikeres kül-, vagy belpolitikáját. Az érdekesség kedvéért két vele kapcsolatos legendáról azért megemlékeznék. Egyik az, hogy állítólagosan csak halála akadályozta meg a vietnami háború befejezésében, a másik pedig az, hogy elszánt harcolt a feketét diszkriminációja ellen. Egyik feltételezés sem állja meg a helyét. Kennedy minden bizonnyal csak fokozta volna az amerikaiak jelenlétét az ázsiai országban. Az időnként felemlegetett csapatkivonás pedig abból állt, hogy ezer, nagyrészt nem harcoló alakulatokhoz tartozó embert hazarendelt. A diszkrimináció óvatos támogatása pedig sokkal inkább pragmatikus okokból történt, nem erkölcsi megfontolásból. Jellemző történet, hogy amikor afrikai diplomaták arról panaszkodtak az elnöknek, hogy nem szolgálták ki őket az autósztrádán az éttermekben. Kennedy csak nevetett és közölte, hogy máskor utazzanak repülővel. Különböző déli államok kerületi bíróságai élére többször nevezett ki nyíltan és szélsőségesen fajgyűlölő személyeket.

A helyzet az, hogy filmben szinte „trónbitorlóként” beállított Johnson elnök. (aki, mint Kennedy alelnöke automatikusan elnökké vált a dallasi merénylet után – és valójában, a Jackie-ben láthatóan, a hazaúton, a repülőgépen tette le esküjét) sok téren jóval sikeresebbnek bizonyult elődjénél. Csak nem volt annyira jóképű, nem volt annyira karizmatikus és nem halt meg fiatalon.

Az igazi JackieA film másik sarkköve, hogy Jackie–t a férje iránt hatalmas szerelem vezérli, minden vágy, hogy ennek a nagyszerű embernek méltó emléket állítson. A Kennedy-mítoszon dolgozó özvegy képe teljesen reális, a nagy szerelemé már kevésbé. A helyzet az, hogy hozzátartozóik, közeli ismerőseik szerint nem mély érzelmeken alapuló kapcsolat volt az övék. Kennedy apja nagyon ambiciózus volt fiával kapcsolatban, hatalmas elánnal egyengette annak politikai karrierjét. Az ötvenes években ennek még sokkal inkább részét képezte egy megfelelő feleség, mint most. Az előkelő, tanult, szép és kifinomult Jacqueline Bouvier tökéletesen alkalmas volt erre a szerepre. Ráadásul az ara nagyban növelte az alsó-középosztályból származó férje „társadalmi rangját”

Az igazi JAckieA feleség előtt pedig végeláthatatlan lehetősége nyíltak meg azzal, hogy Mrs. Kennedy lehetett, aki egy barátnőjének ekképp nyilatkozott házassága „napos oldaláról”: „Nézd, ez afféle adok-veszek. Az életben mindennek van pozitív és negatív oldala. Elviseled a rossz dolgot, de élvezed a jót. És micsoda hihetetlen lehetőségek! Történelmi személyiségekkel találkozhatsz és ismerkedhetsz, a történelem tanúja leszel, olyan helyeke fordulhatsz meg, amelyeket sohasem láthattál! Nem lehetett volna ilyen életem, ha másvalakihez megyek hozzá!”

A filmben nagyon finoman körülírva, nagyon eufemisztikus módon utalnak a házasság egy khm… gyenge pontjára. Jackie Jézushoz hasonlítja elhunyt férjét, mivelhogy az is kiment a pusztába, hogy megkísértsék. A forgatókönyvíró itt minden bizonnyal arra célzott, hogy JFK fűvel-fával csalta feleségét. Az közismert, hogy Marilyn Monroe az elnök szeretője volt, de a különböző titkosszolgálati aktát számtalan más nőt is számon tartanak, akik megfordultak a már házas Kennedy ágyában. Jackie hasonló félrelépéséről nem tudunk, de a pletykák szerint sógorába, Robert Kennedy-be volt szerelmes. (Érdekes, hogy a filmben úgy van beállítva, mintha közeli barátok lennének. „Bobby” az egyetlen aki a tragédiáktól gyötört Jackie mellett áll. Felesége Ethel, nem tűnik fel egyetlen jelentben sem, pedig a történtek idején már 13 éve házasok voltak.) A férj különben is nagyon önzően viselkedett körülrajongott nejével. Sokszor hagyta magára, a koraszülése után is, ha a Földközi-tengeren támadt hajózhathatnéka, ahelyett, hogy feleségét támogassa.

Az igazi JackieMindezek ellenére Jackie Kennedynek hatalmas mítosza volt szerte a világban, amit pár év után ő maga rombolt le azzal, hogy hozzáment a nála bő húsz évvel idősebb görög milliomoshoz, Aristotele Onassishoz 1968-ban. Ez nem sokkal sógora, Robert Kennedy meggyilkolása után történt. Az özvegy arra hivatkozott, hogy csak itt tudja gyermekeit megvédeni, hiszen ebben az országban sorra gyilkolják a híres család tagjait. De valószínűbb, hogy inkább (a Kennedy család által már húzódozva fizetett) számláinak a biztos fedezete hajtott a sikeres üzletember karjaiba. A frigy meghozta a számításokat, az újdonsült férj már első körben öt millió dollárt érő ékszerekkel ajándékozta meg nejét. Az akkori újságok, és az egész amerikai társadalom felhördült a Nemzet Özvegyének viselkedésen, de az évek múlásával úgy tűnik, inkább a legenda marad ebből a tényleg nagyon vonzó és nem mindennapi nőnek az életéből, akiről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden szempontból nagy ember volt. A most debütáló film pedig erre a nagyon hamis Kennedy-mítoszra tesz rá még egy lapáttal.

Szerző: Rácz Sarolta

A Jackie című film hazai bemutatója: 2017. február 9.



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!