Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Körök kritika

Körök kritikaA mai kor gyermekei már nem is tudhatják, hogy 15 évvel ezelőtt mekkora hatással volt a világra A kör: mindenki róla beszélt, mindenki látni akarta, és mindenkinek volt legalább egy olyan ismerőse, akinek volt valami grátisz sztorija a film kapcsán (leginkább az, hogy az ismerősét miképpen ijesztette meg egy telefonhívással). A mű alapkoncepciója a maga nemében zseniális volt, az elképzelés, miszerint egy bosszúálló szellem bármikor kimászhat a televízióból, sokaknak okozott kellemetlen éjszakákat.

Ilyenkor szokás kiemelni, hogy mindez egy japán horror remake-je volt, és A kör sikerének köszönhetően Hollywood gátlástalanul elkezdte szórni a hasonszőrű ázsiai horrorok amerikanizált változatait, amelyek azonban meg se tudták közelíteni a nagy előd sikerét. Ez pedig nem véletlen, mivel a rendező, Gore Verbinski nem szolgai módon másolta a Ringut, hanem teremtett neki egy sajátos, fojtogató atmoszférát. Kivette a nyugati világban nem működő dolgokat (pl. a fotós apuka természetfeletti képességét) és helyükre még nyomasztóbb részleteket találtak ki a démon keletkezését illetően.

Körök kritikaRoppant ironikus módon a három évvel későbbi folytatást az a Hideo Nakata dirigálta, akinek az eredeti filmeket is köszönhetjük. Nakata volt annyira becsületes, hogy nem a saját, japán verziójának a folytatását schmittelte le (szemben mondjuk Michael Haneke-vel, lásd a Funny Gamest khm-khm), hanem kitalált egy teljesen új történetet. Egy borzasztó rossz sztorit, teletűzdelve megvadult rénszarvasokkal… A népek ennek ellenére tódultak a mozikba és bizony a stúdió gondolkodott is a folytatáson, elvégre a japánok is eljutottak legalább hét részig (ha jól számoltam).

Erre azonban 12 évig kellett várni. Pontosabban „csak” 10 évig, mivel a filmet már legalább két éve leforgatták, csak egészen idáig halogatták a bemutatóját. Nem véletlen. A Körök ugyanis borzasztóan gagyi, amiről már a természetesség látszatára sem adó nyitójelenetben is meggyőződhetünk. Komolyan, ha az első tíz perc láttán a kedves olvasó csak fogja a fejét, hogy ez most mégis mi a frász, akkor nyugodtan abba is hagyhatja a film további nézést, mert ez csak rosszabb lesz.

Körök kritikaA legdühítőbb és egyben a legelkeserítőbb azonban az, hogy hiába az izzadtságszag, akadtak jó ötletek ebben az újabb epizódban is, csak egyiket sem használták ki kellőképpen. Mintha lenne egy terepjárom, de ebben a latyakban inkább görkorival mennék ki az utcára. Tetszett ugyanis a kezdeti tudományos hozzáállás, miszerint a videó egy bizonyíték nem csak a természetfeletti, de magának a léleknek a létezésére is. Ezen amúgy hogy-hogy nem gondolkodott még el senki? Ha így tálaljuk, akkor egy egész sor izgalmast kérdést lehetne mindezzel boncolgatni, erre persze mi történik? Jön egy random 180 fokos fordulat a vallás képében, a tudományos kérdéskörök meg mehetnek le a lefolyón! Kösz.

A másik remek ötlet, amikor előkerül egy vak szereplő, ami valahol egészen zseniális húzás, hiszen ebben a világban a vakok “védettek”, hiszen nem láthatják azt a bizonyos felvételt! Mondanom se kell, hogy ezt a kérdéskört meglehetősen szánalmas módon oldották fel…

Körök kritikaA történet egyébként inkább hasonlít a második rész újragondolásának, mintsem önálló entitásra, mínusz jó színészek. Vagyis vagy egy fiatal párocska, akik látják a felvételt, de immáron már *.avi fájlban, ami mondanom se kell, kifejezetten kiábrándító, még ha igazából logikus is. Mindazonáltal meglehetősen röhejes, amikor az átok továbbadásán van a sor, és a másolás jelen esetben két klikket jelent… Ne már… És akkor arról a mélypontról még nem is beszéltünk, amikor Samara konkrétan egy telefonból mászik ki! Elnézést egy kicsit elkalandoztam, ami nem csoda, mert maga a film is olyan, hogy a felénél legszívesebben felálltam volna a moziból, hogy „kösz, de nem érdekel”. A lényeg, hogy kis nyomozósdinak köszönhetően megint megtudhatunk valami újat a kísértetjányka múltjával kapcsolatban. Hurrá!

A Körök nem is annyira taszító, hanem inkább totál érdektelen, színtelen, szagtalan, bóvli. A rémisztgetésekben semmi, de semmi új nincs, sőt még pofátlanul lop is elődjeitől. Nincs atmoszférája, nincs lelke, egy kis szerencsével pár hét múlva már a létezésére se fogunk emlékezni. Abszolút kihagyható.

Ráadásul még az olyan kérdésekre se kaptunk választ, hogy mi van akkor, ha az áldozat egy hét múlva egy, mindenféle elektronikától mentes barlangban húzza meg magát? Samara ilyenkor mégis honnan a búbánatból jelenne meg?!

Szerintem: 

Szerző: Kis Szabolcs

Hazai bemutató: 2017. február 2.

Forrás és fotó: UIP-Duna Film




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!