Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Üdvözöljük Norvégiában kritika

Üdvözöljük Norvégiában! kritikaA XXI. század első harmadának globális problémái között kitüntetett helyen van a migráció, a menekültek kérdése. Emberek tömegei kellenek útra a jobb élet reményében a fejlett és „boldog” országok felé, hiszen szülőföldjükön üldözik őket, vagy „csak” azért, mert a tisztes megélhetésre reményük sincsen. (Azért tegyük hozzá: ami most van, nem is fog tömegnek tűnni, ahhoz képest, ami pár évtized múlva, a klímaváltozás hatásai miatt kénytelen lesz útra kelni. Például a sivataggá váló Afrikából.) A menekültek ott vannak a társadalmi közbeszédben. Nap, mint nap hallunk, olvasunk és beszélünk róluk. Nem csoda, hogy filmes alkotások tömkelege is foglalkozik velük. Például Rune Denstad Langlo, norvég rendező és forgatókönyvíró is a bevándorlók kérdést tematizálja az Üdvözöljük Norvégiában! című filmjében.

Per Primus (Anders Baasmo Christiansen) feleségével, Heidivel (Marianne Meloy) és már majdnem felnőtt lányával, Odaval (Nini Bakke Kristiansen) éli sikerekben nem túl gazdag életét. Eddig minden vállalkozása kudarcba fulladt (amit neje nagyon nehezen visel), de most úgy érzi meg fogja csinálni élete üzletét. Egy állami támogatással működő menekülteket befogadó állomássá alakítja azt az épületet, amiben legutóbb egy hotelt próbált üzemeltetni. (Mérsékelt anyagi haszonnal.) A humanizmus nem motiválja, mindössze az ebből származó jövedelem lebeg a szeme előtt. A helyzet az, hogy a szállóra érkező ötven, teljesen más kulturális közegből származó ember egész egyszerűen idegesíti. Például Abedi (Olivier Mukuta), a Kongóból származó fiatal férfi is az „agyára megy”, mégis szüksége van a segítségére. Először csak tolmácsként, aztán egyre több és több dologban. Hiszen a hullámok egyre csak csapnak össze a feje felett, mint a vállalkozása, mind magánélet tekintetében.

Itt és most ellent kell mondanom saját magamnak, vagyis a kezdő sorokban leírtaknak. Az Üdvözöljük Norvégiában! csupán látszatra tematizálja a menekült-kérdést. Erről szól, és sokat elmond róla, de a középpontban valami más van. Primus jellemfejlődése. Egy másik (vele merőben ellentétes helyzetben lévő) ember megismerésével, a köztük szövődő barátság segítségével képes jobb emberré válni. Ezzel párhuzamban a családja is rádöbben, hogy talán nem értékelték kellően apaként és férjként. A szépen és nagy emberismerettel kidolgozott szálban csak esetleges, hogy menekültekről van szó. Igazából egy hajléktalannal, vagy egy értelmileg sérült emberrel ugyanúgy működött volna a történet ezen része.

Üdvözöljük Norvégiában! kritikaDe a rendező mégiscsak úgy döntött, hogy a menekültek „apropóján” csinál új embert Primusból. A Norvégiában új és jobb élet reményében érkezettek nincsenek idealizálva. Nagyon vicces (mélyen belegondolva viszont nagyon szomorú) az a jelenet, amikor a szálló szobáit osztják el egymás között. A vallási, vagy etnikai üldöztetés elől menekült emberek képtelenek arra, hogy elfogadjanak egy másik Istent követő szobatársat. Szintén a maga módján vicces és jellemző az a rész, amikor a menekültek megkapják hőn áhított PlayStationt. A harmadik világból érkezett fiatalemberek lelkesen belemerülnek a fejlett nyugat ezen adományába. Szinte hipnotizálva lesznek tőle, el sem lehet őket rángatni, hogy kitakarítsák a szobáikat. De ezekkel e jelenetekkel együtt mélységes empátia és humánum sugárzik a képkockákból, egy percre sem akarják, hogy megfeledkezzünk arról: ezek az emberek az életüket mentve jöttek Európába.

Üdvözöljük Norvégiában kritikaVan valami, amiben az Üdvözöljük Norvégiában! verhetetlen. Ez a humor. A filmben a maga módján minden ember nevetséges. (De ennek ellenére, vagy pont ezért szerethető.) Legmarkánsabb figura az ötleteit lelkesen és minden körültekintés nélkül megvalósítani akaró hivatalnoknő (aki úgy mozog az emberi érzések erdejében, mint elefánt a porcelánboltban), de a folyton elégedetlenkedő Zorán (Slimane Dazi), a „lúzer” Primus és az időnként irritálóan hurrá-optimista Abedi is sok alkalmat ad a nevetésre. Magyar néző számára pedig külön csemege lehet, hogy a rendőrökön nem csak kis hazánkban lehet nevetni, hanem a számunkra csodált északon sem mindig a tiszteletreméltóság és a hatékony fellépés letéteményeseiként vannak megjelenítve.

Összefoglalva a filmet csak annyit tudok tanácsolni és mondani, hogy irány a mozi. Aki valami érzelmeset akar látni egyetemes emberi értékekről, aki jót akar nevetni, és aki gondolkodni szeretne korunk globális problémáiról, az mind megtalálja számítást Rune Denstad Langlo alkotásában.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2017. január 26.

Forrás és fotó: Cirko Film



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!