Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A számolás joga kritika

A számolás joga kritikaHollywood szerei az igaz történeten alapuló alkotásokat. Egyrészt mert a nézők is szeretik, másrészt nem kell kitalálni csak megírni. Hollywood szeretné velünk elhitetni, hogy érzékeny ő, nem hagyják hidegen a nemzet (USA) és néha a világ ügyes-bajos dolgai sem, így filmet is készít róla. 9/11? United 93. Ruandai népirtás? Hotel Rwanda. Holocaust? Szinte minden évben valami. És így tovább. Tavaly sokan kiakadtak az Oscar fehérségén (kevés nem fehér jelölt). Nesztek, itt egy afroamerikaiakról, ráadásul nőkről (!) szóló, kicsit díjvadász film, A számolás joga.

Kathrine (Taraji P. Henson) kiváló matematikai érzékkel megáldott kislány, ám rosszkor és rossz helyre született. 1918-ban, az USA déli részén, ami akkor nem igazán támogatta a polgárjogi mozgalmakat, hogy finoman fogalmazzuk meg az akkori viszonyokat. Szülei nem adják fel, elköltöznek, ha kel, hogy a kis Kathrine-ból az lehessen, ami lehet. Az 50-es években több afroamerikai (akkoriban simán “nigro”) társnőjével élő komputerként repülési adatokat számolt a Nasa-nak. Felettese a szintén afro Dorothy (Octavia Spencer), aki ugyancsak nem nyugszik bele jogfosztott helyzetébe és mindenáron csoportvezetői pozícióra tör. Barátnőjük Mary (Janelle Monáe) pedig mérnök lesz, már ha beengedik a fehérek egyetemére, mert kell a papír. Az a fránya bürokrácia.

A számolás joga kritikaMegkapunk mindent, amit a kortól várunk. Külön wc-t, mindenkinek a színe szerint, szexizmust, rasszizmust, némi fekete dühöt, sok szorgalmat, románcot, munkahelyi megaláztatást, történelmi eseményt (az űr meghódítása). Mindez segít elképzelni az akkori viszonyokat, még ha valószínűleg a filmben kicsit rózsaszínre vették is a szűrűt. Ahogy a rendező, Theodore Melfi előző filmjében, a St. Vincent-ben, a casting most is remek. Nem lehet panaszunk a színészi játékra, profik és hozzák is a szintet. Akárcsak a mellékszereplők, akik szintén nem akárkik, név szerint Kevin Costner, Kirsten Dunst vagy Jim Parsons. A film humora is segíti őket. Nem harsány, finoman mosolyogtat, de árnyalja az időszak komorságát. Szinte hihetetlen, itt vittek véghez abban a korban. Ha nem tudnánk, hogy tényleg megtörtént, azt hihetnénk Hollywood megint egy mesével szúrja ki a szemünket, de nem. Hármójuk története nem csak csodálatra méltó és inspiráló, de még igaz is. Ha nem is minden úgy történt, ahogy a filmben látjuk, a lényeg nem változik. És jó, hogy vászonra került ez a történet, mert e nélkül bizony kevesen tudnánk róla, nem csak idehaza, de a nagy vízen túl is. Talán emiatt lehet, hogy a hazai forgalmazó nem bízott a sikerben és nem szinkronizálta le. Hála az égnek!

A számolás joga kritikaElsőre egyszerű alibi, feketékről szóló lelkiismeret filmnek tűnhet, és valahol az is. Ami az átlag fölé emeli a színészek és a nem mindennapi történet érdeme. A fényképezés is ehhez igazodik és elrepít minket az űrhajózás hőskorába, amikor egy fémkapszula jelentette az “űrhajót”, és a visszatérés inkább lehetőség volt, mint bizonyosság. Azt viszont röhejes, hogy a dohányzás ellenes szabályok miatt a filmben senki sem dohányzik, noha tudjuk, hogy akkoriban kis túlzással szinte egész Amerika cigarettafüstben úszott. Ezt a kis hibát azonban elnézhetjük a filmnek.

Ajánlani bárkinek tudom a Számolás joga című filmet, mert a története nem csak tanulságos, de egyszersmind érdekes is. csak minimálisan szájbarágós és úgy általában visszafogott. Nyugodt tempóban vezet minket végig, hagy időt a szemlélődésre, a gondolkodásra.

Szerintem:

Szerző: Palenyik Krisztián

Hazai bemutató: 2017. január 19.

Forrás és fotó: InterCom




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!