Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Tűz a tengeren kritika

Tűz a tengeren kritikaAz éjszaka közepén egy rádióantenna jeleket fog valahonnan nagyon messziről, az adás a végtelen tenger felől jön, de azon sem csodálkoznánk, ha valamilyen idegen civilizáció vészjelei lennének egy távoli galaxisból. „Kérem, segítsenek!” – rimánkodik valaki. „Adja meg a pozícióját!” – hallatszik a válasz. Az a valaki, a tenger közepéről egy süllyedő hajóról könyörög a segítségért, ami – a kért információ hiányában – nem tud útra kelni. A kétségbeesett hang elnémul, csönd van és a sötét éjszakában az antennák is nehezen kivehetőek.

Ezzel a megrázó jelenettel indul Gianfranco Rosi Tűz a tengeren címet viselő dokumentumfilmje, ami elhozta a Berlini Filmfesztiválról az Arany Medvét. Az alkotás – mint annyi minden más az utóbbi egy-két évben – napjaink egyik (vagy talán a) legjelentősebb problémájával, a migrációs krízissel foglalkozik. A helyszín Olaszország legdélebbik szeglete, a Szicíliától délre található Lampedusa szigete. Ide érkeznek Afrika felől a menekültek. Már akik olyan szerencsések, hogy megérkeznek, és nem vesznek bele a tengerbe, vagy nem halnak meg út közben a kiszáradás, a hőség és a zsúfoltság miatt.

Tűz a tengeren kritikaA film két síkon játszódik, egymást váltogatva látunk jeleneteket két „párhuzamos univerzumról”. Egyik a sziget olasz lakosainak az életét mutatja be, a másik pedig a partot érő menekültek világába enged bepillantást. A két rész nagyon másképp van bemutatva. Az európai „őslakos” között van egy „főhős”, a 12 éves Samuele mindennapjait láthatjuk. Tanul az iskolában, beszélget a nagymamájával, játszik a barátjával, esetleg orvoshoz megy, ha felmerül a gyanú, hogy gond van a szemével. A róla szóló jelenetekben mindenki birtokol egy szerepet, vagy személyiséget. Samuele-nek a nevét is tudjuk, de a többieket is meg tudjuk valamiképp nevezni. Van a nagymama, a nagypapa, a tanárnő és Samule barátja. Mindenki valaki. A menekültek ezzel szemben arctalan tömeg és massza. Egy sincs közülük, akinek akár a nevét megtudnánk, gyakorlatilag az is rejtély marad, hogy honnan jöttek és mi késztette őket menekülésre.

Az éles elkülönülés sok minden másban is megmutatkozik. Samule és a barátja háborúsdit játszanak, a kezükkel puskát imitálnak és lövöldöznek. A nagymama pedig este mesél a kisfiúnak arról, a régi időről, amikor még Lampedusa szigetének partjainál is dúltak a harcok. A harc, a vérengzés valami nagyon régen történt, mára már ismeretlen valami a világukban. Persze most is vannak problémák, például kiderül, hogy Samuele-nek szemüvegre van szüksége. A menekültek világában a baj és a rossz dolgok teljesen mást jelentenek. És itt következnek a Tűz a tengeren legfelkavaróbb részei, azok a jelenetek, amikor a parti őrség egy süllyedő, menekülteket szállító hajó megsegítésére indul.

Tűz a tengeren kritikaAz olasz mentőcsapat azonnal útnak indul és megmenti a lélekvesztőn rekedt szerencsétlen embereket. A néző az eszével tudja és felfogja, hogy ők segítenek, de mégsem tudja teljes szívével így érezni. A mentőcsapat teljes védőfelszerelésben indul, fehér ruha takarja a testüket és az arcuk elé maszkot tesznek. Mindent nagyon precízen és körültekintően tesznek meg, először a kiszáradás szélén levő félholtakat, utoljára pedig a holttesteket emelik át a hajóra. Akkurátusan lefényképeznek és átvizsgálnak mindenkit. Ha belegondolunk a helyzet olyan, amiben a katarzis lehetősége is benne van, hiszen a biztos haláltól menekülnek meg a léket kapott hajó utasai. De nem ezt látjuk, hanem csak embereket, akik legjobb tudásuk szerint végzik munkájukat. A rájuk rótt munkaköri kötelesség pedig az, hogy kimentsenek a tengerből másokat.

A védőfelszerelés persze indokolt, ha belegondol az ember, hiszen Afrika felől tényleg jöhet olyan fertőzés, ami ellen védekezni kell. A személytelenséget is érthető, hiszen hatalmas tömeg jön, nem lehet mindenkinek a nyakába borulni és egy idő után a leghumánusabb ember tudata is bizonyos fokú „kiégéssel” védekezik. De mégiscsak a District 9 jelenetei ismétlődnek meg, csak nem sci-fi-ről, hanem dokumentumfilmről van szó. A Tűz a tengeren igazi ereje pont ebben a szenvtelenségben, a menekülteket arc és múlt nélküli masszaként bemutatásában rejlik, ettől lesz igazán megrázó.

Egy valamire nagyon fontos lenne felhívni a figyelmét mindenkinek, aki szeretné megnézni a filmet: a Tűz a tengeren nagyon lassú, helyenként kifejezetten vontatott alkotás. Hosszú perceket vesznek el azok a jelenetek, amikor például a nagymama lassan kavargatja a tengeri herkentyűkből készített szószt, vagy amikor a Samuele a kikötő közelében evez egy csónakkal. Viszont aki ezek dacára is vállalja a film megnézését, az sem fog jót szórakozni, viszont biztosan érezni fogja, hogy volt értelme végignézni a filmet.

Szerintem:

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2016. október 6.

Forrás és fotó: Vertigo Média



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!