Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Toni Erdmann kritika

Toni Erdmann kritikaA Toni Erdmann a 2016-os év Victoriája: egy hosszú német film, amit a kritikusok agyondicsérnek, de amúgy kevesen fognak megnézni – persze ne legyen igazam. És az az igazság, hogy joggal dicsérik a művet, mert van miért.

A Victoria azért volt anno zseniális – többek között – mert a játékidő első fele teljesen hétköznapi, valóságos, beleélhető volt, hogy aztán hirtelen a képbe kerüljön egy bankrablás. A Toni Erdmann-nál hasonló a helyzet: ha le akarjuk egyszerűsíteni, akkor pusztán arról szól, hogy egy magányos, idős úr jobb kapcsolatot szeretni kialakítani a karrierista lányával, ezért egy nap meglátogatja őt Bukarestben.

toni_erdmann_2Az ilyen helyzeteket amúgy is nehéz kezelni, de hősünk egy roppant kínos személy, és a „kínos” kifejezéssel lehetne a legjobban jellemezni az egész filmet. Mármint félreértés ne essék, nem azért, mert olyan rossz lenne, hanem csupán a kínosság érzését váltja ki a nézőből. Mindenki képzelje el, hogy a legkínosabb rokona egy nap beállít a munkahelyére és leáll beszélgetni a kollégáival, illetve a főnökével. Na, ez megy 162 percen keresztül. Persze ez adja sokszor a humor forrását is, amiből bár rengeteg van, de mégse lehetne a végeredményt vígjátéknak elkönyvelni, mert ahhoz viszont túl mély.

Mert a felszín alatt ott érezzük magunkat a karakterek bőrében. Mindenki érezte már magát kellemetlenül, amikor elbúcsúzott valaki olyantól, akitől már szabadulna, de még ott kellett állni a liftajtó előtt a felvonóra várva, az idő meg csak vánszorgott. A film tele van ilyen kivárásokkal, talán kicsit sokkal többször is a kelleténél, de tény, hogy ezek az üresnek tűnő percek teszik csak igazán átélhetővé az adott szituációkat. Ezektől lesz igazi, kézzel fogható a hatás, amit ki akar váltani a nézőből a Toni Erdmann.

Toni Erdmann kritikaSajnos azonban ez az alkotás sem tökéletes. A kamerakezelés például pocsék, képtelenek akár egy statikus képet is összehozni, látszik, hogy a kamera végig valakinek a kezében volt. Bevallom már az első pár képkocka láttán fel akartam állni a székemből, mert valami nagyon igénytelen művészkedésre számítottam, de természetesen kellemesen csalódtam. Ugyanakkor ezt a szubjektív nézetet semmi se indokolja.

Akadt probléma a narratívában is. A film közepén például van egy meglehetősen bizarr szexjelenet (vagy valami olyasmi), ami kifejezetten perverz, és sehogy se illik sem az addig látottakhoz, sem a későbbiekhez. Ahogy a lezárást is kissé semmilyennek éreztem, bár legalább nem lett giccses

A színészi alakítások ellenben tökéletesek, mivel valódiaknak, maníroktól menteseknek hatnak, legyen szó akár a legkisebb mellékszereplőről is. Ott van a passzív agresszív főnök, a megfelelni vágyó asszisztens, és a nagy dumájú céges kolléga is. Mindegyiküket ismerjük, köztünk élnek.

Minden hibájától eltekintve – amelyek felett amúgy is könnyű szemet hunyni – csak ajánlani tudom ezt a dramedyt, mert bár látszólag semmiről, de mégis mindarról szól, amit mi életnek hívunk. A sokszor fájdalmas, kínos és vidám életnek.

Szerintem: 

Szerző: Kis Szabolcs

Hazai bemutató: 2016. szeptember 29.

Forrás és fotó: Cirkofilm




Olvasd el ezeket is!

1 Comment on Toni Erdmann kritika

  1. A film közepén a szex jelenet abszolút odaillő! Pont hogy a munkájában agyonhajszolt, örömtelen életének az “ellenpontját” akarja megmutatni. Hogy még a magánélete is milyen kisiklott, frigid örömtelen. Hogy a nő csak valami furcsa perverzióban tudja kifejezni magát szexualitásában Látszik rajta hogy csupa görcs, egy pillanatra sem tudja az intimitásba beleengedni magát. ÉS mennyire kínos a meztelen parti is.. hogy gondolta a csaj, hogy most csinál egy “nagy dobást”.. de hát ez egy gyökértelen, tőle idegen húzás volt.

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: