Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Ernelláék Farkaséknál kritika

A mindennapos kis pokol, ahol élünk

Ernelláék Farkaséknál kritika„Első látásra érdektelenek mind, torzak és görbék, lelkük befelé kunkorodik. Nincs tragédiájuk, mert itt el sem kezdődhetnek a tragédiák.” Talán szerencsésebb lenne egy napjainkban készült, napjainkban játszódó filmről írt kritikát nem egy klasszikus regényből, hanem mondjuk egy másik moziból vett idézettel kezdeni, de nem tehetem. Kosztolányi sorai tökéletes pontossággal kifejezik azt, amitől Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című filmje szól, hiszen az alkotás főhősei (ugyanúgy, mint Pacsirta Sárszegének lakói) élik szokásos, kicsinyes és semmitmondó életüket, nem történik semmi különös, csak zajlik az a mindennapi kis pokol, ami számukra a létezést jelenti.

A negyvenes évei elején járó Farkas (Hajdu Szabolcs) és felesége, Eszter (Török-Illyés Orsolya) ajtaján késő éjjel váratlanul csengetnek. A hívatlan látogatók nem mások, mint az asszony testvére, Ernella (Tankó Erika), férje, Albert (Szabó Domokos) és kiskamasz lányuk, Laura (Hajdu Lujza). A család egyenesen Skóciából érkezett, ahova egy éve költöztek ki. Ám úgy érezték, nem találták meg a számításukat, ezért hazajöttek. A Farkasék örülnek is, meg nem is a váratlan látogatóknak. (Farkas inkább nem, Eszter talán inkább igen), és a családon belüli feszültségek és ellentétek hamar előjönnek. A kellő megértés és érzelmi intelligencia pedig senkiben nincs meg ahhoz, hogy kezelni tudja a helyzetet.

Ernelláék Farkaséknál kritikaAz Ernelláék Farkaséknál eredetileg színdarabnak készült (a forgatókönyv szinte egy az egyben a színpadi mű szövege), ebből következik, hogy viszonylag hosszú jelentek vannak benne és egy helyen játszódik. (A hely pedig nem más, mint a rendezőnek és a feleségének a lakása. Az alkotók költséghatékonysági okokból egész egyszerűen Hajdu Szabolcs és felesége – az Esztert alakító Török-Illyés Orsolya – otthonában forgattak.) A leszűkített tér nagyon jól működik a filmben, a nézőnek bezártság érzete lesz tőle, nyomasztóan hat rá. A kameramozgás is érdekes, néha nem pontosan arra fókuszál, ami lényeges lenne az adott jelenetben. Az is előfordul, hogy többen beszélnek egyszerre és nehéz kivenni pontosan, hogy ki mit mondott. Nem tudom, mennyire volt tudatos, de az egésznek olyan hangulata van, mint a (joggal) sokat szidott valóság showknak. Úgy érezzük, hogy nem egy műgonddal megírt forgatókönyvből játszanak a színészek (pedig dehogynem!), hanem csak spontánul beszélgetnek. Bekukucskálunk egy család szokások kis életébe és látjuk azokat a szokásos ki játszmákat és ellentéteket, amik ott feszülhetnek a családtagok között. Nemcsak Magyarországon, hanem bárhol a világban, ahol emberek élnek együtt.

Ernelláék Farkaséknál kritikaAz egyik legtöbb feszültségre okot adó gond a gyereknevelés. A szülőknek más elképzeléseik vannak, máshogy értékeli a kisfiú (vagy másoknál kislány) személyiségét és tetteit. Akinek van gyereke, az ilyen, vagy olyan arányban, de szembesült ezzel a problémával. Farkasék kisfia, Brúnó (Hajdu Zsigmond) az átlagnál jóval energiaigényesebb gyerek, ezért, az anya és az apa közti konfliktus is az átlagnál nagyobb. De előkerül a testvéri féltékenység és a kihűlt házastársi viszony is, mint alapprobléma. A gyerek magányossága a szülő mellett (mint ahogy a Fehér tenyérben már láttuk) szintén hangsúlyos elem. A nézőnek viszont nagyon nehéz (a gyerekeket leszámítva) bárkit sajnálni, bárki mellé odaállni. A tudálékos és érzéketlen Farkas, a sunyi és önző Ernella, a folyamatosan sóhajtózó Eszter, vagy az érzelmileg analfabéta Albert közül egyik sem olyan figura, hogy belelopja magát a szívünkbe. De játszmáikkal és konfliktusaikkal valamilyen szinten mindenki azonosulni tud.

Ernelláék Farkaséknál kritikaHajdu Szabolcs filmje Karlovy Varyból nem csupán a fesztivál fődíját hozta el, hanem a rendezőt is díjazták az alakítása miatt. Teljesen megérdemelten. A mások felett folyamatosan felülkerekedni kívánó, de önmagában bizonytalan, nem túl empatikus Farkas annyira életszerű a filmvásznon, hogy szinte megijedünk tőle. (Pedig hány ilyen emberrel találkozunk a valós életben!) Sajnos a többi szereplő nem tudott annyit nyújtani, mint a film „szülőatyja”. A két színésznő időnként modoros és maníros, ami egy-két jelenetet igencsak tönkre vág. Szabó Domokos alakítása sem átütő, bár különösebb gond nincs vele. A két gyerekszereplő viszont nagyon jól játszik. (Nem hiába, Hajdu gyerekei!)

Összességében nagyon elgondolkodtató és fontos film, még ha nem is tökéletes. Tükröt tart nekünk, már családos embereknek és bizonyos értelemben a jövőt mutatja a még nem családos embereknek. Megnézése, ha nem is kötelező, de erősen ajánlott.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2016. szeptember 29.

Forrás és fotó: Big Bang Media




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!