Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A hét mesterlövész kritika

A hét mesterlövész kritikaNem valami hálás feladat az egyik legikonikusabb western filmet, A hét mesterlövészt feldolgozni, hiszen nem csak az összeméregetésekkel szemben kell helytállnia a filmnek, de már magára az ötletre rossz szájízzel tekintőket is meg kell győzni, hogy igenis érdemes volt leporolni, és a modern stílusban tálalni A hét mesterlövészt.

A történet nagyobb változásokon nem esett át: adott egy csekély főt számláló kisváros, amely lakóit egy iparmágnás, Bartholomew Bogue (Peter Sarsgaard) próbálja elűzni földjükről. Kisebb magánhadserege mellett a város seriffjét is megvásárolta, így a városlakóknak nincs más választásuk, mint fegyveresek felfogadni a város védelmére. Itt jön be a képbe Chisolm (Denzel Washington), a veterán fejvadász, aki elfogadja a városlakók megbízását, és nekilát csapata összeverbuválásának.

A hét mesterlövész kritikaA legszembetűnőbb probléma maga a hétfős társaság összetétele, és azok motivációi. Az 1960-as változatban egy csapat kiöregedett, megkeseredett gyilkos állt össze egy utolsó küldetésre, hogy haláluk előtt még végrehajtsanak egy önzetlen, helyes tettet, míg Antoine Fuqua rendezésében a társaság többsége cinikus egykedvűséggel vállalja el a megbízatást, mint akinek úgysincs jobb dolga. A ködös motivációk közt egyedül Denzel Washington figurájának indítéka képez kivételt.

De hiába vonatkoztatunk feldolgozás mivoltától, a Peter Sarsgaard játszotta gonosz iparmágnás így is kiábrándítóan semmilyen figura. Egy ezerszer látott félőrült pszichopata, aki kedvtelésből lelődözi az embereket. Sehol egy frappáns monológ, se egy emlékezetes megmozdulás.

A hét mesterlövész kritikaPárhuzamba állítva az eredeti klasszikussal csúfosan elbukni látszik A hét mesterlövész, ennek ellenére közel nem egy fogyaszthatatlan alkotást. A látványvilág hozza a blockbusterektől elvárt kötelezőt: gyönyörű tájképek, látványos lövöldözések és gigantikus robbanások. Ezekhez hozzáadódik a percenként puffogtatott egysorosok, és a laza, tökös hangulat.

A sokszínű csapat sokkal jobban működik, mint ahogy az első ránézésre tűnik. A különféle nemzetiségű és rasszú társaság érdekes dialógusokra ad lehetőséget, és az összetűzésekben sem mindenki csak lőfegyverekkel puffogtat (mint az eredetiben). Az indián, Red Harvest nyilaival tizedeli az ellenséget, a japán harcos, Billy Rocks késeivel, míg Jack Horne, a prémvadász akár puszta kézzel veti bele magát a küzdelembe. Persze a törzsgyökeres western filmekhez vajmi kevés köze van, viszont sikerült feldobni az akciójeleneteket. Külön piros pont, hogy nem féltek elhúzni a leszámolások előtti jeleneteket a feszültségteremtés okán. Az ilyen részek kifejezetten a legjobb pillanatai a filmnek.

Visszaköszön néhány snitt és dialógus formájában a 1960-as klasszikus, de ezek inkább nevezhetőek emlékeztetőnek, mintsem tisztelgésnek a John Sturges féle A hét mesterlövész előtt. Antoine Fuqua sajnálatos mód csak egy pátosszal átitatott történetet látott meg A hét mesterlövészben, figyelembe se véve az olyan szegmensét, mint a western-mítosz lerombolása.

Rossz film lenne A hét mesterlövész? Az alapanyagához viszonyítva mindenképp. Külső jegyekben fellelhetőek az egyezések, de identitásában már közel nem tükrözi az ikonikus klasszikust. Ettől eltekintve egy szórakoztató, látványos westernfilmet sikerült összehozni, ami ha mint feldolgozás nem is, mint egyszeri, laza akciófilm mindenképp működik.

Szerintem:

Szerző: Kátai Levente

Hazai bemutató: 2016. szeptember 22.

Forrás és fotó: Forum Hungary




Olvasd el ezeket is!

2 Comments on A hét mesterlövész kritika

  1. Kátai Levente // 11/16/2016 at 19:20 //

    Egy ilyen komplex érvelésre frappánsan válaszolhatnám azt, hogy inkább te nézd meg újra… 🙂

  2. 1960-as változatban egy csapat kiöregedett, megkeseredett gyilkos állt össze egy utolsó küldetésre..
    Nos ez nem igaz, nézd meg 1960-s filmet, ne csak olvass erről.

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: