Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Palackposta kritika

Palackposta kritikaHans Petter Moland Palackposta címet viselő filmje nem előzmény nélküli alkotás, egy trilógia befejező része. De a Nyomtalanullal és a Fácángyilkosokkal csak a főszereplők személye köti össze. Három film, három rejtélyes bűnügy, és mindhármat ugyanaz a nyomozó páros, Assad (Fares Fares) és Carl Morck (Nikolaj Lie Kaas) old meg. A stáb szempontjából viszont történt egy nagy változás. A trilógia első két darabját jegyző Mikkel Norgaard felállt a rendezői székből és azt átadta Hans Peter Molnadnak. A forgatókönyv író személye (Nikolaj Arcel) viszont szintén változatlan.

Palackposta kritikaAki látta az előző két alkotást, azt semmi meglepetés nem fogja érni a sztorit illetőleg. A nyomozópáros valamilyen jelre bukkan, egy évekkel ezelőtt elkövetett bűnügy nyomába indulnak el, hogy a (valódi) bűnös elnyerje méltó büntetését. A Palackposta története szerint egy évekkel ezelőtt írt, csak mindenféle szakértő beavatkozás után olvasható, palackba zárt levelet dobnak a tenger partjára a hullámok. Assad és Carl szörnyű bűntényt sejt a levél hátterében, nyomozni kezdenek, és hamar kiderül, hogy a bűnös a mai napig él – és továbbra is borzalmas tetteket követ el. Vallásos családok gyerekeit rabolja el és gyilkolja meg, a szülők pedig valamiért nem tesznek semmit, nem fordulnak a rendőrséghez. A palackposta megtalálása után nem sokkal a tíz év körüli Magdalena és öccse, Samuel kerül a fogságába, és a néző izgulhat, hogy a nyomozóknak sikerül-e időben megtalálni a két gyereket.

Palackposta kritikaMagában a film sztorijában nincs semmi meglepő, a széria első két darabjának, és általában a műfajnak az ismeretében. Adva van egy nagyon intelligens, de pszichopata gyilkos, akire le kell csapni, mielőtt még további áldozatok vére tapadna a kezéhez. Ezt a szerepet (Johannes) Pal Sverre Hagen alakítja, méghozzá tökéletesen. (Poént nem lövök le, az első perctől lehet tudni, hogy ő a gyilkos. A Palackpostát nem azért izguljuk végig, hogy ki a pszichopata gonosztevő, hanem azért, hogy elkapják-e addig, amíg nem késő.) Egyszerre karizmatikus, megnyerő és velejéig gonosz. Nagyon jellemző az a jelenet, amikor Johannes látogatóban van a később elrabolt gyerekek szüleinél. Barátilag ráteszi a kezét az anya kezére, akinek az arcán egy percre átsuhan, hogy legszívesebben elrántaná. De nem teszi, inkább udvariasan tovább társalgó a férfival. Johannes olyan figura, aki feltétlen tiszteletet ébreszt, de közben valahol érezi az ember, hogy menekülni kellene előle. (Amit persze nem tesz egy ilyen köztiszteletben álló férfivel.) A „főgonosz” egyéniségéhez, „emberközeliségéhez” azok a jelenetek is sokat hozzátesznek, amik a „múltba repítenek vissza”. Látjuk őt gyerekként, látjuk, hogy neki min kellett végigmennie a családja körében. Egyértelmű, hogy a benne lévő gonoszság nem a semmiből jön. Még az is kiderül róla, hogy ő is szeret valakit és ő is képes gondoskodásra. Ezekkel együtt lesz hihetetlenül izgalmas és érdekes figura Johannes.

Palackposta kritikaA vallás, a vallási fanatizmus központi szerepet játszik a filmben. Az igazság az, hogy a film előzetese valamennyire félrevezető. Elhangzik benne, hogy az eltűnt gyerekek anyja és apja a kritikátlan Isten-hitük miatt nem fordultak a rendőrséghez. Igazából Magdelena és Samuel esetében pont nem erről van szó, ott teljesen más a motiváció, amikor nem jelentik a bűntényt. A hit kérdése végigvonul a Palackpostán, de sokkal összetettebben, mint a „vallási fanatizmus nem kívánatos” szint. Ráadásul nem is a vallásos szereplők, vagy a különböző templomokban felvett jelenetek szólnak erről a témáról. Sokkal inkább a két nyomozó között folyik diskurzus. Assad hisz valamiben. Nem hangzik el miben, de szerinte van valami az anyagi világon túl, és a lét nagy fordulatai nem puszta véletlenek. Ezzel ellentétben Carl „szarban sem hisz”. A két nyomozó „hitvitái” nem hangsúlyosak, és a rendező nem is próbál senkinek sem a pártjára állni. Ha azt nem vesszük véleményfoglalásnak, hogy Carl kezd idegileg és érzelmileg kiégni a sokszor lélekőrlő munkában, míg Assadot valami „viszi tovább”.

Akit a fentiek elriasztanának a Palackposta megtekintésétől, hiszen valami adrenalinszint növelő, pörgős nyomozásra vágynak, azokat megnyugtatom. A film alapvetően erről szól. Hőseink nyomoznak, újabb és újabb darabja kerül elő a képzeletbeli kirakónak, és hiába a rendőrség erőfeszítése a szuper-intelligens és hidegvérű gyilkos kicsúszik a nyomozók kezéből. Legalábbis egy ideig. A Palackpostát végig lehet úgy is nézni, hogy nem veszünk tudomást a lelki finomhangolásokról, hiszen a játékidő kis részét foglalják el. Csak nem érdemes, hiszen ezek teszik igazán izgalmas és egyedi filmmé.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2016. augusztus 25.

Forrás és fotó: Vertigo Média




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!