Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Hush kritika

Hush kritikaA Netflix nem olyan rég megvetette a lábát Magyarországon, ezzel pedig a legálisan szórakozni vágyók elé hatalmas lehetőség nyílt. Ennek újabb bizonyítéka a Hush, egy olyan horror-thriller, ami történetesen nemcsak friss, de még jó is.

A műfajban nehéz manapság újat mutatni, ez tény, főleg a home-invasion nevű szubzsáner terén. Legutóbb erre igazán emlékezetes próbálkozás a You’re Next volt, ám igazából az is pont attól volt jó, hogy nem akart megújítani semmit, inkább klasszikus embervadászatot mutatott a nézőnek. Amíg azonban az egy mozgalmas, vérbő darab volt, addig a Hush visszafogott, ám egyszersmind feszültséggel teli.

Elsőre igazi parasztvakításnak tűnhet a sztori: egy pszichopata sorozatgyilkos legújabb áldozata egy erdő közepén egyedül élő siket-néma nő. Elsőre mindez ugyanis alibinek tűnik egy újabb sablon-horror leforgatásához, de elég hamar rájövünk, hogy a siketség nem egy plusz „poén”, hanem bizony fontos, központi eleme a filmnek.

Kate Siegel szerencsére nem csak azért kapta meg a siket főhősnő karakterét, mert ő a rendező, Mike Flanagan (Oculus, Absentia) második felesége, hanem mert valóban hitelesen ábrázolta introvertált karakterét. Mi több, még velem, laikussal is elhitette, hogy ő most siket-néma. Utóbbi tulajdonságát rendesen beépítették a cselekményekbe: hátborzongató, ahogy nem veszi észre a segélykiáltásokat, vagy azt, ha mögé lopóznak. Mindenekelőtt a figura nem egy ex-katona, aki tökéletes túlélő lenne akár a sivatagban is. Nem, ő egy valódi nő, aki retteg, sír és szenved azzal, hogy felhúzzon egy számszeríjat, és mégsem válik ellenszenvessé látszólagos gyengesége által, hanem ettől lesz csak igazán élethű! (Elég szomorú, hogy 2016-ban ennek is örülni kell.)

Hush kritikaUgyanakkor az üldözője sem egy halhatatlan Jason, és igazából csak azért veszélyes, mert egy pszichopata sorozatgyilkos állat, ami egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben lévő nőnek pont elég. Mindketten sebezhetőek és sebződnek is. Igazi macska-egér játék zajlik le köztük, bár leginkább azért, mert a „macska” így akarja. A férfi ugyanis nagyon egyszerűen be tudna törni a nőhöz, de élvezi ezt a nem mindennapi játékot, és ettől lesz az egész film ijesztő valamilyen szinten.

A játékidő közepére a cselekmény azonban kissé elfárad, és előkerülnek a klisés ötletek is. Azért még pont nem lépi át azt a határt, ami unalomba taszítaná a lezárást, maximum kissé kiszámíthatóvá.

A Hush története bár egyszerű, mint egy bot, mindenféle meglepetés nélküli, de legalább alapkoncepcióját tudatosan végigviszi, még hozzá kifejezetten ügyesen. Érdemes tenni vele egy próbát. Itt a vége, Hush el véle! (Bocsánat, nem hagyhattam ki.)

Szerintem: 

Szerző: Kis Szabolcs

Forrás és fotó: IMDb, Netflix



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!