Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Központi hírszerzés kritika

Központi hírszerzés kritikaMit szeret az ember a moziban? Azt, hogy jót nevethet, jót izgulhat, és jól meghatódhat. A héten bemutatásra került Központi hírszerzés című film pont ezt nyújtja a nézőnek. Azt nem állítom, hogy mindezt mélyen elgondolkodtató formában teszi, a művészfilmek megszállottjai bizonyára fanyalognának „Szikla” legújabb kalandjain, de aki szimplán nevetni és izgulni akar, és ezért hajlandó elviselni némi (nagyjából elviselhető mértékű) érzelgősséget, annak a moziban a helye, hogy láthassa Rawson Marshall Thurber filmjét!

A tinédzser Bob (Dwayne Johnson) élete igencsak szomorú. A rendkívül kövér és szerencsétlen fiú céltáblája az időnként igencsak durva iskolai „tréfáknak”. Mindenki kineveti csak éppen az iskola legmenőbb diákja, a mindenki által csodált Calvin (Kevin Hart) és az ő barátnője, Maggie (Danielle Nicolet) mutat megértést iránta. Eltelik húsz év, az egykori végzősők készülnek az évfolyam-találkozóra. Calvin viszont a háta közepére sem kívánja az egészet. Ő, aki a legígéretesebb végzős volt annak idején, most sikertelen az amúgy roppant unalmas munkájában (könyvelő) és Maggivel kötött házassága is hullámvölgyben van. Ám hirtelen és váratlanul előkerül Bob, aki igencsak megváltozott, amióta nem találkoztak. Alaposan kigyúrta magát és két-három ütéssel rendet teremet pár kötözködő rosszfiú között. De Calvin számára mégiscsak az lesz a legnagyobb meglepetést, hogy az egykor lúzerként ismert Bob nem csupán a régi emlékek miatt akart sörözni vele, hanem nagyon tudatosan belevonja egy igencsak sötét, és veszélyes ügybe. Calvin könyvelői tudásának segítségével szeretné tisztára mosni magát a munkahelyén, ami nem más, mint a CIA.

Központi hírszerzés kritikaA film története nem valami egetrengető, de nagyon jól működik. Valaki el akarja adni a titkos kódokat a gonoszoknak (nem derül ki pontosan kiknek, de ez nem is fontos), és ezt meg kell akadályozni, hogy ne legyen vége a világnak, legalábbis Amerikának. Persze a nagy kérdés az, hogy ki is ez a Fekete Borz fedőnevű valaki. A történet alapvetően Calvin szemszögéből van elmesélve, aki az események sűrűjébe csöppenve kétségbeesetten próbál rájönni, hogy mégis kinek higgyen, ki a „jó” és ki a „rossz”. Vagyis nem kell ahhoz agymunka, hogy felvegyük a szálat, viszont a feszültség garantált. (Többek között pont e miatt az egyszerűség miatt, hiszen nem zavarodunk bele a történetbe.) A néző tényleg az utolsó pillanatig képtelen dönteni, hogy ki lehet a világot veszélyeztető bűnöző, és a film végi csavar is nagyon jól eltalált.

Központi hírszerzés kritikaA film második pillére a humor, ami szintén működik. Persze nagyon szofisztikált poénokat ne várjunk, de magasan az egyes vígjátékokra igencsak jellemző ordenáré humor felett áll. Persze egy-egy altesti poén elhangzik, de ez benne van a „még belefér”– kategóriában. Viszont nagyon viccesek azok a részek, amikor a közösségi oldalak és általában az életünket egyre inkább átszelő internet lesz a vicc tárgya. Nagyon jellemző például az a rész, amikor Calvin bent ül a CIA fekete, páncélozott kisbuszában, vele szemben három szigorú képű, kimért ügynök komoly képpel adja elő azt a veszélyt, ami Bob képében leselkedik a világra. Mondanivalójuk illusztrálására jelentőségteljes képpel átnyújtanak egy tabletet a megszeppent könyvelőnek, hogy nézze meg mi maradt Bob legutóbbi áldozatából. A gond annyi, hogy a CIA egyik derék ügynöke elfelejtette becsukni azt a pornóoldalt, amit az előbb nézegetett, így azt dugja hősünk orra alá…

Központi hírszerzés kritikaA bemajrézott (de aztán a fonalat egyre inkább felvevő) civil, és a magabiztos és laza CIA (vagy FBI, vagy KGB, vagy akármi) – ügynök kettőse szintén nem túl eredeti, de tuti recept, a Központi hírszerzésben is működik. Igaz, Kevin Hart időnként kissé túljátssza, de még így is garantált a nevetés.

És végül itt van a harmadik pillér, az érzelmek. Ez a leggyengébb és hála Istennek legkevésbé hangsúlyos része a történetnek. Bob küzd a régmúlt sötét és számára megalázást hozó emlékivel, Calvin küzd az elrontottnak tűnő életével. A végén természetesen („a rózsaszínben tálalt” megoldás mellett) a szájbarágós tanulság is elhangzik. A film készítőinek csak az az egyetlen mentsége, hogy a játékidőből nagyon keveset vesznek el erre a vonalra.

Összefoglalva: egy nagyon egyszerű, de nagyon hatásos akciófilmet kapunk, megtűzdelve ütős poénokkal. Kikapcsolódásra, önfeledt szórakozásra szánt mozi, ami ennek a célnak maradéktalanul eleget is tesz. Így a világ megmentése mellett ezt a küldetést is sikerrel teljesíti.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2016. június 16.

Forrás és fotó: UIP-Duna Film



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!