Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A legkúlabb nap kritika

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni

A legkúlabb nap kritikaMi, a halandó emberiség nagyon szeretünk olyan dolgokon nevetni, amik igazából zsigereinkig borzolnak minket, aminek a gondolata is félelemmel tölt el mindannyiunkat. Ezért is számíthat sikerre egy olyan vígjáték, ami végső stádiumban lévő rákos betegekről, vagyis a halálról szól. A fenti kijelentés A legkúlabb nap címet viselő német filmre nem igaz. Egyrészt azért, mert nem vígjáték, hanem amolyan keserédes, sírva- vigadós történet, divatos szóval élve dramedy. Másrészt tulajdonképpen nem a halálról szól. Igaz, hogy a két főhős Andi (Matthias Schweighöfer) és Benno (Florian David Fitz) végső stádiumban lévő daganatos betegek, de ez sem számít. Hiszen ők sincsenek más helyzetben a születés és halál közötti úton, mint bárki más. Megy az idő („ugye nincs mit tenni”), peregnek a percek és mindannyian egyre közelebb vagyunk ahhoz a pillanathoz, amikor örökre eltávozunk. Ehhez képest már csak részletkérdésnek tűnik, hogy Andi és Benno már tudja, hogy rákban halnak meg, mások még nem tudják, hogy mi hozza el számukra a véget. De előtte mindannyian igyekszünk boldogok lenni, átélni minél több „legkúlabb napot” (Ki fordította ezt így ?!?!). Persze az már nagyon nehezen megfejthető dolog, hogy mi jelenti az élet savát-borsát. Ezt keresi a két főhős, így Florian David Fitz filmje igazából nem az elmúlásról, hanem a nagybetűs Életről szól.

A legkúlabb nap kritikaA német film története nagyon hasonló a pár éve készült A bakancslista sztorijához. A szakadt, „rosszfiú” Bennoról kiderül, hogy operálhatatlan agydaganata, és ezen felül számos áttéte van. Bekerül egy hangulat-javító elemként használt macskákkal telített hospice házba. Itt ismerkedik meg Andival, a tisztes polgári életet élő, szorongásokkal teli zongoraművésszel, aki tüdőrákban haldoklik. A két különböző figurát a közös sors összeboronálja.

A legkúlabb nap kritikaElhatározzák (természetesen Benno ötletére alapozva), hogy (Andi hitelképességét felhasználva) eladósítják magukat. A pénz visszafizetésével úgysem kell bajlódniuk majd, hiszen amire esedékes lenne az első részlet, addigra ők már alulról szagolják azt a bizonyos ibolyát. De addig is, a pénzt költve majd jól érzik magukat. Megvan a pénz, hőseink repülőre szállnak, majd egy lakókocsiban utazva kutatják-keresik azt, ami elhozza a „legkúlabb napot”.  Klasszikus road movie-t láttunk, a két főhős országokat utazik át, keresik a boldogságot és közben tisztában vannak vele, hogy az út vége a halál. Ahogy peregnek filmkockák, egyre bölcsebbek lesznek, egyre tisztábban látják, mi hozza el az értelmet és valódi tartalmat az életben. Ennek részeként egyre mélyül a barátságuk, hiszen akármennyire is másként élték az életüket, az alapvető emberi értékek felismerése egyre közelebb hozza őket egymáshoz.

A magukra szedett bölcsesség egyik sarkköve pedig az, hogy a halál tudata szabadságot is jelent. Hiszen, ha az út véget ér, az felszabadít minket rengeteg ránk nehezedő elvárás és nyomás alól. Andi és Benno egy daru tetején, a tériszonytól küzdve jön rá erre. A jelenet fordulópont mindkettőjük életében, Innentől kezdve szinte „szárnyakat kapnak” a boldogság, vagyis önmaguk keresésében.

A legkúlabb nap kritikaMielőtt még bárkit is elriasztanának a mélyen filozofikus gondolatok, gyorsan leírom, hogy A legkúlabb nap nemcsak az agytekervényeket, hanem a rekeszizmokat is megmozgatja. A filmtörténetben Stan és Pan óta tudjuk, hogy két, gyökeresen eltérő figura kettőse sok okot ad a nevetésre. A nagyon disztingvált és visszafogott Andi és a társadalom perifériáján élő Benno kettőse is nagyon jó páros. De más, nagyon jól eltalált poén is van a filmben. A legnagyobbakat talán akkor lehet nevetni, amikor olyan sokszor magunkra ismerhetünk a főhősök nem éppen logikus cselekedeteiben és reakcióiban.

Összefoglalva: ez a film tényleg ad nekünk valamit. Mondjuk azt, hogy megkapjuk tőle az utolsó lökést, hogy felmondjunk a gyűlölt, de amúgy jó fizetést adó munkahelyünkön. Vagy felhívjunk egy „nincs időm” felkiáltással elhanyagolt régi barátot. Vagy csak rávesz minket, hogy feküdjünk le a fűbe öt percre és élvezzünk napfényt. Mert a halálban végződő napjaink között úgy tehetünk minél többet „legkúlabbá”, ha megfogadjuk azt az (az ezerszer elcsépelt és meghamisított) tanácsot, hogy legyünk önmagunk és ne másoknak akarjunk megfelelni.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2016. május 26.

Forrás és fotó: Big Bang Media



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!