Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Elcserélt világ kritika

Mama, kérlek meséld el nekem, hogyan kezdődött az életem

Elcserélt világ kritika„Mama, kérlek meséld el nekem, hogyan kezdődött az életem!”– énekelte (és énekli ma is) Koncz Zsuzsa. Nem tudom, mennyien vannak, akik tényleg megkérdezik ezt a szüleiktől, de úgy tapasztalom, hogy nem olyan sokan. Azok pedig pláne kevesen vannak, akik őszinte választ is kapnak. Az ember életének első lépése a fogantatás és minden, ami azzal kapcsolatos, meghatározó. Mégis, sokan vagyunk, akik alig tudnak róla. Mindannyiunknak az esne a legjobban, ha biztosak lehetnénk benne, hogy minden rózsaszínben úszott, boldogan akartak és vártak minket. De az élet sokkal bonyolultabb ennél. Előfordulhat, hogy ha valaki utánamegy, nyomozásba kezd az életének első szakaszáról, nyomasztó titkokba és történetekbe ütközik, és a megtudottak hatására máshogy gondolkozik a szülei kapcsolatáról, általában a szüleiről, és néha saját magáról is. Hiszen a képletes értelemben vett gyökerek fontos építőkockái annak a válasznak, amit a „ki vagyok én?” kérdésre adunk. Ezek a legfontosabb gondolatok, amik Margarethe von Trotta Elcserélt világ című filmjétől kapunk.

A negyven körüli Sophie (Katja Riemann) egy nap telefonhívást kap apjától, Paul-tól (Matthias Habich). A férfi mindenképpen beszélni akar vele egy fontos kérdésről. Kiderül, hogy az apa véletlenül belebotlott egy cikkbe az interneten, ami egy New York-i opera-énekesnőről szólt. A művésznő külsőre szakasztott mása Paul egy éve elhunyt feleségének, Sophie anyjának, csak nyilvánvalóan két-három évtizeddel fiatalabb a halott nőnél. Paul ráveszi lányát, hogy utazzon el az Egyesült Államokba és ismerkedjék meg Caterinával, az énekesnővel (Barbara Sukowa). Meg van győződve, hogy a hasonlóság nem lehet véletlen. Természetesen nem is véletlen, és mind Sophie, mind Caterina kénytelen szembesülni azzal, hogy kik is az ő szüleik, és milyen körülmények között érkeztek meg erre a világra.

Elcserélt világ kritika Maga az alapkoncepció nagyon jó és érdekes. Ha egy filmben (vagy könyvben) a főhős elkezd „visszamenni az időben”, nyomozásba fog saját múltját, szülei múltját illetőleg, abból sokat lehet kihozni. (A Titkok és hazugságok remek film a témában. – A címe pedig igencsak kifejező.) Viszont a német rendezőnő alkotásában a napvilágra került történet több helyütt döcögős és nehezen hihető. A konkrét problémáimat sajnos nem igen tudom kifejteni, hiszen elvenném az izgalmat attól, aki szeretné megnézni a filmet. Annyit azért megírnék, hogy felvet egy nagyon súlyos erkölcsi kérdést is, de olyan formában, mintha nem lenne morális súlya a dolognak. (Kicsit konkrétabban: teljesen természetesnek kezeli azt a helyzetet, hogy egy nő szül egy gyereket és nem hozza az apa tudomására, hogy van egy kisbabája.)

Ami sokkal izgalmasabb és jobban sikerült, az a jól eltalált karakterek és a köztük lévő játszmák megjelenítése. Paul magának való és önző, mindig szüksége van valakire, akibe csimpaszkodhat, akit dróton rángathat. A felesége halála után a lányára hárul ez a feladat, aki nagyjából átveszi a felnőtt szerepét kettőjük kapcsolatában. Sophie mindig ott van az apja mellett, ugrik, ha kell, elutazik egy olyan ügyben Amerikába, aminek (kezdetben) nem látja értelmét. (Paul mondvacsinált okkal nem hajlandó repülőre ülni.) Közben pedig érezzük, hogy amit tesz, annak sokkal inkább a kötelességtudat a mozgatórugója, nem a szeretet.

Elcseélt világ kritikaCaterina szintén nagyon erőteljea karakter, és a színészi játék külön figyelemreméltó. A (nemcsak a színpadon) nagyhangú, öntörvényű, mindig a középpontban lévő művésznő elsőre nem biztos, hogy szimpatikusnak tűnik, de ahogy peregnek a filmkockák, úgy árnyalódik a róla kialakított kép. Barbara Sukowa képes arra, hogy a kemény páncél mögött lévő érzékenységet és szeretetet is megmutassa. Paul testvére, Ralph csendes, a múltban élő idős ember karakter szintén jól eltalált. A szerelmi szál viszont erőszakolt, kissé feleslegesnek is tűnik.

Sophie munka gyanánt esküvőket szervez. Többször találkozik egy fiatal párral, akik mesélnek magukról, a szerelmükről, hogy Sophie minél személyesebbé tehesse számukra a Nagy Napot. Naivak, mosolyognak, előttük a jövő. Talán biztosak abban, hogy ez a jövő szép és mindenekelőtt egyszerű lesz, a házassággal már sínen is van az életük. Mi nézők a filmből, meg úgy általában is tudjuk, hogy ez azért bonyolultabb. De ettől még nem lesz kevésbé szép az élet. És ebben a hitben az Elcserélt világ is igyekszik megerősíteni minket.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2016. május 12.

Forrás és fotó: Vertigo Média


Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!