Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Csontok és skalpok kritika

Vérgőzös vadnyugat

Ez a tartalom olyan elemeket tartalmazhat, amelyek a hatályos jogszabályok kategóriái szerint kiskorúakra károsak lehetnek. Ha azt szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz erről a számítógépről kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot! A javasolt szűrőprogram elérhető ide kattintva

Csontok és skalpok kritikaElső ránézésre az elsőfilmes rendező, S. Craig Zahler a klasszikus westernt próbálja vegyíteni a horror műfajával, amiből egy igazán izgalmas, feszült pillanatokban gazdag film kerekedhetett volna ki, de a kis költségvetésű alkotás inkább emlékeztet egy kellemesebb TV filmre, mint egy karfatépkedésre késztető mozira.

A vadnyugat egy eldugott részén, Bright Hope városában egy gyanús alak jelenik meg, akit a sheriff (Kurt Russell) egy gyors csevegés után, ahogy kiderül, hogy vaj van a fickó füle mögött, lábon lövi és éjszakai szállásának a fogdát jelöli meg. A csavargó sebének ellátására Arthur (Patrick Wilson), lábtörése miatt lábadozó állapotban lévő férfi feleségét kéri meg a seriff. Másnap három fővel kevesebben ébrednek. Arthur feleségnek, a seriff helyettesének és a cellatölteléknek is nyoma vész.

Csontok és skalpok kritikaA kisváros indián professzora megállapítja a talált nyílvessző alapján, hogy a párnapnyi lovaglásra lévő kannibál törzs rabolhatta el őket. A seriff, annak második helyettese és Arthur útra kelnek, hogy kiszabadítsák őket. Felsorakoznak a jól ismert western karakterek, mint az elkötelezett seriff, a tenni akaró kisember és a beképzelt antihős.

Az elszánt csapat útja a pokol bugyraiba való alászállással szimbolikus, ahogy elindulnak Bright Hope, a remény városából, szembesülnek az emberi gonoszsággal csapaton kívül és belül, az út végén pedig embertelen, démoni lények várják őket. Az alacsony költségvetés tyúkszeme, a gyenge megvalósítás kicsit sem érződik. A tájak, a jelmezek, a smink egy valódi vadnyugat hatását keltik.

Csontok és skalpok kritikaEgy lassabb, komótos tempójú westernként még meg is állná a helyét a Csontok és skalpok, de mint horrorfilm, elbukik. Vérgyengén próbál feszültséget teremteni, minimális nyugtalanságot sem volt képes kiváltani belőlem. Ehhez még hozzáadódik a semmilyen zenei aláfestés, amivel könnyedén lehetett volna félelmet kelteni a nézőben, és a western-horror zenéinek keverékéből egy igen sajátos album születhetett volna.

A két műfaj összemixelése több ponton is elbukik, mikor ezeknek elemei ellentmondásba kerülnek. Mikor egy szereplő hősies önfeláldozásra készül, és még csapattársaitól is elbúcsúzik, majd megölik. Ezzel mindenfajta borzongást kiölnek a halálából, ami a horrorban általános iskolás hibának lenne felróva. Meg mikor a kannibálok misztikumát kéne felépíteni, behoznak egy indián professzort, aki közli, teljesen lényegtelen hányan vannak a kannibálok, csapatunknak nincs esélye. Miért is? Nem érződik, hogy bármivel jobbak lennének a nem húsevő indián társaiknál, mégis, a 268 fős kisvárosban egy indián professzort kellett elővarázsolni, aki mindezzel tisztában van.

Kurt Russell bombajó alakítást rak le az asztalra, az Aljas nyolcas után minden gond nélkül adja el magát, mint a kisváros elszánt seriff. Patrick Wilsonnak jól álltak a szélsőséges érzelmek, és a többiekkel sem volt gond. A több mint két órás Csontok és skalpok nem lesz a műfajkeverés hivatkozási pontja, hibái ellenére egy kellemes darab is lehet, amire másnap már úgysem fogunk emlékezni.

Szerintem: 

Szerző: Kátai Levente

Hazai bemutató: 2016. július 7.

Forrás és fotó: Parlux Entertainment




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!