Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Amerika kapitány: Polgárháború a képregény tükrében

Most, hogy sikeresen debütált a mozikban az Amerika Kapitány: Polgárháború, nyugodtan rátérhetünk annak kielemzésére az eredeti, képregényes történet tükrében. Ennél fogva meglehetősen spoileres írásra tessék felkészülni!

Amerika kapitány: Pogárháború kritikaAzt már a forgatás megkezdésekor lehetett tudni – meg eleve logikus is volt -, hogy a film sokban különbözni fog az eredeti sztoritól, csak azt nem volt világos, hogy a hasonlóság kb. annyi, amennyit fel lehet fedezni egy zsiráfban és egy elefántban. Bele lehet magyarázni, hogy mikben hasonlítanak, de ha egymás mellé rakjuk őket, akkor mégse mondanánk túlságosan is rokonoknak őket. Természetesen ettől függetlenül még lehet egy jó filmet hasonló szellemben készíteni, és a Polgárháború az is lett, nem tagadom, csak éppen teljesen súlytalan, biztonsági játék lett belőle.

A képregényes történet eleve irdatlan hosszú, megannyi személyes szállal karöltve, mindezt egy filmbe sűríteni pedig lehetetlen. Ezért, egy úgy-ahogy hiteles ábrázolásnál minimum kétrészesre kellett volna tervezni, vagy ha már egy darab film, akkor annak a központi elemét megtartani.

Amerika kapitány: Polgárháború kritikaA mozis verzióban a konfliktus katalizátora Bucky, a Tél Katonája, vagyis egy abszolút személyes ügyet kreáltak az eseményekből. Persze Steve Rogers (Amerika Kapitány) így is szembeszállt volna Tony Stark (Vasember) által támogatott felügyelettel szemben, mert hallott egy szép beszédet volt szerelmének temetésén… Ja, ennyi elég is a lázadáshoz a „legszentebb” hős számára!

Egyébként mi nem tetszik neki? Hogy a Bosszúállók az ENSZ alá tartoznának, mert ebben a rendkívül naiv (filmes) Marvel-univerzumban annak van ám hatalma! A gyakorlatban azonban tessék már azon elgondolkodni, hogy jelenleg hányféle igazi polgárháború zajlik a Földön, és hogy az ENSZ sajnálkozó jelentéseken kívül nem igazán tesz semmit! A filmben ugyan céloznak rá, hogy megsokszorozódott a szuper képességű emberek száma, de egyáltalán nem arról van szó, mint a füzetekben. Jó, minimálisan lehet azzal moralizálni, hogy ezentúl engedéllyel mehetnek, vagy pont nem mehetnek küldetésre, azonban ez semmi az eredeti ötlethez képest!

A Polgárháború a képregény tükrébenAz eredeti Polgárháború története egy fiatal és tapasztalatlan szuperhős csapattal kezdődik, az Új Harcosokéval, akik a saját valóság showjukat forgatják a Connecticut-i Stamford városában. A hősök a műsor kedvéért felkutatnak egy csapatnyi szuper bűnözőt, akik a külvárosban rejtőzködnek. Az ezt követő harc során az egyik gonosztevőt, Nitrót neki hajítják egy busznak, ami a közeli általános iskola mellett parkol. A fickót azonban nem véletlenül nevezik „emberi bombának”: felrobbantja saját magát, amellyel az egész iskolát is elpusztítja és rengeteg tanuló és arra járó városlakó életét veszi el ezáltal. Nagyjából hatszázan. Nem tizenakárhányan, mint a filmben, hanem hatszázan. Van egy kis lélektani különbség. (Igaz, az önrobbantás itt is jelen van azért.)

Erre pedig nem valami általános szervezet rág be, hanem konkrétan az amerikai kormány, és bevezetik a Szuperhumán Regisztrációs Törvényt. Ahogyan pedig a név is sejteti, a kormány arra kötelez minden szuper képességű lényt, hogy fedje fel a kilétét és regisztrálja magát egy hatósági nyilvántartásban, hogy felelősségre lehessen vonni, ha bajt csinál. Mindemellett még szolgálatba is állítják őket, vagyis fizetésért fogják a bűnt üldözni. Ennek persze sokan nem örülnek, mivel úgy vélik, hogy a határozat egyenlő a kormány hatalmának visszaélésével és a szuperhősök jogainak megsértésével. A határozat lényegi pontja, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van”, vagyis aki nem csatlakozik, azt ezentúl bűnözőkként kezelnek és börtönbe zárnak. Ráadásul ez a börtön az ún. Negatív zónában, egy másik dimenzióban van, ami azt is jelenti, hogy az itt lévők jogfosztottá válnak. Ez eleve több száz személyt érint Amerika szerte.

A polgárháború a képregény tükrébenA filmben ennek persze elméletileg nem lenne olyan súlya, hiszen a többségnek a kiléte már eleve ismert, de azért mégis csak pikánsabb lenne vásznon is azt látni, hogy a hazafiasság manifesztációja, Amerika kapitány szembeszáll a saját hazájával. Mindez azonban háttérbe szorult Bucky miatt, így elég hamar az ő személyére lett mindez kihegyezve. Ennél fogva függetlenül attól, hogy végül a Kapitánynak volt igaza, abszolút nem tudtam vele azonosulni. Csak egy önző embert láttam benne, aki az egyetlen, múltbéli kapcsát próbálta menteni. Külön nyomasztó volt látni, amikor becsületes, munkájukat végző rendőrökre támad mindezért. Ez ugyan elég emberi, csak éppen a karaktert úgy lehetett megismerni, hogy felülkerekedik a saját gyarlóságain az eszme kedvéért, amit képvisel.

A másik probléma, hogy ez a sztori egyszerűen túl korán érkezett. Értem én, hogy a két főszereplő már kezdi unni a karaktereit, a Marvel meg fél, hogy kifogy az időből, de amennyire izgalmas volt a filmbéli „nagy csata”, ugyanannyira volt egyben lesújtó is. Összesen voltak egy tucatnyian, mert kb. ennyi volt a közvetlen érintett. Hulk és Thor nélkülözése jogos volt, eredetileg sem szerepeltek a történésekben, és van egy olyan sejtésem, hogy erre majd a Thor: Ragnarok ad majd választ.

A Hangya kritikaHa lett volna elég mersze az alkotóknak, akkor beveszik a Netflixes bandát is (Daredevil, Megtorló, Jessica Jones, Luke Cage), már csak azért is, mert ők mind a Kapitány oldalán álltak. Ráadásul az se lehet hivatkozási pont, hogy az egy különálló univerzum, mivel az egyes epizódok rendszeresen reflektálnak a filmbéli eseményekre, csak ugye kínos lett volna visszafogni ezeket a vérben edzett karaktereket a rózsaszín álomvilágú univerzumban, ahol meghalni szinte lehetetlen, a jók közül eddig csak Higanyszálnak sikerült, de pl. Loki is már legalább kétszer feltámadt. (Az megint más kérdés, hogy a képregényekben eleve kuriózum a végleges halál.) A Hangya előrángatása a semmiből viszont majdnem olyan necces volt, mint Pókemberré.

Amerika kapitány: Polgárháború PókemberItt térjünk is rá Pókemberre, aki egyébként a Polgárháború kulcsszereplője, míg itt egy statiszta és reklám a következő különálló filmjéhez. Egyrészt örülök, hogy Pókember személyisége végre olyan, amilyen a képregényekben: laza, vicceskedő és sokat pofázó. A Sony valahogy az eddigi próbálkozásaiban valahogy erről megfeledkezett. Ugyanakkor fáj, hogy egy ennyire fiatal, tejfeles szájú suhancot találtak a szerepre, meg hogy kvázi Vasembernek köszönheti a felszerelésének a nagy részét is. Tény, hogy a kötetekben először ő is kiállt Vasember csapata mellett, és ennek fényében leleplezte a személyazonosságát, ami nagy lépés volt tőle, hiszen ezzel nem csak a családja került veszélybe, de a munkaadója, a Hírharsona még be is perelte… Ugyanakkor elég hamar rájött, hogy tévedett, és nem azért, mert felfedte magát, hanem mert szembesült a már említett börtönnel, illetve elgondolkodott magának a szabadságnak az eszményével is. A lényeg, hogy egy kb. 15 éves kölyöktől mindezt nem lehet elvárni.

Ilyen drámai döntések a vásznon viszont nem igazán akadnak. Sólyomszemnél ugyan előkerül, hogy mi lesz így a családjával, de azt kb. két mondatban lerendezik úgy, hogy igazi választ sem kapunk a kérdésünkre. Mert jobban belegondolva nézzük már meg a szereplőket: kinek van egyáltalán bármilyen veszíteni valója? Kinek van civil élete, családja? Egyiknek se. Úgyhogy most tényleg azért kapnak össze, hogy lenne egy kvázi főnökük, aki beosztaná az idejüket? Ja bocs nem, Bucky miatt…

Amerika kapitány: Polgárháború a képregény tükrébenBucky beemelése azonban még akár jól is elsülhetett volna, ha a filmesek lettek volna olyan tökösek, hogy meglépik a képregényekben történteket. A két rivális oldal ugyanis egy nagy csata keretén belül végleg eldönti a harcot, amelyben Amerika Kapitányék nyernek. Ő viszont rádöbbent, hogy a harc hevében már több kárt tettek, mint amennyire segíteni akartak, így megadta magát. Ezt követően a regisztrációs törvény értelmében letartóztatták, majd az utcán egy bérgyilkos egyszerűen lelőtte. Semmi látványos harc, vagy önfeláldozás, simán lelőtték. Helyét pedig Bucky vette át, mert Amerika Kapitány nem egy személy, hanem egy eszme. (Az más kérdés, hogy később „természetesen” Steve feltámadt, mert az íróknak sincs elég merszük.) Azért bírtam volna, ha meglépik.

Vagy ha egyáltalán bárki meghal. Itt viszont be kellett érnünk az egyik abszolút nélkülözhető karakter ideiglenes lebénulásával, mert ugye előrevetítették, hogy a fickó nem fog kerekesszékhez kötve leélni az életét, mert akkor Úristen, lenne igazi dráma!

Vasember karaktere szintén takarékra lett véve. A kötetekben ugyanis nagyon durva húzásai vannak, amelyek persze az olvasókat szintén feloldja a morális gondolkodásmód alól, de legalább merészek. Tony Stark ugyanis az ügy érdekében nem csak szuper bűnözőket vesz rá agymanipuláló nanorobotok segítségével, hogy álljanak ki mellette, de még létrehozza Thor kiber klónját is, ami olyan jól sikerül, hogy megöli az egyik, Kapitány oldalán álló szuperhőst… Itt viszont megbán szinte mindent, anélkül hogy komolyabb kárt okozott volna.

Végezetül néhány mellékzönge:
– Fekete párduc jól sikerült, várós a saját filmje. (Az megint más kérdés, hogy eredetileg pont a másik oldalon kellett volna állnia…)
– Akinek a Fekete Özvegy és Hulk erőltetett románca után betett Vízió és Vörös Vanda kapcsolatának kialakulása, azt „megnyugtatom”, hogy a képregényes univerzumban nemcsak összeházasodtak, hanem még két gyerekük is lett!
– Zemo a képregényekben Zemo báró, akinek apja egy szadista náci volt, akivel még a Kapitány végzett a Második Világháborúban. A karakter ebben a formában is működőképes volt, és remélem azért tartották életben, hogy később véghezvihesse azt, amit a képregényekben, vagyis létrehozzon egy „anti-Bosszúállókat”, akik egy összehangolt támadás keretén belül majdnem legyőzik a hősöket. Mondjuk a Végtelen háború történetét követően szólhatna erről a következő Bosszúállók-film.

Szerző: Kis Szabolcs

 

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!