Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A dzsungel könyve kritika

Tanmese (nem csak) gyerekeknek

A dzsungel könyve kritika
A dzsungelben egy furcsa história kering egy kisfiúról, Maugliról, akit a farkasok neveltek, egészen addig, amíg a helyi kemény legény, egy Sir Kán nevű tigris úgy nem döntött, hogy felfalja a fiút pusztán azért, mert ember, és nem való az állatok közé. Mauglinak emiatt menekülnie kellett…

Dzsungel könyve kritikaEzt a történetet bár kicsit másként, de mindenki ismeri, a Disney ugyanis 1967-ben jött ki A dzsungel könyve adaptációjával, és szépen el is intézte, hogy mindenkinek az agyába égjen Balu dala. Most Jon Favreau rendező vitte vászonra, de nem ám rajzolva, hanem élőszereplősen (oké, élő-Mauglisan, az állatokkal azért trükköztek egy kicsit) és természetesen 3D-ben, ahogy annak „lennie kell”.

A dzsungel könyve kritikaA dzsungel könyvét eredetileg Rudyard Kipling írta, és sokkal több történetből áll, mint a most kiemelt, az előítéletek által vezérelt agresszióról szóló részlet. Azonban ez most igencsak aktuális: olyan tapasztalatokon alapszik, amikről nap, mint nap hallhatunk. Ha az ember van is olyan szerencsés, hogy egy izomagyú sem szemelte ki pusztán azért, mert más, mint a többség, akkor is biztosan látott már erre példát, ha máshol nem, hát a gimiben. A filmben akkor benne van egy más típusú előítélet is, sokkal élesebben, mint ez az első: az, amelyik nem azon alapszik, hogy Maugli (Neel Sethimás, mint Sir Kán (Idris Elba), hanem azon, hogy Maugli vér szerint egy olyan csoporthoz tartozik, akiről előzetes ismeretei és rossz élményei vannak a tigrisnek. Sir Kán az egyént általánosítja az arctalan tömeggel, és az ebből fakadó félelem és ellenszenv miatt próbálja megölni a fiút. Ha az ember kicsit jobban belegondol, ez a történet beszélő állatok köntösében megmutatja azt az őrültséget, ami körülöttünk zajlik folyamatosan, és mindenhol a világban.

A dzsungel könyve kritikaMivel gyerekeknek szól, természetesen úgy teszi ezt, hogy az ember csak bizonyos kor felett gondoljon bele igazán. Tele van aranyos jelenetekkel, a kedélyes Balu (Bill Murray) énekel, úszik a vízen és a humorával kárpótolja a kicsiket minden valamennyire is ijesztő részletért, és felejthetetlen Stan és Pan kettőst alkot a komoly Bagirával (Ben Kingsley). A farkaskölykök eszméletlenül cukik, valamint néhány komikus állat is feltűnik, hogy ugyanazokat a szavakat ismételgessék egymás után. És bár a történetbeli „Mufasza” meg kell, hogy haljon, végül azért helyreáll a rend, amiben nagy szerepe van annak, hogy Maugli és a körülötte lévők végre elfogadják azt, hogy egy emberfiú, mégis közéjük tartozhat.

A szórakoztatás és a mondanivaló mellett más értékei is vannak a filmnek: például nagyon jó a zenéje, ügyesen kombinálja az ismert dallamokat valami újjal. Emellett a képi világ is “állati” szép, és szerintem most a 3D is jól sikerült. Nincsenek benne nagyon látványos harcok (például nem vágnak a nézőhöz egy hatalmas sziklát, mint Marvel filmekben), viszont a művészien létrehozott állatokat nagyon szépen kiemeli. Szóval, ha éppen megengedheted magadnak ezt a luxust, akkor inkább a 3D-s változatra ülj be!

Bár a 2016-os A dzsungel könyve a látványon és a zenén kívül nem hoz semmi újat, mégis magával ragad, megnevetettet és egy kicsit le is nyűgöz.

Szerintem: 

Szerző: Hargitai Ági

Hazai bemutató: 2016. április 21.

Forrás és fotó: Forum Hungary



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!