Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Madárkák kritika

Madárkák kritika
A kamaszkor mindenképpen embert próbáló korszak mindenki számára. Még akkor is, amikor látszólag minden rendben van, amikor szerető családban, megértés és odafigyelés mellett nő fel a gyerek, amikor minden támogatást megkap, hogy boldog felnőtt legyen belőle. A tizenéves lét gyötrelmei mindenki számára ismerős és meghatározó élmény, nem csoda, hogy rengeteg film szól ennek a korosztálynak az életéről és megpróbáltatásairól.

Madárkák 1Runar Runarson Madárkák című filmjének főszereplője, Ari (Atli Oskar Fjalarsson), pont tizenhat éves. Az ő élete nem csupán a mindenki számára „kötelező” pszichológiai (és hormonális) érés miatt borul fel, hanem ténylegesen kifordul sarkából jól megszokott világa. Anyja és annak új férje Afrikába költözik, ő pedig alkoholista apjához (Ingvar Eggert Sigurosson) kerül, akivel gyakorlatilag nem volt semmiféle kapcsolata az elmúlt években. Mindezt tetézi, hogy a fővárosból, Reykjavikból kell elköltöznie, egy messzi északon lévő, kis faluba, ahol gyerekkorának nagy részét töltötte. (Ari a szülők válása után került a fővárosba.) A váltás mindenképpen nagy, nem csoda, hogy a film ifjú hőse meglehetősen nehezen viseli. Új barátokat és szerelmet keres, közben pedig apjával is igyekszik valahogy dűlőre jutni.

A film kezdőszituációja, az ok, amiért Ari elkerül apjához, elég erőszakoltnak tűnik. Nem igazán világos, hogy miért ne mehetett volna a fiatal fiú is Afrikába az anyjával. Az egészt szituáció olybá tűnik, mintha a nő egy tengerimalacot hagyna hátra. Az is elég döbbenetes, amikor a kétségbeesett Ari sírva hívja anyját, hogy nem bírja az „új életet”, akitől csak annyira futja, hogy az időeltolódás miatt problémázik, és elég rövid úton le is teszi a kagylót. Persze mindez rendben lenne, ha egy bántalmazó és szeretet nélküli anyjáról lenne szó, de semmi jele nincs, hogy a filmrendező ilyen szerepet szánna a nőnek. Inkább úgy tűnik jobb és valósabbnak ható okot nem tudott hirtelen kitalálni, arra hogy miért is kerüljön Ari az apjához. (A Melegkonyha alapszituációja, amikor az anya halála miatt költöznek a gyerekek az évek óta nem látott apához, lehet, hogy megterhelő a nézőnek, viszont hihető.)

MAdárkák 2A Madárkák apja valóban messze van a tökéletes apától. Rengeteget iszik, a hasonszőrű, szintén alkoholista haverok rendszeresen ki-be járnak a házba, időnként egy-egy kisebb orgia is becsúszik a repertoárba. Az apa igyekszik visszafogni magát a fiú miatta (ráadásul a háttérben ott van Ari nagymamája, a saját anyja, aki szintén „jó útra terelné” a fiát), de nem mindig sikerül. A tizenévesek számára mindennél fontosabb a barátok, a kortárs csoport. Ari is igyekszik barátkozni, de ez sem megy buktatók nélkül. Végül előkerül a szerelmi szál is, Arinak nagyon megtetszik Lara (Rakel Björk Björnsdottír), hozzá próbál közelebb kerülni.

Madárkák 3Rengeteg helyzet, amiből komoly dráma bontakozhatna ki, de valahogy ez mégiscsak elmarad.  A kameraállás speciálisan van megoldva a filmbe. Leteszik egy helyre a filmfelvevő gépet, és az a jelenet alatt nem mozdul el. Ez egyfajta merevséget kölcsönöz az egész filmnek. Érdekes megoldás, a probléma viszont ott van, hogy a szereplők is nagyon merevnek tűnnek érzelmileg. Teljesen rendben van, hogy visszafogott, nem drámázós emberek jönnek-mennek a filmvásznon, akiktől nagyon távol áll az, hogy „jelenetet rendezzenek”, könnyek között adják ki, ami a szívüket nyomja. A probléma az, hogy talán egy kicsit túl is lőttek ezzel a célon. A szereplők annyira zártak, gesztusokban és szavakban annyira nem engednek utat a bennük dúló viharoknak, vagy akár csak a szomorúságnak, hogy néha nehéz elhinni, hogy egyáltalán léteznek-e ezek az érzelmek. Két jelenet van, amikor Ariból előtör a keserűség, viszont ezek annyira „előkészítés nélkül” jelennek meg, annyira váratlanok, hogy az ember nem igazán tudja hova rakni őket.

Természetesen nincs annál rosszabb, ha egy film elmegy az érzelgősség, a giccs, egyszóval a „nyál” irányába. A Madárkák ennek pont ellentéte, merev és érzelemmentes. De könnyen el tudom képzelni, hogy van, aki szerint túl keményen ítélek, igazából csak letisztult. Nekik ajánlom a filmet, számomra sajnos nem jött át az üzenet.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2016. április 21.

Forrás és fotó: magyarhangya

 


Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!