Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A vívó kritika

A vívó kritika
Van, hogy jó dolog keverni a zsánereket, van, hogy nem áll össze a kedvező elegy. Klaus Härö finn rendező filmje inkább az első csoportba tartozik. Kis történelmi korrajz egy sportfilmbe ágyazva. Nem mondom, hogy igazán eredeti ötlet, de nem kell mindig feltalálni a spanyolviaszt. De lássuk itt mit főztek ki északi nyelvrokonaink.

A vívó krtikaEndel (Märt Avandi) egyetlen táskával érkezik meg a Haapsaluba, egy észt kisvárosba, ahol tanítónak áll. Hamar kiderül, hogy egyelőre tisztázatlan okokból, de sietve kellett távoznia Leningrádból. A háborúnak vége, de a sztálini terror még javában szedi áldozatait. Vidéken nem nézik jó szemmel az nagyvárosból jött idegent, még akkor sem, ha a földijük. És ráadásul még vívni is tud, ami nem kifejezetten proletár sport, fel is kelti az iskolaigazgató (Hendrik Toompere Sr.) gyanakvását. Endelnek szembesülnie kell azzal, hogy még tanítói munkáját sem tudja rendesen végezni, felszerelés nélkül. Végül talál megoldást, de ez csak olaj a tűzre, annak ellenére, hogy a gyerekek felnéznek rá, és szeretik a vívást. Sajátos kapcsolat alakul ki közöttük, apjuk helyet apjuk lesz. Ám amikor a gyerekek elindulnának egy igazi versenyen, komoly dilemma elé néz, az ugyanis Leningrádban lesz. Régi ivótársa és barátja, Aleksei (Kirill Käro) figyelmezteti, hogy eszébe ne jusson elmenni, még Kadri (Ursula Ratasepp) is arra kéri, hogy maradjon. De nem hagyhatja cserben a gyerekeket.

A vívó kritikaZavaros időkben nehéz döntéseket is meg kell hozni. Ahol bármikor eljöhet az emberért egy nagy fekete autó, akkor minden lépését át kell, hogy gondolja az ember, mert sokat veszíthet. De ilyen helyzetben is embernek kell maradni, hogy ne törjük össze a tükröt, ha alkalomadtán belenézünk. Ennyi a történelmi rész, a többi pedig tipikus sunderdog sportfilm, megspékelve tehetséges gyerekszereplőkkel, nem hagyva ki s cukiság faktort sem. Meglepetésekre ne számítsunk, de nem is elvárás. A lassan kibontakozó történet szépen felrajzolja azokat a kereteket, ahol a színészek lubickolhatnak. Egy-egy mondat, tekintet, mozdulat oly sok mindent elmond, hogy nincs szükség csavaros sztorira, hogy jó film szülessen. Mindenki fél, így szinte mindenki hallgat, mert ez biztonságos megoldás, így a sport lehet az egyetlen, ahol nem kell alakoskodni, ahol végre szabadok lehetnek, még ha csak pár órára is. És a gyerekeknek ez jelent mindent, egy ilyen vidéki városkában.

Csendes, kedves, kicsit talán naív film, de szépen megrendezve és előadva. Az csak emeli az értékét, hogy a film alapja igaz történet, Endel valóban élt és még megélhette, hogy hazája, Észtország szabad és önálló ország lett.

Szerintem: 

Szerző: Palenyik Krisztián

A vívó a Titanic Filmfesztiválon a Fesztiválkedvencek szekcióban tekinthető meg április 16-án 16:30 perckor az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

Forrás és fotó: Titanicfilmfest

 



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!