Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Hétköznapi titkaink kritika

Részben tökéletes

Hétköznapi titkaink kritika
Jó-e, ha egy film tartalmát képtelen vagyok két mondatban összefoglalni? Azt hiszem, a kérdésre egyértelmű „nem” a válasz. Joachim Trier drámája, a Hétköznapi titkaink kapcsán ez a helyzet. Az alkotás történetét, vagy mondanivalóját képtelen lennék röviden összefoglalni. A film tele van befejezetlen, elvarratlan vagy éppen olyan indokolatlan szálakkal, amit egész egyszerűen nem lehet hova tenni. A néző mégsem a filmre haragszik, hanem a inkább a filmért. Ugyanis, ha a rendező kicsit kevesebbet akart volna belevinni a történetbe, kicsit „megnyirbálta” és átstrukturálta volna művét, nagyot alkotott volna.

Hétköznapi titkaink kritikaA történet főszereplője egy amerikai család, apuka, anyuka és két fiú. Isabelle, az anya (Isabelle Huppert) a világ egyik legismertebb sajtófotósa volt, aki háború sújtotta térségekben készített zseniális képeket, viszont a film történetének kezdete előtt pár évvel életét vesztette. Gene, az apa (Gabriel Byrne) egykor színészi ambíciókat dédelgetett, de nem sikerült nagyot alkotnia ezen a pályán, így egy középiskolában tanít. Az idősebbik fiú, Jonah (Jesse Eisenberg) újdonsült apukaként jelenik meg a filmvászonón, a kisebbik, a tizenéves Conrad (Devin Druid) még az apával él. Innentől kezdve elég nehéz bármit is írni a film tartalmáról, rengeteg megoldásért kiáltó konfliktus helyzet, kerül elő. A bőség zavarával küzdünk, sajnos nem jó értelemben. Mindjárt a film elején kiderül, hogy az anya nem autóbalesetben hunyt el, mint ahogy azt a kisebbik fiú tudja, hanem öngyilkos lett. Isabelle egyik közvetlen munkatársa (egy fényképkiállítás kapcsán) cikket szándékozik írni a világhírű fotósról, amiben megemlíteni annak depresszióját és azt, hogy önkezével vetett véget az életének. Az apa így kénytelenné válik a titkot felfedni Conrad előtt.



Hétköznapi titkaink kritikaViszont ez nem annyira könnyű, a kamaszfiú szinte nem is hajlandó szóba állni az apjával. Haragszik rá, mivel számára is nyilvánvaló volt az anya depressziója, és ezért az apát okolta. Közben megérkezik a szülői házhoz a nagyobb gyerek is, ő is nagyon haragszik az apára az anya boldogtalansága miatt. Valóban, a házaspár nem volt boldog egymás mellett. De Jonah sem él tökéletes házasságban, be is kavar egy volt barátnőjével, közben meg telefonon hazudozik a feleségnek, hogy miért nincs még otthon. Hogy mi az oka a félrelépésnek, mi hibádzik a házasságban, az nem tudjuk. Minthogy lezárása sem lesz ennek a szálnak, marad lógva a levegőben. Közben az apa is összeszűri a levet egy kolléganőjével, aki pont Conrad angoltanárnője. A kamaszfiú megsejti ezt és féktelen dühvel fordul a (már nem ifjú) pár felé. Ez a szál se lesz elvarrva. Robban a konfliktus, aztán valahogy elfeledkeznek róla. A végére még gyorsan hirtelen oda toldoztak-foldoztak egy részt, amiben plusz egy hűtlenségre fény derül, az már tényleg nem tudom miért kellett. Különben Conrad is szerelmes és közeledik egy osztálytársnőjéhez. Kicsit megfejthetetlen, hogy az értelmes és tartalmas fiú mit akar egy ostoba kislánytól, aki ráadásul még szépnek sem szép.

Hétköznapi titkaink kritikaÖsszefoglalva: zajlik az élet, forrnak az indulatok, csak ezt nem lehet érteni, mire megy ki az egész. A legszomorúbb az, hogy ha csak jeleneteket lát az ember a filmből, akkor felkapja a fejét. Nagyon jó ötletek, igényes és emberismeretről tanúskodó párbeszédek sorát láthatjuk. Az a jelenet, amikor Conrad megmutatja testvérének a saját magáról írt jellemezést egészen fantasztikus. Az élet és a halált kérdéseit kutató tizenéves (aki azzal a tragédiával él együtt, hogy elvesztette az anyját) látszólag morbid sorainak segítségével tényleg beleláthatunk valakinek a lelkébe. Szintén mesteriek azok a részek, amikben az apa próbál közel kerülni az őt mereven elutasító, „tüskés” fiúhoz. Nagyon szép és művészi jelenetek sora, csak mégsem áll össze egésszé a film végére.

Talán egyetlen tanulsága és üzenete mégis átjött a filmnek. Isabelle járja a világ szomorúbbik felét. Fényképez gyermeke temetésén és a bombázások sújtotta városokban. A film elején ehhez képest a rendezett, amerikai otthon megnyugtató szigetnek tűnik. Aztán ahogy halad előre a történet, egyre kevésbé lesz éles a határ a két világ között. Egyre jobban összemosódik a háború sújtotta térségek és a belső indulatoktól és gyűlölettől fűtött amerikaiak világa. Zseniális és az embert mélyen megérintő ötlet. Kár, hogy nem sikerült jobb filmet készíteni hozzá!

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató:2016. március 24.

Forrás és fotó: Vertigo Média

 

Olvasd el ezeket is!

2 Comments on Hétköznapi titkaink kritika

  1. Mayer Betty // 08/20/2017 at 17:53 //

    Szerintem is fantasztikus film. Akkor futott volna zátonyra, ha el akarta volna varrni a szálakat! Csoda szép, ahogy mindenkinek a lelkébe bepillantást nyerünk és ugrálunk a szereplők szemszögében. Jó példa arra, hogy nem feltétlenül egyetlen főszereplő tud végigvinni egy filmet!

  2. Pazar film. Nem kell nyirbálni és szálakat elvarrni. Belekukkantunk egy életbe, ami nem a mienk, de ugyanezeket a helyzeteket mi is ismerjük, A perfekcionista elvarrós kritikusoknak lazulást 🙂

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: