Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Janis: A Janis Joplin-sztori kritika

Janis: A Janis Joplin-sztori kritika
Janis Joplin nevét talán nincs is olyan, aki ne ismerné. Egy régi generáció idoljaként személye egyet jelentett a lázadással, a színtiszta, tökéletlenül tökéletes, nagybetűs zenével, mely bár az akkori mércével nézve talán túl vadnak, kicsapongónak és szabadnak tűnt, ám pont ezért is válhatott oly sokak példaképévé a 60-as évek végén a tiszavirág életű énekesnő.

Janis: A Janis Joplin-sztori kritikaMár ránézésre is egy rendkívül szimpatikus, édes-bús mosolyú, amolyan tini-felnőtt fizimiskájú jelenség volt, aki nem csak hippi szerelésével és zabolátlan frizurájával tűnt ki a tömegből, hanem sokkal inkább különleges egyéniségével és még különlegesebb, atomerőmű hangjával. Gyermekkori barátja is azt nyilatkozta róla, hogy Janice egyszerűen nem tudott beilleszkedni, analóggá válni a tömeggel, állandóan kilógott a sorból, melyet csak tetéztek a súlyos gyermekkori traumák. Néhányan komolyan rászálltak és terrorizálták a gimiben, évekig kegyetlenül gúnyolták mivel nem volt egy kimondott Barbie baba típus – érzékeny lelkű művészként, nőként ezek a megpróbáltatások egész életére kihatással voltak.

Életében több partnere is volt, nők és férfiak, akik leginkább úgy emlékeznek rá, mint egy boldogtalan, önmagával folyton vívódó, állandóan szeretetre, megerősítésre vágyó érzékeny lélekre. A film elején arról kérdezik, miért énekel, melyre szimplán azt válaszolja, hogy éneklés közben nagyon sok érzést élhet át, ezért is szereti annyira a zenét, mivel érzésekből születik, és miközben történik, érzéseket hoz létre. 17 évesen kezdett énekelni, a templomi kórusban csengő szoprán hangon, ahonnan hamar kipenderítették, mivel fegyelmezetlen volt és nem követte az utasításokat. A gimnáziumi évek után Austinba ment a Texas egyetemre, ahol nem fejezte be tanulmányait, azonban megkezdődött énekes karrierje – barátaival gyakran lépett fel, folk és blues dalokat énekelt. Az egyetemet félbehagyta, majd San Fransisco Haight-Ashbury városrészébe költözött, mely a 60-as évek hippi kultúrájának központja volt. Több együttessel is fellépett, azonban zenei karrierjének egyik legfontosabb momentuma volt, amikor csatlakozott a Big Brother and The Holding Company-hez, akikkel első komolyabb sikereit is átélhette.

Janis: A Janis Joplin-sztori kritikaTalán a legjelentősebb fordulópontot a Monterey Nemzetközi Popfesztiválon való szereplés hozta el számára, ahol végre jelentős tömeg előtt léphetett fel, ezáltal szélesebb körben is megismerhették zseniális előadásmódját, melynek köszönhetően azonnal a szívébe zárta őt a közönség. Voltak, akik nehezen emészthetőnek, furának találták azt, ahogyan a dalba belefeledkezve gyakorlatilag teljesen elengedte a kontrollt hangja felett, és az ének átcsapott egyfajta sikítozó üvöltésbe, ám ez hozzá tartozott az ő fenomenálisan egyedi, színes és erőteljes előadásmódjához. Számos eredeti idézet származik tőle, melyek közül talán a következő írja le legjobban az ő egyéniségét: „If I hold back, I’m no good. I’m no good. I’d rather be good sometimes, than holding back all the time”, (Ha visszafogom magam, nem vagyok jó. Nem vagyok jó. Inkább jó vagyok néha, minthogy állandóan visszafogjam magam.)

A filmben megszólalnak barátok, zenésztársak és családtagok, valamint szüleinek írt leveleiből is sok érdekes részletet tudhatunk meg életével kapcsolatban. A színpad volt az a hely számára, ahol igazán önmagát adhatta és bár a világban sosem találta a helyét, a számára mindent jelentő deszkákon volt valóban elemében, ott kelt életre a valódi és hamisítatlan Janice Joplin. Igazi, tudatos, elismert művész volt, ráadásul intellektuális alkat, aki így határozta meg önmagát: “I always wanted to be an artist, whatever that was, like other chiks wanted to be stewardesses. I read, I painted, I thought.’, mely magyarul valahogy így szól: ‘Mindig is művész akartam lenni, bármit is jelentsen ez, mint ahogy más csajok például stewardessek szeretnének lenni. Én olvastam, festettem és gondolkodtam.”

Janis: A Janis Joplin-sztori kritikaAhogy egyre sikeresebbé vált, úgy vált egyre magányosabbá is. Mikor kivált a Big brother zenekarból, az egyetlen helyet is otthagyta, ahol otthon érezte magát, San Franciscot. Saját formációkat hozott létre, a gond csak az volt, hogy bár frontembernek kiváló volt, nem volt zenekarvezető alkat, nem igazán tudta, hogyan kell irányítani, működtetni egy zenei formációt. A felfokozott, egzaltált színpadi jelenlét már nem is az önkifejezés eszköze, hanem sokkal inkább egy elvárás volt a közönség részéről. A magányos társtalanság, mellyel magánéletében nap, mint nap szembesült, tátongó űrt eredményezett, amit itallal és drogokkal próbált tompítani. A színpadi jelenlétet az ő sajátos, eredeti módján úgy írta le, mintha egyszerre huszonötezer emberrel szeretkezne, majd azután egyedül kell hazamennie. A fellépések utáni kemény drogokkal történő „hangulati fixálás” állandóvá vált és bármennyire is hangoztatta, hogy neki nem árthat az önpusztító életmód, tévedett.

1970, október 4-én Janice lelke örök jobblétre szenderült, és remélhetőleg nyugalomra lelt, arra a nyugalomra, melyet életében nem nyerhetett el. Barátja és zenésztársa nyilatkozta róla, hogy ha mindenki szerette, akkor érezte csak jól magát, azonban ha akár csak egyvalaki is nem így viszonyult hozzá, az tönkretette őt. Ez a fajta hiperszenzitivitás sok igazán nagy művésznél, zseniális alkotónál megfigyelhető. Janice halálakor 27 éves volt, ezzel csatlakozott a híres-hírhedt „Club 27” zenészóriásaihoz, akik szinten ilyen idős korukban hunytak el, gyakran rejtélyes, tisztázatlan körülmények közt. A klub olyan nagy neveket foglal magába, mint Brian Jones, Jimi Hendrix, Jim Morrison, Kurt Cobain.

A dokumentumfilmnek köszönhetően egy olyan világba nyerhetünk bepillantást, mely egy régi, letűnt, ám korántsem elfeledett korszak zenészóriásait mutatja be autentikus módon, rengeteg archív felvétellel és valódi, hamisítatlan zenével, melyet nem érdemes kihagyni, annál is inkább, mivel élő bizonyítéka annak, hogy a tökéletes, kompromisszumoktól mentes zene generációkon átívelő hatása az egyik legigazibb és legeredetibb módja az öröklét elnyerésének.

Szerintem: 

Szerző: Kolozsvári Flóra

Hazai bemutató: 2016. március 17.

Forrás és fotó: ADS Service

 


Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!