Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Eddie, a sas kritika

Eddie, a sas kritika
Nem is tudom, hogy másodszorra, vagy harmadszorra írom azt, hogy az egyik kedvenc filmes műfajom a dramedy, amit nagyon elkészíteni, éppen ezért általában csak értő kezek szoktak hozzányúlni. Nagyon fontos ugyanis az, hogy egy ilyen film úgy egyensúlyozzon a vígjáték és a dráma között, hogy ne billenjen át egyik oldalra sem, mert onnantól kezdve vagy a drámai rész fog izzadságszagúnak tűnni, vagy a humor fog disszonánsan mutatkozni. Külön nehézséget jelenthet az, ha mindehhez még életrajzi elemeket is felhasználnak, mert akkor az alkotók még kisebb térben tudnak mozogni. Dexter Fletcher az Eddie, a sassal (A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső Szappanja) azonban bámulatos érzékkel átugrott minden akadályon és létrehozott valami egészen különleges darabot.

Eddie, a sas kritikaEddie Edwards története persze már önmagában is olyan érdekes, hogy csodálkozom is azon, hogy eddig miért nem merték megfilmesíteni. A fiú, aki egész életében olimpikon akart lenni, és mindössze egy (!) évnyi síugrásozást követően ki is jutott az 1988-as téli olimpiai játékokra. Ez persze most nem nagy spoiler, hiszen egyrészt történelmi tény, másrészt a hivatalos szinopszis is elárulja a nagy titkot. Nem is az a fontos, hogy Eddie (Taron Egerton, a Kingsman Tökije) kijut-e végül, vagy sem. Az ő elszántsága és bátorsága az, ami igazán példaértékű.

A világ nagy része tele van pesszimista, negatív emberekkel, akik féltékenyek mások sikereire, miközben a sajátjukért nem hajlandóak küzdeni. És akkor feltűnik egy fiatal fiú, aki hasonló negatív környezetben nő fel, és küzd és dacol és példát mutat. Eddei apja testesíti meg azt az erőt, aminek köszönhetően sokan lemondunk arról, hogy rocksztárok, vagy űrhajósok legyünk, mindez a „maradj a földön”, jótékony, ám valahol mégis káros jelmondatával. Mindez egyébként egy erős filozófiai gondolatot szül, hogy mivel segítünk inkább szerettünkön: ha „józan” belátásra bírunk valakit, vagy támogatjuk a képtelennek tűnő vágyát. Triviális példa, de megmondanánk egy félkarú ismerősünknek, hogy ne akarjon egy karral dobos karriert építeni, mert nem mindenki olyan, mint a Def Leppard legendás ütőse?

Eddie, a sas kritikaEddie kapcsán ez az állandó kettősség a férfi és a női szereplők között mutatkozik meg. A férfiak eleinte le akarják beszélni hősünket álmáról, míg a nők végig támogatják, mert a szegény fiú igazából a „nagymamák kedvence” attitűddel van megáldva. Kissé nehézfelfogású és végtelenül naiv, de jó szándékú. Aki még a kocsmában is csak tejcsit iszik. Ő az, akit az iskolában kicsúfolnak, de ő akkor sem veszi magára, mert vannak álmai. Az ilyen karakterektől nekem általában borsódzik a hátam, de jelen esetben mégis működik. A srác tényleg szerethető és hiába tudtam a film kimenetelét, minden ugrásánál izgultam érte. Drukkoltam neki, mert tényleg megérdemli a sikert.

A cselekményvezetés eléggé Eddie-központú, igazi mellékszálak nincsenek, pusztán jellemfejlődéseket láthatunk, de azt dögivel. Más esetben talán irritálna is ez a tömény, szirupos happy end, itt azonban örvendeztem minden pozitívumnak. Magam is meglepődtem a saját viselkedésemen, mivel már – sajnos – eléggé cinikuson állok hozzá az ilyesmikhez.

Eddie, a sas kritikaHősünk edzője, Hugh Jackman (az X-Men Farkasa, ugye) viszont nagyjából ugyanazt az alkoholista, bukott sportoló karaktert hozza, mint szegény, megboldogult John Candy a Jég veled!-ben. Csak sokkal lazább és sármosabb. (A színre lépésekor szinte hallottam a moziban a tömeges sóhajokat a hölgynézőktől.) A Jég veled! és az Eddie, a sas között szembetűnően sok a közös vonás, de ugyanennyi a különbség is. Utóbbi ugyanis dramedy jellege miatt néha tényleg torokszorító tud lenni, ahogyan a szerencsétlen címszereplő elé újabb és újabb akadályokat görget az élet.

Ugyanakkor a film humora abszolút brit, amiért valaki vagy rajong, vagy nem. Én imádom, úgy hogy elég sokszor sikerült felnevetnem, ami azért sokat nyom a latba, elvégre mégis csak egy örök optimista emberről beszélünk. Meg kellő mennyiségű és minőségű humor nélkül maga a produktum se működne, hiszen akkor nem kapnánk mást, mint egy Coelho-bölcsesség manifesztációját. Szerencsére a film azért ennél sokkal több.

Az Eddie, a sas ugyanis egy igazi lélekemelő alkotás, ami nem csak a humorával deríti az embert jobb kedvre, hanem az üzenetével is. Az üzenetet pedig mindenki érezni fogja magában a moziból kifelé jövet.

Szerintem: 

Szerző: Kis Szabolcs

Hazai bemutató: 2016- március 31. 

Forrás és fotó: InterCom




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!