Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A keresztapa kritika

A keresztapa. Legendás és meghatározó film, igen sok szempontból. Nem ez volt az első és nem is az utolsó maffiafilm, de a legmeghatározóbb mind közül, ezt bízvást állítom. Minden meg van benne, ami egy jól filmbe kell. De vajon kiállja-e az idők próbáját?

Don Corleone (Marlon Brando) nagyhatalmú ember, de egyben elfoglalt is. Még a lánya esküvőjén sem hanyagolhatja a munkát. Már az első párbeszéd sem hagyja kétségek között a nézőt, miféle üzletet is visz az öreg. Az Oliva olaj bizniszt, természetesen. 🙂 Érzi, hogy lassan át kell adni a stafétát a fiainak. Sonny (James Caan) erős, de hirtelenharagú, Tom Hagen (Robert Duvall) megfontolt jogász, Fredo (John Cazale) a kissé esetlen buliarc, és Michael (Al Pacino) a háborús hős, aki távol tartja magát az üzlettől. Ám egy új játékos, Sollozzo (Al Lettieri) feltűnése alaposan felkavarja, az amúgy sem nyugodt New York, konkurensekkel teli tavacskájának vízét. És hát az üzlet az üzlet, tartja bölcs mondás. És a Corleone família mindent megtesz a zavartalan üzletmenet biztosítása érdekében. Mindent és bármit. Az üzletnél csak egyetlen fontosabb dolog van és az a Család.

A keresztapa kritikaMert bizony  egy igazi, hamisítatlan családregény. Tiszteletre méltó családfő, rakoncátlan, különböző jellemű gyerekek, szerető anyuka. Külső és belső viszályok, generációk közti ellentét, esküvő, keresztelő, temetés. Az csak ráadás, hogy mindez a new york-i olasz-szicíliai maffia sajátos szabályokkal teli világában kel életre. Ahol nagyon észnél kell lenni, mert a karaktergyilkosság itt nem az újságok címlapját jelenti, hanem egy fegyver torkolattüzét (vagy selyemzsinórt). És a film ettől zseniális. Eléri a nézőnél, hogy ezeknek az adott esetben hezitálás nélkül gyilkoló embereknek, ne csak érdekeljen a sorsa, de szorítsunk is értük. És meg is tesszük, mert mi is és ők is emberek vagyunk.

A keresztapa kritikaA megvalósítás igazi mestermunka. A színészek, a zene, a fényképezés, az atmoszféra mind tanítani való, tanítják is világszerte. Brando megérdemelten kapott Oscart, bár a többiek is maradandót alkottak. Al Pacino-t ez a film repítette egyenesen a sztárok közé. A zene örökzöld, azok is ismerik, akik a filmet talán sohasem látták. A fényképezés türelmes. Nem kapkodja a kamerát, van időnk elmerülni a jelenetben. Külön életszerűvé teszi a filmet a jól megválasztott nézőpont, ami szinte mindig a szemmagasság, így igazán szinte mi is ott vagyunk a színészekkel a díszletben. De ami igazán egyedi a filmben az szervezett bűnözés bemutatásai. Annak kusza viszonyai, sajátos, időnként érthetetlen szabályai, ami kellő tapasztalattal átlátható, de attól még ugyanolyan veszélyes. Ahol nem csak az ellenséged, de a legjobb barátod is megölhet, ha úgy hozza a helyzet.  A valós életre kikacsintás – vagy párhuzam, kinek hogy tetszik – csak még hitelesebbé teszi az egész művet. Aki akárcsak felületesen is ismeri az amerikai maffia történetét, érti, mire gondolok. Ugye, Mr. Sinatra

Mindenkinek csak ajánlani tudom, persze csak egy bizonyos kor felett. Az ilyen filmek miatt érte meg feltalálni a mozgóképet. A közel 3 órás alkotás egy pillanatig sem unalmas vagy vontatott. Tisztes tempóban halad előre, megingások nélkül.

Ha léteznek alapfilmek, akkor A keresztapa igen elől van a listán. Semmit sem kopott a 44 év során, sőt. Önmagában is kész mű, de trilógiaként teljesedik ki igazán, még ha a harmadik rész egy kicsit gyengébb is. De csak kicsit.

Az imdb-n #2 a top 250-ből, az RT index pedig szerény 99%. Szerintem… úgyis tudjátok. 😉

Szerintem: 

Szerző: Palenyik Krisztián

Hazai bemutató: 2016. március 10.

Forrás és fotó: Pannonia Entertainment

 

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!