Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Egyiptom istenei kritika

Egyiptom istenei kritika

A kiábrándító előzetes és a rossz előérzet ellenére mégis reménykedve ültem be az Egyiptom isteneire. A rendezői székben helyet foglaló Alex Proyas filmográfiájában igaz, hogy egy 7 éves lyuk tátong, de a Nicolas Cage jobb filmjeire emlékeztető Képlet, az Én, a robot és az ezredfordulóban debütált Dark City mindegyike vállalható alkotás. Azzal a gondolattal csücsültem le a mozi sötétjében, hogy lehet ez még egy kellemes meglepetés is.

Egyiptom istenei kritikaA film egy olyan egyiptomi világba kalauzol minket, ahol az istenek az emberek között élnek, uralkodnak a halandók felett, és megszabják az árát a holtak világába átlépésének. A Trónok harcából ismerős Nikolaj Coster-Waldau játssza az uralkodó fiát, Hóruszt, akinek királlyá koronázását nagybátyja, Széth (Gerard Butler) zavarja meg, aki megunta a kietlen sivatag feletti uralkodást. Miután elveszi Hórusz szeme világát, és végez apjával, átveszi a hatalmat a birodalom felett, rabszolgasorsba taszítja a népet, és elbánik a többi ellenszegülő istennel.

Két fiatal halandónak ekkor eszébe jut, hogy visszaszerezze Hórusz szemeit, Széth hatalmának megdöntése okán. Beknek (Brenton Thwaites), az ügyes tolvajnak nem okoz nehézséget ellopni az egyik szemet, amit rögtön elszállít Hórusznak, akivel felkerekednek, hogy legyőzzék az elnyomó uralkodót.

Egyiptom istenei kritikaA faék egyszerűségű, klisés történet mellé kétdimenziós karakterek dukálnak. Egy ezerszer látott sztori, mikor főhőseink nem jönnek ki egymással, de a film végére a legnagyobb haverok lesznek. A gonosz zsarnok, aki elégedetlenségében saját katonáit vágja le. Brenton Thwaites az állandó vigyorgáson kívül nem is produkál másfajta érzelmeket, Gerard Butler mogorva pillantásai mellett nem nyújt sokat, sőt magának a karakternek is elég zagyva motiváció hajtja.

Azt gondolná az ember, egy 140 millió dollár költségvetésű blockbuster esetében a látvánnyal biztos nincs semmi probléma, mégis a kifejezetten szép tájképek, a szemet gyönyörködtető helyszínek, és a kiváló, és olykor kreatív vizuális megoldások mellett néhány elég csúnya CGI is befigyel, például az istenek ilyen fémállatszerű lényformájuk nagyon csúnyára sikeredtek. Az akciójelenetek is hasonlóan felemás élményt keltenek. Egyes közelharci jelenetek teljesen követhetetlenek az össze-vissza vágások miatt, míg a többivel nagy bajok nem voltak. A két óriáskígyóval folytatott küzdelem egyértelműen a film legjobb része.

Egyiptom istenei kritikaTovábbá nagyon sok poént, vicces beszólást szuszakoltak bele az egyiptomi kalandba, így a nagy számok törvénye alapján akad köztük egy-egy igazán megnevettető, jól időzített darab. Minden egyes erőltetett, szellemesnek szánt megjegyzésre jut egy jó poén. Annak ellenére, hogy a film hőspárosáról 3 mondatnál többet már erőlködve tudnék csak megfogalmazni, mégis szerethetőek, és működik közöttük a kémia.

Ezért is nehéz haragudni az Egyiptom isteneire, ami nem azt jelenti, hogy a közelében lenne a jó film fogalmához, mégis megvan a maga bája, minden triviális elemével, klisés, botegyszerű történetével és súlytalan szereplőivel együtt. Moziba megnézni semmiképpen nem ajánlom, főleg a szörnyen keveset nyújtó 3D miatt sem.

Szerintem: 

Szerző: Kátai Levente

Hazai bemutató: 2016. február 25.

Forrás és fotó: Big Bang Media

Olvasd el ezeket is!

2 Comments on Egyiptom istenei kritika

  1. Hol lehet látni a filmet ? Tudja valaki ?

  2. Szeretem ezt a filmet! Sőt! Imádom! 🙂 egyszerűen szuper!

    A mitológiai vonal nem teljesen pontos itt-ott, ez tény, de a történet eszmei mondanivalója még így is tökéletesen átjön a filmben. Jól ismerem az egyiptomi mitológiát. És nem mondom, hogy a történet hibátlan, de mégis élvezhető és szórakoztató és a látvány pazar.

    Egy fantasy mesét látunk, de a történet jóval több ennél mégis. Igazi emberi spirituális jellemfejlődéseket láthatunk a történetben.

    Seth mindenen átgázoló hatalomvágya és a hatalomtól való megrészegülése az igazi elbukást példázza, Horus vesztett helyzetéből önnön erejével és találékonyságával felemelkedése, mások segítése, a közös érdekek előbbre helyezése az önös céloknál, igazi pozitív jellemfejlődés.

    Seth és Horus harca a társadalmi fejlődés azon pontja, mikor a régi rend összecsap az újjal… a törzsi öröklési vonal a szeniorátus (a legidősebb férfirokon öröklése) és az első szülött öröklési joga a primogenitúra. (Erre a mi történelmünkben is van ékes példa).

    A karakterek szerethetőek, a motivációik érthetőek és logikusak… az istenek ábrázolása remek. Seth a morcos vadsága ellenére kedvelhető karakter, Horus pedig kifejezetten szimpatikus esetlenkedéseivel együtt. És Ré napisten megjelenítése, a mindennapi gigászi harca a káosz ellen gyönyörűen van bemutatva.

    Az egyiptom istenei című film az egyiptomi mitológiából építkezik. Igen ez a mitológia nem annyira közismert, mint a görögök történetei, de ettől még létezik, és kifejezetten érdekes regék és legendák ezek is. (magyarul is több kiadvány is megjelent e témában). Sőt megkockáztatom, de a főbb egyiptomi istenek ismerete ma már az alapműveltség része.

    – Ezen mitológia szerint Ré a napisten egy bárkán (nem űrhajón!) evez az ég vizein. Minden éjjel meg kell küzdeni Apofisz-szal aki egy hatalmas kígyó. Ha Apofisz győzne, akkor másnap nem kelne fel a nap, és a világot elpusztítaná a káosz. Ré a napisten, de nem ő a napkorong (Aton a napkorong)… így az, hogy a napkorong egy láncon kapcsolódik a bárkához megfelelő ábrázolás.
    Ré a napkorongot a napbárkán kormányozza az égen. És mivel ő a napisten, teljesen természetes, hogy tüzes napsugarakat használ fegyverként. Ezen információk fényében azt gondolom, hogy a leginkább kifogásolt jelenet tökéletesen helytálló!
    – Ahogy helytálló az is, hogy az egyiptomiak a nappal és az éjszaka ábrázolásakor síkban (azaz laposan) ábrázolták a földet…
    – Thot a bölcsesség istene, így mondhatjuk ő a legbölcsebb. A filmbeli Thot mivel ő bölcsebb, mint a többiek, így önmagát nem kicsit túlértékeli, mivel a többiek butábbak a véleménye szerint… (és ha ő a legbölcsebb, akkor valóban butábbak a többiek). Már miért ne lehetne akár ilyen ez az isten? Engedtessen már meg ennyi művészi szabadság az ábrázolásában.
    – Az egyiptomi mitológiában nem kevés történet foglalkozik Horus és Seth összecsapásaival (akár állat képében történő összecsapásként is!), Horus szemének elvesztéséről is külön történet mesél, és hogy mindkét isten különböző cselekkel és megtévesztéssel próbálják újra és újra legyőzni egymást. Épp ezért a filmbéli összecsapás jelenet szépen építkezik a mitológiai történetekből.
    – Tökéletesen helytálló az is, hogy az egyiptomi túlvilágra úgy juthat el az ember, hogy mérlegre teszik a szívét, ahol Maat istennő tollával mérik össze a szívét. Ha a szív tiszta és igaz, akkor egy súlyú lesz a tollal, ha a szív hazug, gonosz, irigy volt életében, akkor nehezebb mint a toll, mert a bűnök súlya lehúzza, és akkor nem kerülhet be a szív tulajdonosa a túlvilágra. Ha igaz, tiszta, segítő, önfeláldozó életet éltél, akkor a mérlegelésnél melletted áll Anubis és segít neked.
    – Szintén megfelelő az a filmbéli ábrázolás, hogy az isteneknek nincs hatalma a túlvilág felett. Nem véletlen, hogy Ozíris halála után nem volt hatalma visszatérni a túlvilágról, hiába volt isten.

    Véleményem szerint felüdülés ez a film a sok agyon ismételt görög-mitológiai történet után. Én szívesen látnám a folytatásokat :)))

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: