Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Ave, Cézár! kritika

Irány Hollywood!

Ave, Cézár! kritika
A Coen-testvérek mindig is saját utakon jártak, ha a filmkészítésről volt szó. Legjobb példa erre, hogy első művüknek, a Véresen egyszerűnek úgy csináltak rendezői változatot, hogy az még rövidebb is lett az eredetinél. Az idő vasfoga azonban őket sem kíméli, ezért most eljutottak a nosztalgiázásig.

Ave, Cézár! kritikaLegújabb produktumuk, az Ave, Cézár! egy furcsa hibrid: egyszerre próbál szatirikus lenni Hollywooddal szemben, és mégis szobrot állít neki. Sokszor nehéz eldönteni, hogy amit látunk, az adott kor (’50-es évek) jellemző műfajainak a kifigurázása akart-e lenni, vagy sem. Mert ismerjük be, hogy az akkori (?) musicalek pont ugyanolyan bárgyúak voltak, mint az a tengerészes produkció, amit Channing Tatum által formált színész produkál a filmben. Igen, egy egész zenei betétet kell végignéznünk, ami pont olyan kedvesen kínos, mintha 60 éve forgatták volna le, mindenféle paródia-jelleg nélkül.

Ave, Cézár! kritikaA rendezőpáros igyekezett mindent belesűríteni az alkotásukba, ami a korszak filmkészítésére volt jellemző, illetve sok minden még a mai napig az. Ezért a végeredmény sokkal inkább hajaz valamiféle bizarr szkeccs filmre, ami a szakmának készült. Mint amikor egy céges bulin az egyik irodista rögtönöz egy stand up előadást, és javarészt olyan poénokat szór el, amit csak az ott dolgozók érthetnek. A film humora is ilyen, ami mindemellett meglehetősen finom, könnyed.

Ave, Cézár! kritikaVegyük például azt az alapesetet, hogy George Clooney karakterét, a híres színészt elrabolják, és váltságdíjat kérnek a stúdiótól. Az elrablók pedig kommunista forgatókönyvírók. Ez egy olyan metapoén, amit csak az érthet, aki hallott valaha a McCarthy-korszakról. Ennek a szálnak a csúcspontja egyébként amennyire abszurd, annyira zseniális. A leghumorosabb rész meg egyértelműen a különböző felekezetű papok teológiai vitája.

A fő szál szintén megerősíti a Coenék szerelmi vallomását a filmgyártás iránt. Az abszolút fókuszban ugyanis Eddie Mannix (Josh Brolin) áll, aki egy fiktív filmstúdió producere és egész napja a munkából áll. Színészekkel egyezkedik, adja-veszi őket, forgatókönyveket mustrál, rendezőket kenyerez le és még a sajtóval is meg kell küzdenie. Mellette mindenki jóformán csak epizódszerepet kap. Jonah Hill egészen konkrétan három percet, ha szerepel, mégis felkerült az arca a plakátra. (Ez vajon most gonosz marketing vagy a „poén” része?)

Ave, Cézár! kritikaA lényeg, hogy Eddie megkapja a lehetőséget, hogy egy olyan munkára váltson, ami kevesebb munkaidővel és több, biztosabb anyagiakkal járna. Így mondjuk, láthatná a gyerekeit is felnőni. Mi viszont már rögtön tudjuk, hogy hogyan fog dönteni, mert ez a szakma ugye szerelem…

Ahogyan korábban is jeleztem, ez a film korántsem mindenkinek való. A kritikusok persze imádják, igaz, tényleg van miért. Ettől viszont a végeredménynek lesz egy undorító, beltenyésztett mellékíze. Egy jó film ugyanis mindenkihez szól, mindenkit meg tud érinteni. Éppen ezért a „hobbi-filmnézők” valószínűleg unalmasnak fogják találni, és rettentően nagyot fognak csalódni, amikor ráeszmélnek, hogy kedvenc színészeik alig jutottak levegőhöz. Arról nem is beszélve, hogy ennek a rengeteg rétegeltségnek az értelmezése még egy „veteránt” is megvisel, nemhogy egy „laikust”!

Szerintem: 

Szerző: Kis Szabolcs

Hazai bemutató: 2016. február 25.

Forrás és fotó: UIP-Duna Film

 

 

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!