Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Spotlight – Egy nyomozás részletei kritika

A bűn hálójában

Spotlight - Egy nyomozás részletei kritika
Milyen elvárásokkal ül be az ember a moziba egy több Oscar-díjra jelölt filmre, aminek rendezője, Tom McCarthy egy évvel korábban egy Adam Sandler filmmel, a Cipőbűvölővel nyerte el sokak bizalmatlanságát. Repertoárját megvizsgálva sem öntött el a derűlátás, így csak abban reménykedtem, hogy nem hiába kapta azt a pár jelölést a Spotlight.

Spotlight - Egy nyomozás részletei kritika2001-ben járunk, a Boston Globe újság új főszerkesztőt kap, aki arra utasítja a helyi újság oknyomozó csapatát, hogy jobban ássák bele magukat egy régebbi ügybe, egy helyi pappal szembeni molesztálás váddal kapcsolatban. Minél többet tudnak meg, annál jobban körvonalazódik az igazság: az egyház folyamatosan eltusolja a gyerekmolesztálások ügyét, aminek száma hatványozottan több, mint amiről a sajtónak tudomása van. Az atyákat nem vonják felelősségre a számtalan tönkretett élet miatt, a még élő áldozataik, a „túlélők” hallgatásba burkolódznak, ahogy mindenki más is, csak elfordítják fejüket.

Egy igaz eseményeken alapuló tényfeltáró történetet kapunk, viszont minden pátosz és hatásvadászat nélkül. Nem állítja be a főszereplőit hősöknek, kiknek munkáját minden sarkon akadályozni próbálják az egyház aljas pribékjei. Nincsenek percenként moralizáló újságírók, Tom McCarthy csak hagyta, hogy végezzék a munkájukat. A valóság egy szeletét eleveníti meg a rendező, annak borzalmával és tragédiájával együtt.

Spotlight - Egy nyomozás részletei kritikaA színészgárdából egyedül Mark Ruffalo tűnik ki, aki a kiborulós jelenetével a film legjobb pillanatát szolgáltatja. A sok karakter között a többiek nagyon haloványok lettek. Michael Keaton tekintetéből legalább sugárzik a tenni akarás, de Rachel McAdams-re már a moziból kilépve is alig emlékszik a néző. Nem a színészekkel volt a gond, egyszerűen nem jutott rájuk elegendő idő, és a jeleneteik többségében is csak kérdéseket tesznek fel, amiből valljuk be, vajmi keveset lehet kihozni.

A karakterek helyett inkább az ügyre fokuszál, a nyomozás menetére, az áldozatokkal készült interjúkra, részletes vallomások érzelmileg roppant erős jelenetek lettek. Gonoszak felmutatása helyett a kollektív felelősségre hívja fel a figyelmet. Az is ugyanolyan bűnös, aki elfordítja fejét, aki csöndben marad. „Lehet, hogy egy egész falu kell egy gyermek felneveléséhez, de a bántalmazásához is” – hangzik el a filmben. Ahogy kiderül, senki sem ártatlan, még az újságírók sem angyalok, akiknek már régen lett volna lehetőségük foglalkozni az üggyel.

Viszont megérződik a több mint 2 órás játékidő, nincs eléggé izgalmasan elmesélve a történet, hogy a legvégéig fenn tartsa a néző figyelmét, ami pont a cikk publikálásával tér vissza. A végén mégsem a siker érzete ragad át a nézőre, hanem a szomorú felismerés, mennyi ember élete ment tökre az évek alatt, amire egészen idáig nem voltak hajlandóak figyelmet szentelni. Tisztelettel adózik az újságírás, az újságírók kemény munkája iránt, őszintén meséli el történetét, szájbarágás nélkül fogalmazza meg tanulságát. Igényes, bár lehangoló alkotás.

Szerintem: 

Szerző: Kátai Levente

Hazai bemutató: 2016. február 18.

Forrás és fotó: InterCom



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!