Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A pince kritika

Rejtett zugok

A pince kritika
Fábri Zoltán
 Húsz óra című, Sánta Ferenc regényéből forgatott filmjének van egy jelenete. A főszereplő újságíró megismerkedik Kiss doktorral, a falu orvosával, aki megmutatja neki a pincéjét. Az Isten háta mögötti kis település talán egyetlen értelmiségije egy divatos bárt rendezett be a háza alatt. Esténként, amikor már nem bírja elviselni a tudatot, hogy a fővárosból ide helyezték, levonul pincébe és bekapcsolja a magnót. A kazettán egy fővárosi mulatóban rögzített, hangzavar szól, miközben az orvos a bárpultnál ülve emelgeti a poharat. Akit megfogott, vagy (ha látta volna, megfogta volna) ez a jelenet, az biztos nagy izgalmakkal néz elébe Ulrich Seidl, A pince címet viselő dokumentumfilmjének.

Az alkotás koncepciója nagyon egyszerű. A film szereplői hétköznapi osztrák emberek (bár vannak olyan híresztelések, hogy fizette statisztákkal forgattak), bemutatják a pincéjüket és beszélnek arról, mit tartanak ott, miket szokta csinálni, ha lemennek legalsó helyiségbe. A rendező elképzelése szerint (és itt van egy nagyon erős freudista fennhangja a filmnek) a szereplők itt tárolják azokat a dolgokat, amik nagyon hozzájuk tartoznak, de rejtegetnek a világ elől. Itt, a szinte misztikussá váló pincében, élik ki valódi vágyaikat, itt lesznek valóban önmaguk. A pincék sötét titkokat rejtenek. (Természetesen erre ráerősít az is, hogy Ausztriában vagyunk, az ember önkéntelenül is Natascha Kampuschra és Josef Fritzlre asszociál.)

A pince kritikaA pince egészen sajátos képi világgal dolgozik, ami a rendező munkásságát amúgy is jellemzi. Sokszor láthatunk kimerevített arcokat, a pince tulajdonosa áll a helyiség közepén, az egész olyan hangulatot áraszt, mint a fényképezés hőskorának beállított képei. A szereplők pedig valahogy minden esetben visszataszítónak, néha egészen torznak tűnnek. Átlagos külsejű, átlagos emberekről van szó, akiket akár lehetne úgy is filmezni, hogy az vonzónak lássuk őket. De Ulrich Seidl nem szeretné, ha bármit is szépnek látnánk. A pincék tulajdonosai groteszkek és házuk legrejtettebb zugában meglehetősen groteszk világot alkottak meg. És itt jön valami, ami nagyon zavaró a filmben. A bemutatott pincék (és ezzel a bemutatott sorsok) nem egyenlő hangsúllyal, nem egyenlő játékidővel szerepelnek. A legnagyobb szeletet pedig két dolog kapja: a szuterénben náci relikviákat gyűjtő idős férfi, illetve a címben szereplő helyiségben BDSM „partikat” tartó szereplők. Ha lehet így fogalmazni, ezzel a film elmegy “bulváros” irányba.



A pince jelenetfotó 2Van a mondás, hogy gyerekkel és kutyával mindent sikerre lehet vinni. Ez igaz, de e mellett még politikai szélsőségekkel és nem mindennapi szexualitással is el lehet adni bármit. Pedig vannak ezeknél sokkal izgalmasabb és érdekesebb pincék is. Egy idős hölgy egy valódi csecsemőnek tűnő babát tart az ominózus helyiségben, akit mint egy igazi gyereket gondoz. Nem tudunk meg róla semmit, csak annyit, hogy a férje nagyon sokat utazik – a feleség nélkül. Az ő élete számtalan lehetőséget rejtette volna magában. Mint ahogy jó lett volna többet megtudni az idős házaspárról, akik (Kiss doktorhoz hasonlóan) egy bárhelyiséget rendeztek be maguknak a pincében. Bevallom, én személy szerint sajnáltam, hogy a játékidő alatt nagyrészt nem róluk tudtam meg többe, hanem a legkülönbözőbb tárgyakkal történő fenekléseket kellett végignéznem.

A pince jelenetfotó 3Aki ismeri a rendező munkásságát, tudja róla, hogy előszeretettel provokál, és gyakran kritizálja az osztrák társadalmat. Természetesen ez a film sem mutat túl hízelgő képet a „sógorokról”. Gyakran hallunk rasszista kijelentéseket, de még ennél is gyakoribbak a nőket lekicsinylő és sértő megjegyzések, a szereplők gyakran tűnnek ostobának és szemellenzősnek. A Hitler rajongó férj, mint egy kutyának ordít fel a feleségnek a pincéből, ha akar valamit. A bolti eladóból prostituálttá avanzsáló lány pedig régi munkájában sérelmezte, hogy a vevők néha udvariatlanok voltak, de az nem gond, ha szadista kuncsaftja egész éjszakára ketrecbe zárja. Az értékítéletével mindenkinek gondja van, a szereplők lelkileg is torznak tűnnek. Nem ismerem behatólag az osztrák társadalmat, de – magyar párhuzamból kiindulva – könnyen el tudom képzelni, hogy amikor Ulrich Seidl előítéletesnek, szexistának és képmutatónak bélyegzi honfitársait, akkor részigazságokat tesz általánossá.

Mindent egybe vetve A pince egy nagyon izgalmas, nagyon érdekes vállalkozás. Maga az ötlet nem mindennapi, nagyon sokat ki lehetett volna hozni belőle. Sajnos ez a rendezőnek nem sikerült, túl nagy hangsúlyt kaptak „hatásvadász” részek, mint náci relikviák és szexrabszolgák. De még ez sem vesz el az alapkoncepció nagyszerűségét annyit, hogy ne legyen érdemes látni, mit rejt a pince.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2016. február 11.

Forrás és fotó: Cirko Film

 

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!