Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Deadpool kritika

A nevem Pool. Deadpool.

Deadpool kritika
Ha a DC és a Marvel felhozatalát megvizsgáljuk, egyértelmű, hogy Deadpool a legérdekesebb figura mind közül. Eredetileg a Marvel, egy DC-s gonosz, Deathstroke paródiájaként hozták létre, mint egyfajta poént, aki pontosan tudja magáról, hogy egy képregényfigura, állandóan kiszól a nézőnek illetve az olvasónak, tele van öniróniával, hol antihősként, hol pedig jófiúként bukkan fel. A tárgyalt filmben az utóbbi szerepben tetszeleg.

 

Deadpool kritikaMár a marketingkampány is figyelemre méltó volt, kitűnt, hogy a készítők megértették a karakter lényegét, humorának forrását. Mint mikor április elsején egy interjúban arról beszélgetnek Ryan Reynoldsal, mennyire örülnek, hogy PG-13-as besorolást kap a film, aztán Deadpool megjelenik a műsorvezető mögött, és lecsapja. Ezek után jogosan voltak magasan az elvárások, de számíthattunk rá, hogy egy bizonyos szintig biztonsági játszmára mennek. A többi Marvel szereplő filmjeihez képest sok szempontból szélsőségesnek tűnhet, de magához, a karakterhez viszonyítva jónéhány dolgot nem vállaltak be. Például a képregényekben Deadpool fejében még két másik hang beszélget, humoros beszólásokat gyártanak, folyamatosan kiosztják a főhőst, ez fajta mentális állapot, skizofrénia nem köszön vissza a filmben.

In medias res-módra a történet közepén ismerjük meg a főhőst, Wade Wilson-t, aki egy állig felfegyverzett csapatot tesz hűvösre, majd elmeséli hogy szerzett emberfeletti képességeire szert, és hogyan lett olyan hihetetlen csúf az arca, ami a maszk alatt lapul: Miután rákot diagnosztizálnak nála, felkínálnak neki egy lehetőséget, hogy nem csak a rákból gyógyítják ki, de szuperképességek birtokosává is válhat. Miután nem úgy sülnek el a dolgok, mint várta, megindul a bosszúhadjárat, hogy elkapja a felelőst. Majd felbukkan Kolosszus és Negaszonikus Tini Torpedó a X-men csapat két tagja.

Deadpool kritikaDeadpool karakteréből rengeteg jó poént hoztak ki, kiszól a nézőnek, beszól ellenfeleinek, emellett nagy mennyiségű morbid és altesti humorral operál, az utóbbiból a film vége felé kezd már kicsit sok is lenni. A kötelező jellegű önirónia sem maradt el: képregényhősök kifigurázása, megjegyzések a film büdzséjére, a történetvezetés kommentálása, Ryan régi szuperhős szerepeire való utalás. Az akciójelenetek látványosak és követhetőek, pont jókor van elhelyezve egy-egy lassítás. Kellőképpen brutális: fröcsög a vér, szakad egy-két végtag, néhol repül egy fej.

Ryan Reynolds tökéletesen hozta Deadpool karakterét, látszott rajta, hogy nagy rajongója a figurának. Stefan Kapicic (attól független, hogy szinte nem is látjuk) egy sokkal érdekesebb Kolosszus karaktert hozott, mint amit a régebbi X-men filmekben láttunk, viszont 2016-os viszonylatban nem a legszebb CGI-t kapta. A többiek nem sok szót érdemelnek, olyannyira Deadpool a film alfa és omegája, hogy mindenki más halványnak tűnik mellette, főleg a jellegtelen rosszfiú, Ed Skrein.

Deadpool kritikaMind ezek ellenére mégsem érződik egy maradandó alkotásnak a Deadpool, még a képregényfilmek palettáján sem. Magának a történetnek sokkal merészebbnek kellett volna lennie. Ha eltekintünk a kicsit sem átlagos főszereplőtől, egy teljesen középszerű cselekményt, és ezerszer látott kliséket kapunk. Utaltam már rá a kritika elején, hogy más képregényfilmekhez képest igen, de magához képest nem valami bevállalós. Deadpool nem egy pszichopata, aki a kísérletek miatt őrül meg, hanem egy morbid humorú pasas, aki már szuperképessége megszerzése előtt is hasonló jellemmel rendelkezett. Nem beszélnek hangok a fejében, közhelyes motiváció vezérli. Az effajta változtatások, hogy kicsit visszafogottabbá váljon a film, tömérdek poéntól vették el a táptalajt, amiket az altesti humorral pótoltak.

Egy szórakoztató, vicces, kellően morbid, korrekt akciójelenetekkel tűzdelt film lett a Deadpool, amit érdemes megnézni, főleg most, az egy kaptafára készülő Marvel látványfilmek hullámában. Egyetlen baja, hogy benne volt egy korszakalkotó képregényfilm potenciálja, így csak egy „szimplán” kiváló moziélménnyel kezdtük az évet.

Szerintem: 

Szerző: Kátai Levente

Hazai bemutató: 2016. február 11.

Forrás és fotó:InterCom



Olvasd el ezeket is!

3 Comments on Deadpool kritika

  1. Rám nagy hatással volt a film, annak ellenére, hogy nem vagyok “szuperhős-rajongó” A maga kontrasztosságával, fantasztikus képsorokkal, jól megválasztott zenével, morbid humorával, polgár-, filmes szakma pukkasztó beszólásaival nagyon jól összerakott film. Csak a megnézése után kerestem rá a karakterre, aki valójában sokkal izgalmasabb, összetettebb figura ( a filmbéli nagyon “jófiú” hozzá képest), igaz nem annyira hollywood-i happy-end-esre alakítható. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy kb olyan élmény így utólag, mint amikor gyerekkoromban elolvastam a “Kis hableány”-t, akinek a szomorú történetét átkonvertálták az “Ariel” c. mesefilmben. Gyerekként is jobban tetszett az eredeti változat. Ebből is lehetett volna talán merészebben többet kihozni. Ha a romantika helyett a valódi személyiségére helyezték volna jobban a hangsúlyt. Az is megér egy misét. Bár akkor nem biztos, hogy a szívünkbe zártuk volna a pszichopata, kiszámíthatatlan Deadpoolt, aki csak saját szabályai szerint él. Mindemellett összességében szuper volt.

  2. Tökéletesen egyetértek a cikk szerzőjével. Sokkal merészebb filmet is ki lehetett volna hozni a Deadpool-ból. Érdekes lett volna egy Crank típusú örjöngést viszontlátni a Marvel-univerzumban, leginkább, hogy Ryan Reynolds ugyanolyan alkalmas egy elszabadult szociopata eljátszására, mint Jason Statham. Szomorú, hogy helyette kaptunk egy anti-polkorrekt, bekokainozott Amerikai Nindzsát.

    Mindenesetre egyszeri kikapcsolódásra alkalmas.

  3. laValenti // 02/16/2016 at 22:10 //

    *Ryan Reynoldsszal. Fura-fura, de helyesen így kell írni.

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: