Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Menla hagyatéka kritika

Kelet és nyugat határán

Menla hagyatéka kritika
Korunkban (legalábbis a világ szerencsésebb felén) a régmúltban rettegett pesti és lepra nem létezik többé. Viszont van a rák, mint halálos és reális fenyegetés, ami bárkivel és bármikor megtörténhet, és az orvostudomány az esetek egy részében képtelen gyógyítani. A XXI. században is komoly kihívásnak számító, rosszindulatú daganatos megbetegedésekkel szemben nem csupán a különböző kórházak onkológiai részlegein veszik fel a harcot, hanem az alternatív, holisztikus szemléletűnek mondott orvoslás is „beszáll a küzdelembe” és ilyen-olyan módszer segítségével ígéri a gyógyulást. Nemcsak hazánkban és általában a nyugati világban van így. Indiában is egymás mellett létezik a nyugati orvoslás és az alternatív gyógymódok. Ezek egyike, a tibeti gyógyászat, keltette fel Mikós Ádám érdeklődését és forgatott belőle dokumentumfilmet, hogy a hazai nézőkhöz is közelebb hozza ezt a felfogásban talán idegen világot.

Menla hagyatéka kritikaA Menla hagyatéka című dokumentumfilmben végigkövethetjük a hagyományos, tibeti gyógyszerek alapanyagául szolgáló növények begyűjtését, láthatunk orvosi vizitet, de legtöbbször inkább a gyógyításban részt vevők beszélnek, mesélik el saját tapasztalataikat. Megszólalnak gyógyszerészek, orvosok, betegek és betegek hozzátartozói. Az elmondottakból kerekedik ki a tibeti gyógyászat lényege, ami talán nem is maga az eljárási módban keresendő, hanem egy bizonyos hozzáállásban. Az orvos hozzáállásában a beteghez, és a beteg hozzáállásában a betegséghez.

Azok a részek, amik a konkrét orvosi módszerekről, a diagnózis felállításáról és a gyógyszerekről szólnak, túlnyomóan hiteltelennek tűnhetnek mindenki szemében, aki nem veti el teljes egészében a nyugati orvostudomány által felhalmozott tudást. Nonszensz például, hogy a pulzusszámból az orvos képes megállapítani a daganat nagyságát, ahogy teljesen elképzelhetetlen vizeletből bármiféle diagnózis felállítani. (Hacsak nem a kiválasztó szervrendszert érintő rákról van szó.) Szintén kérdéses annak a gyógyszernek a hatásossága, ami a fájdalom csillapításától elkezdve, az agytumorig mindenre, de mindenre használható. Ha valamire azt mondják, hogy ennyi dologra jó, akkor nagy valószínűséggel semmire sem jó.

Menla hagyatéka kritikaVagyis a bemutatott orvostechnikai részek áltudományos kuruzslásnak tűnhetnek, de a hangsúly nem ezeken van, hanem valami máson. A nyugodtnak és derűsnek tűnő betegek mosolyogva mesélnek arról, min mentek keresztül. Nincsenek könnyek, nincsenek reményvesztett és kétségbeesett emberek. Elmesélik, hogy a kezelések nem alakítanak ki bennük betegségtudatot, szó esik az orvosi együttérzésről, és a rákban elhunytak hozzátartozó is szerettük nyugodt haláláról számolt be. Mert Miklós Ádám nem csinál abból titkot, hogy a tibeti orvoslás nem képes csodákra, vannak esetek, amikor nem tudják megfékezni a halálos kórt.

Menla hagyatéka kritikaAhhoz, hogy egy film jó és szerethető sokszor elég, ha szórakoztató. A dokumentumfilmnél ennél tovább kell menni, mindenképpen szükséges valami hasznosat és érdekest mondani. Talán szubjektív vélemény, de a Menla hagyatéka ennél a pontnál kétélű fegyver, kétféle hatást is kiválhat a nézőből. Egyrészt a betegségről való gondolkodás és az orvos betegekhez való viszonyulása nagyon megszívlelendő és sokat lehet tanulni belőle. Másrészt egyes részek, utalások (például a műtét lehetőségének merev elutasítása- pedig az operáció hordozza magában a legjobb esélyt a gyógyulásra) alkalmasak arra, hogy esetleg kételyeket támasszon a nyugat orvoslás iránt. Akárhogy is nézzük, a rák nagy üzlet. „Csodadoktorok” és „csodaszerek” ígérnek gyógyulást végletekig reményvesztett és kétségbeesett embereknek, akik készek bármit elhinni, és hajlandóak bármennyi pénzt kifizetni azért, hogy újra egészségesek lehessenek. Ilyen helyzetben súlya van annak, ha valaki a kemoterápia és a műtét elutasítását pozitív színben tünteti fel.

Szeretném nagyon, ha a film nézőiben inkább a nyugodt, a rákos daganatukról kedélyesen szóló betegek és a határtalan együttérzésről beszélő gyógyító maradna meg. Mert az orvos empátiájáról, a pozitív gondolatokról, a lelki békéről a nyugati orvostudomány sem tagadja, hogy hozzájárulhat az onkológiai betegek gyógyulásához. Itt találkozik és itt nem mond ellent egymásnak a két világ.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2015. január 28.

Forrás és fotó: Vertigo Média




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..