Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A kórus kritika

A zene az kell, mert körülölel

A kórus kritika
„A zene az kell, mert körülölel…”

Egyszerűen ide illőnek éreztem a híres musical idézettel indítani A kórus című filmmel kapcsolatos kritikámat, mert bizony számtalanszor elfogott a film nézése közben az a fantasztikus, semmihez sem fogható érzés, melyet csak azok értenek és éreznek át igazán, akik szeretik, tisztelik és értik a Zene fontosságát az életben. A csodálatos, angyali hangokban, drámai elemekben és szívbemarkoló jelenetekben bővelkedő történet többek közt olyan örökérvényű társadalmi, kulturális és humán értékeket jelenít meg a filmvásznon, mint a szülői gondviselés fontossága, a valódi tehetséggondozás, a tanítók és mentorok felelőssége, a változásra, fejlődésre való képesség. Mindennek során olyan jellembeli nagyságok rajzolódnak ki a film végére, melyek a mai destruktívizmust, agressziót és armageddont hajhászó korszellemre fittyet hányva egyértelműen és sziklaszilárdan az értelmes élet igenlésére, valamint a pozitív, valódi értékek megbecsülésére hivatottak ösztönözni a kedves nézőt.

A kórus kritikaSokan fogják majd azzal a nem éppen éleslátó kritikával illetni a filmet, hogy gyakorlatilag az egészet a nagyszerű Dustin Hoffmann (Esőember, Kramer kontra Kramer, Az ítélet eladó) viszi számtalan sikerfilmben megedzett vállain, én azonban arra biztatnám a hasonló kétkedőket, hogy vessenek egy pillantást a film kiskorú üdvöskéire is – a fiúkórus tagjaira, akik közül jónéhányan bizony nem csak az éneklésben jeleskednek, hanem színészként is figyelemre méltóan tehetségesek. Na és persze ott van a fenomenális Kathy Bates, akinek hogyan is felejthetnénk el a Stephen King-féle Tortúrában nyújtott hátborzongatóan tökéletes alakítását, vagy éppen azt, ahogyan lezser eleganciával, Éva-kosztümben csobbant be Jack Nicholson mellé egy kád forró vízbe a keserédes Schmidt történetében. Bár ebben a filmben nem éppen kulcsfontosságú a rábízott szerep, azért a tőle megszokott módon hozza nagyszerű formáját.

A kórus kritikaA film harmadik nagyágyúja Eddie Izzard, az angol származású stand-up humorista, színész és szinkronszínész, aki bár csak másodhegedűs a kórus vezetésében, és leplezetlenül várja, hogy végre övé legyen a főszerep, azért van egy pár olyan jelenete és kulcsmondata, melyek nélkül nem lehetne ugyanaz a film. Az egyik legemlékezetesebb alakítást azonban Debra Winger nyújtja, aki élethűen, szerethetően és mindenféle sallang nélkül formálja meg a vásznon a tökéletes jellemerővel bíró igazgatónőt, aki nélkül a főszereplő aranytorkú dalospacsirta Stet soha nem emelkedhetett volna azokba a magaslatokba, melyek tehetsége alapján megillették. Azonban ahogy azt Márai Sándor Füves könyv c. művéből is tudjuk, „…a tehetség kevés. Az értelem is kevés. A műveltség is kevés ahhoz, hogy valaki művész legyen. Mindehhez végzet kell, melyet nem lehet félreérteni, s melyet semmiféle emberi erő vagy szándék nem tud megmásítani.” Stet végzete márpedig kétségkívül a művészet, az éneklés felé sodorja őt, annak ellenére is, hogy számtalan akadállyal, családi tragédiával, féltékenységgel, gyermeklelket nem kímélő vaskalapos szigorral kell megküzdenie, de talán pont ennek a sok megpróbáltatásnak köszönhetően válik olyan kellemesen életízűvé, maradandó élménnyé a történet.

A kórus kritikaÉrdekes, véletlen-szülte élmény volt számomra egy pár nap különbséggel megnézni a Hétköznapi mennyország című filmet, és összevetni a szintén karmestert megformáló Michael Nyquist gigantikus, átütő erejű játékát Dustin Hoffmann érett, kiforrott néhol már-már patetikus, ám szintén briliáns karmesteri alakításával, melynek köszönhetően ismét bebizonyosodott, hogy a tökéletesség fogalma is abszolút relatív és legfőképpen szubjektív. Végezetül pedig a Hoffmann által megformált karakter szájából egy Stettel folytatott heves szópárbaj során elhangzott mondatot emelnék ki, mely eredetileg így hangzott: „How dare you squander your talent?!”, az az „Hogy mered elpazarolni a tehetséged?” Ez az a talán mindnyájunk számára megszívlelendő üzenet, mely a moziélmény után is remélhetőleg ott visszhangzik majd sokak fülében, arra emlékeztetve bennünket, hogy a tehetség olyan érték, mely csak akkor válhat igazi hozzáadott értékké az életünkben, ha engedjük kibontakozni.

Szerintem: 

Szerző: Kolozsvári Flóra

Hazai bemutató: 2015. január 14.

Forrás és fotó: Vertigo Média




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!