Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A visszatérő kritika

Mind vademberek vagyunk

Lassan egy év telt el, mióta kiszivárogtak az első jelenetfotók és infók A visszatérőről. Már akkor mindenki azt mondta, ha DiCaprió és Iñárritu együtt dolgozik abból tuti díjeső lesz… És így is lett: eddig 101 jelölést kapott különböző filmfesztiválokon, amiből 18-at díjra is váltott. Ezek között volt, amit a rendezésért, fényképezésért, színészi alakításért vagy éppen a lenyűgöző eredeti filmzenéért kapott. Hogy megérdemelte-e a film ezt a rengeteg elismerést? Meg. Nem tökéletes alkotás, de nem is akar annak látszani, vannak hibái, de mindez megbocsátható, mivel egy olyan élménnyel ajándékoz meg minket, amiért eredetileg elkezdték a mozizást. Nem csak egyszerűen nézzük a filmet, hanem benne vagyunk, beszippant minket a kegyetlen, rideg vadon, és nem enged egészen az utolsó képkockáig.

A visszatérő kritikaA The Revenant-nak klasszikus értelemben vett története nincs, cselekménye van, ahol az igazi főszereplő nem is maga az ember, hanem a természet, melyben a főhősöknek le kell győzniük azt, ha élni akarnak. A film megtörtént események alapján készült, egy férfi küzdelméről és legyőzhetetlen élni akarásáról. Hugh Glassra (Leonardo DiCaprio), az amerikai vadonban grizzly medve támad. A férfi borzalmas sérüléseket szenved, és társai, magára hagyják, fiát pedig megölik A félig szétmarcangolt Glass azonban nem adja meg magát sorsának: a könyörtelen hideggel dacolva átverekszi magát az erdőségeken és a jeges hómezőkön, hogy bosszút álljon Fitzgeraldon (Tom Hardy).

A visszatérő kritikaA legelső jelenet nagyon jól megalapozza az egész film hangulatát, libabőrözik az ember keze, annyira gyönyörű. Egészen A visszatérő feléig azt gondoltam, hogy na most meg lesz, Iñárritu megcsinálta élete eddigi legjobb munkáját, de aztán valahogy hiányérzetem támadt. A hiányérzetem igazából abból fakadt, hogy az előzetes alapján azt vártam, hogy kitépik a szívem a helyéről, és soha nem kapom már vissza ugyanúgy amilyen volt. Ez sajnos nem történt meg, és én ezt rónám fel a film talán legnagyobb hibájának, hogy elmaradt a katarzis, és az igazi drámai hatás. Természetesen voltak szép drámai pillanatok a filmben, de a hangsúly nem ezen volt. The Revenant gyakorlatilag egy művészfilm, némi spirituális fennhanggal, egy kalandfilm köntösébe öltöztetve. Ha tovább akarnék menni, azt is mondhatnám, hogy ez egy road-movie, a sötétebb, kegyetlenebb fajtából, mivel itt sem a cél a lényeg, hanem maga az út, amit meg kell tenniük. Itt nem csak a szószerint vett útra gondolok, a sok mérföldre, amit megtesznek, hanem arra is, hogy a saját lelkükben is végig kell járniuk egy utat, ami elvezeti őket egy döntéshez, döntések sorozatához.

A visszatérő kritikaOldalakat írhatnék arról, hogy mennyire csodálatos a film látványvilága, hogy csak a természetes fényt használták, és emiatt annyira közelinek, kézzelfoghatónak tűnik minden. A legapróbb fűszáltól kezdve, a fák lombjának susogásán át a havas hegyekig, egyszerűen annyira lélegzetelállító, hogy nem is hiszünk a szemünknek. Igazából ez a naturalista ábrázolásmód az, ami Iñárritu filmjét különlegessé teszi. A naturalizmus nem csak a természet erejének bemutatásánál jelenik meg, hanem az emberek és, azok cselekedeteinek ábrázolásánál is. Ez alatt azt értem, hogy, ha valakit leszúrnak nem fordul el szemérmesen a kamera, hanem szinte érezzük, ahogy a vér az arcunkra fröccsen. Viszont, a film brutalitása, kegyetlensége nem öncélú, hanem szorosan egybefonódik a film cselekményével, alátámasztja a „mondanivalót”.

Mi is lenne ez a mondanivaló? Az embert nem sok minden különbözteti meg az állattól, ha a túléléséről van szó, sőt lehet, hogy még rosszabb is. A főhősök is az életben maradásért küzdenek, de az indítékuk más: egyiket a bosszú élteti, a másikat viszont a pénz. A céljuk ettől függetlenül ugyanaz, mindketten szeretnének békére lelni, és maguk mögött hagyni azt a sok szörnyűséget, amit átéltek. Igazából egyik szereplő sem jobb, vagy éppenséggel rosszabb a másiknál, egyszerűen mások. A rideg vadonban, ahol szinte bármelyik percben belehalhatnak valamibe (fagy, lavina, medve, indiánok, élelem hiánya) nincs olyan, hogy jó vagy rossz, egyszerűen túl kell élni. Az emberi moralitás is más megvilágításba kerül. Mi civilizált városlakók mit tennénk, ha ilyen helyzetbe kerülnénk? Meg tudnánk őrizni emberségünket, és egy másik embert képesek lennénk magunk elé helyezni, ha a saját életünkről lenne szó? A válasz talán kegyetlenebb, mint amilyen a film maga, és ezért mondom azt, hogy Iñárritu egyedülállót alkotott, mert elgondolkodtat minket, és elénk tárja a rideg valóságot kendőzetlenül, szenvtelenül. Valamint bemutat valami rendkívülit is, hogy egy egyszerű ember, a legősibb ösztöntől vezérelve hogyan képes túlélni a lehetetlen, amire legtöbben csak azt mondanánk, onnan már nincs visszaút.

A visszatérő kritikaLassan a kritikám végéhez érek, és talán feltűnt, hogy a színészekről még nem ejtettem szót. Ez azért van, mivel minden színész remekelt. Tudom most minden kedves olvasó azt szeretné olvasni, hogy DiCaprio-nak most azonnal adjunk egy Oscart, és avassuk szentté, de azt kell, hogy mondjam inkább Tom Hardy-nak járna az a szobrocska. Eddig is tudtuk, hogy zseniális színész, de ezt a szerepet mintha neki írták volna, egyszerűen annyira élethűen játszik, hogy az már hátborzongató, DiCapriot simán zsebreteszi. Természetesen Leo sem szégyenkezhet, de a rá osztott szerepben nincs akkora potenciál, színészi játéka inkább fizikai dolgokban merül ki.

Végszóként mit is írhatnék? Nézze meg mindenki? Nem. Inkább azt mondom, hogy ez egy gyönyörű film, vizuális látványorgia, egy epikus túlélés történet, de nem mindenkinek való.  A visszatérőben látszólag nem történik semmi, csak mennek a vadonban, van, aki meg hal, van, aki nem, a folyó pedig csak folyik tovább, miközben a bölénycsordák átszelik a havas síkságot.

Szerintem: 

Szerző: Illés Heni

Hazai bemutató: 2015. január 14.

Forrás és fotó: InterCom




Olvasd el ezeket is!

5 Comments on A visszatérő kritika

  1. Illés Heni // 04/08/2016 at 11:55 //

    Köszönöm szépen! 🙂 Örülök, hogy tetszett a kritika.

  2. Rég olvastam már olyan kritikát, amivel ennyire összecsengene a véleményem. Remek írás!

  3. Bőven élete munkája, egy modern mestermű. Jár a 10

  4. Tökéletesen egyetértek. Abban is, hogy nem mindenkinek való; lesz, akinek csalódást fog okozni. Nekem életre szóló élmény volt. Ez a mozi lényege, és ebben a filmben benne van a varázslat. Az első pillanatban elkezdődik, és még most sem múlt el.

  5. Alapvetően amit el kell ismerni, hogy nagyon szép snittek vannak, gyönyörű felvételek, ha ez számítana. De ha ilyet szeretnék, nézhetem az Animal Planetet HD-ben, ahol többnyire valóságos eseményeket filmeznek.
    Ugyan a film valóban egy utat jelenít meg, ami személyiségfejlődéssel jár, azonban végig az az érzésem volt, hogy ezt már láttam valahol, ráadásul sokkal érdekfeszítőbb tálalásban.
    És meg is érkeztünk a problémához, hogy nagyjából vége a pozitívumoknak, és nem kaptunk semmit, csak egy túlméretezett (közel 3 órás) évődést, nagyon gagyi technikai megoldásokkal (a harc a medvével inkább röhejes volt, mint jó rész), következetlenségekkel –> mikor szinte halott lesz a medvétől, gyakorlatilag alig marad ép húsa, de a következő pillanatban gyönyörűen mászik, pihen kicsit, és már szinte rohan, aztán újra visszaesik és mozogni sem tud, de az indiánok elől meglép. Akik természetesen mind kancsalok, ezért egy félholtat sem találnak el (Schwarzenegger-film szagú rész), a félholtból ráadásul megint jó úszó lesz, késsel a lábában megy mint egy robot… Szóval igen, az élet meg az adrenalin csodás dolgokra képes, de ez a csapongás inkább röhejes volt, mint hihető.
    A színészi játék is pazar volt, csak jó, ha ez a film 10%-át kitette, a többi pedig túlhúzott, érdektelen természetfilm, ami szép, csak nem erre vártam.
    Rossz film-e? Dehogy, csak nem is jó. Lehet, hogy valaki ezeket megbocsátja neki, én nem tudom, ennek ellenére az értékeit nem vitatom, én 6-7 között adnék neki 10ből.

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: