Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Megjött apuci kritika

Apa-csata

Megjött apuci kritika
A filmipar a mostohaszülőket mindig is – már bocsánat – mostohán kezelte. Különösen igaz ez az olyan klasszikus mesékre, mint a Hófehérke vagy a Hamupipőke, amelyekben a mostohák konkrétan a gonoszságot testesítik meg. De még az olyan ártatlannak tűnő vígjátékokban, mint a Télapuban is inkább Tim Allen „igazi” apuka karakterének szurkolunk, mivel az őt követő pszicho mókussal nem könnyű azonosulni. A komolyabb drámákról, illetve thrillerekről már ne is beszéljünk, amelyekben szerencsétlen nevelőszülők a legjobb esetben is gyermekbántalmazó alkoholistákként vannak feltűntetve. Ahol pedig az édes szülő a hunyó, ott meg egyszerűen hiányzik a pozitív ellenpólus.

Ez a stigmatizálás kimondottan káros, hiszen a mostohaszülők eleve nehéz helyzetbe kerülnek azzal, hogy megpróbálnak alkalmazkodni egy összeszokott család életébe. Nem könnyű feladat elfogadtatni magukat a gyermekekkel, akik sokáig csak egy „idegent” látnak az illetőben. Főleg akkor nem, ha a harmadik fél, aki „ki lett túrva” a családból, az a gyerek(ek) szemében továbbra is szimpatikus, mi több, példakép.

Megjött apuci kritikaJelen alanyunk, a Megjött apuci is ez utóbbi helyzetet veszi alapul. Brad (Will Ferrell) igazi mintaapaként és férjként próbál viselkedni új családjában, ám az idillbe belerondít a váratlanul felbukkanó exférj, a két gyermek vérszerinti apja, Dusty (Mark Wahlberg). A két karakter közötti ellentétek igen harsányak, amelyek rengeteg humorforrásnak ad táptalajt. Míg Ferrell figurája az, akihez a nők többsége szívesen hozzámenne, mert kedves és gondoskodó, addig Wahlbergé az, akivel mindenki dugni akar egy keményet. Komolyan, ő testesíti meg azt az alfahímet, amivé egy kicsit minden férfi szeretne válni: jóképű, kigyúrt, laza, humoros, aki ért a barkácsoláshoz és az emberöléshez is. Ráadásul motorozik, és igazából az élet minden területén megállná a helyét, mert kifejezetten alkalmazkodó típus. Természetesen egyedül a „családapa” szerepében akad méltó ellenfélre Ferrell képében.

Megjött apuci kritikaKettejük rivalizálása a gyerekek szeretetéért adja a legtöbb poént, noha az adok-kapok mégse olyan intenzív, mint ahogyan azt az előzetesek sejtetik. Mi több, a vígjáték erősségét két másik mellékszereplő jelenléte is segíti. Az egyik Brad főnökét adó Thomas Haden Church (Kerülőutak, Pókember 3), aki nőügyek terén egyszerre szexista és a történetei alapján végtelenül naiv is. A másik pedig igazából a „kötelező vicces feka” karaktert hozza Hannibal Buress (Rossz szomszédság, A nyár királyai) által, aki persze gyakran kijátssza a „rasszista-kártyát”, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt üdítő a jelenléte. Egyedül az anyát alakító Linda Cardellini tűnik kissé szürkének a többiek mellett, már csak azért is, mert szerepe semmivel sem több az ilyenkor szokásos anyakaraktereknek (kábé ugyanezt hozta a Bosszúállók: Ultron korában is).

Megjött apuci kritikaPersze mindez csak sallang, egy vígjáték esetében meglátásom szerint csak egyetlen döntő kérdés van: meg tud-e nevettetni, vagy sem. Erre a válasz pedig egyértelműen az, hogy igen. A film tempója egyenletes, mind dramaturgia, mind a gegek felbukkanásának szempontjából. Egyedül Brad részegsége volt olyan, amikor géppuskaszerűen lőtték felénk a poénokat.

A két színész párosa már a zseniális Pancser police-ban is működött, most sincs fennakadás. Ugyanakkor tény, hogy igazából mindketten ugyanazt a figurát hozzák, csak most egy sokkal családbarátabb filmben, aminek ráadásul még mondanivalója is akad, még ha az kissé blőd és kiszámítható is. De egy vígjátékra senki sem a fordulatok, vagy a nagyotmondás miatt ül be, hanem, hogy megnevettessék. A Megjött apuci pedig becsülettel ellátja ezt a feladatot, és rehabilitálja a mostohaszülők filmes ábrázolását is.

Szerintem: 

Szerző: Kis Szabolcs

Hazai bemutató: 2015. január 7.

Forrás és fotó: UIP-Duna Film



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!