Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Hajnali láz kritika

Kaphatnék egy kicsit kevesebbet?

Hajnali láz kritika
Vannak olyan filmek, olyan történetek, amikről nagyon jól esne szépeket és jókat írni. Gárdos Péter Hajnali láza pontosan ilyen. A Szamárköhögés és a Skorpió megeszi az ikreket reggelire rendezőjének – forgatókönyvírójának moziját két okból is szívet melengető lenne szeretni. Egyrészt azért, mert saját szüleinek a történetét vitte filmvászonra, és mindannyian tudjuk, hogy családunk, a „gyökereink” nem a mögöttünk vannak, hanem rajta állunk. Ezért is nagyon fontosak ezek a történetek, és átérezzük azt, hogy a rendező számára milyen sokat jelenthetett a Hajnali láz megalkotása. Másrészt a történet maga megfogja és nagyon mélyen megmozgatja az embert. A koncentrációs táborból, a földi pokolból kiszabadult, de rögtön azután halálra ítélt ember nem összetörik, hanem az élet értelmét, az életet gyönyörűvé varázsoló szerelmet keresi. Kósza találgatás a részemről, de a film talán azért nem lett jó, mert túl közel volt érzelmileg Gárdoshoz. Nagyon sokat akart elmondani, nagyon szerette volna, ha minket, a nézőket is magába szippant az a szenvedés és szerelem, ami a szüleié volt. Sajnos, a kevesebb néha tényleg több. A film sokszor kusza, zsúfol, ritmustalan és időnként értelmetlennek is tűnik.

Hajnali láz kritikaA film főhőse a huszonöt éves Miklós (Gárdos Péter apja, Schruff Milán alakításában), aki túlélte a holokauszt borzalmait és egy svédországi rehabilitációs táborba kerül felépülni és megerősödni. Az orvosok arra a tragikus megállapításra jutnak, hogy nagyon súlyos és vissza nem fordítható TBC-ben szenved, aminek következtében nagyjából fél éve van hátra. Miklós viszont nem vesz tudomást a szörnyű diagnózisról, nem hajlandó hinni benne. Helyette megszerzi azoknak a szintén Svédországban gyógyuló, Holokauszt-túlélő lányoknak a levelezési címét, akik szülőhelyéről, Debrecenből származnak. Megfogadja, hogy megtalálja a nagybetűs Szerelmet, akivel újrakezdi az életét. Így ismerkedik meg Lilivel (Piti Emőke).

Nem régen, novemberben került a mozikba egy sok tekintetben hasonló alkotás, Anyám és más futóbolondok a családból címmel. Fekete Ibolya szintén saját szüleinek a történetét meséli el. Mindkettőben, mit egy keretként, ott van a jelen, az anya, aki mesél a múltról. Az alapvető különbség az, hogy míg az előbbi film sokszor anekdotikus, Gárdos Péter alkotása az érzelmes és idealizáló irányába megy el. (A régi családi történetek általában vagy egyik, vagy másik stílusban kerülnek elmesélésre.) Nem csoda, hiszen maga a szituáció is olyan, ami könnyekre tud fakasztani. Ráadásul két ellenpont együtt, a szenvedés és halál borzalmai az egyik oldalon, másik oldalon pedig a romantika. De nem egyszer túl sok akar lenni, mind történésben, mind érzelmileg. Zsúfolva van, gyakran olyan momentumokkal, amiket a néző nem tud hova tenni.

Hajnali láz jelenetfotó 2Ilyen például az a szál, hogy Lili hazudik származásáról, és azon van, hogy felvegye az keresztény hitet. A döntését a rettegés irányítja, úgy érzi, így nyerhet majd védelmet egy jövőben történő újabb vérengzéstől. A téma valóban súlyos, a félelemi miatt „bújkálás” és önmegtagadás ugyanúgy benne van Lili dilemmájába, mint a választott népét elhagyó Isten iráni csalódás. Itt tűnik fel Kronheim rabbi. Ő és Lili kemény szócsatát vívnak a hitről és Istenről, arról kinek tartozunk hűséggel és miért tartozunk hűséggel. A kikeresztelkedés-nem kikeresztelkedés témája végül a rabbi által Miklósnak kínál, alkuval oldódik meg. Ezzel egyrészt hamissá válik a bölcs rabbitól kialakított kép, hiszen ha az lenne, tudná, hogy a hit nem „üzleti” dolog. Másrészt egy nagyon komoly és csontig hatoló kérdés élét veszi el a rendező azzal, hogy nagy hirtelen egy „előnyös ajánlattal” megoldódik minden. Vannak még olyan jelenetek a filmben, ami önmagában alkalmas lenne arra, hogy a néző a gyomrában is érezze a feszültséget, de sajnos a „körítés” már előre letérít az emocionális pályáról. A koncentrációs táborban átélt borzalmakról kétszer mesélnek a filmben, egyszer Miklós, egyszer pedig Lili barátnője, Gold Judit. Sajnos mindkét monológ egy olyan jelenetben hangzik el, ahol már valaki nagyon logikátlanul viselkedik, és a néző a bosszankodás miatt hirtelen nem lesz teljes mértékben befogadón a hallottakra. Judit magmagyarázhatatlan módon, egyszerre ellenséges és kihívó magatartást tanúsít Miklós irányába, illetve a Miklóst először látó svéd orvos hiteltelenül erőszakos, „tank” stílusban dörgöli a fiú orra alá, hogy meg fog halni.

Gold Judit szerepe amúgy is sokszor értelmezhetetlen, az erőszakos igyekezete, hogy Miklós és Lili kapcsolata léket kapjon pedig inkább nevetséges, annak a fényében, hogy az „adu ászt” nem játssza ki, amivel jó eséllyel elválaszthatná a szerelmeseket. Harry (Kovács Lehel) a lelki társat kereső Miklós ellenpontjaként van feltüntetve, ő a testiséget hajszolja, azzal szeretne jól lakni. Személyisége nagyon egysíkú, szerepe a paplan alatti maszturbálásban és a prostituáltak a táborba csempészésében merül ki. Az embertelenségek és szörnyűségek okán még érthető lenne ez a monománia (ha úgy vesszük Miklós szerelem-akarása is ilyen monománia), de Harry és Gárdos édesapjának a barátsága már nem az.

Hajnali láz kritikaNagyon sok jelenet van a filmben, ami érzelmileg mélyen érinti, érintheti a nézőt, katarzist tud, vagy szeretne kiváltani. A témát tekintve ez teljesen érhető, viszont sajnos túl sok van belőle. A lélek sorozatos „bolygatása” visszaüt, az néző képtelen érzelmileg követni a filmet. Pedig ezek a jelenetek, a már említett párbeszéd Lili és a rabbi között, vagy a kisgyerekeként önfeledten ágyon ugráló felnőtt férfiak, alkalmasak lennének a célra, ha nem lenne a közel kétórás alkotás telezsúfolva velük. Az igazi üzenet az élet akarása, az élet el nem engedése lenne. De a széken egyensúlyozó Miklós nem képes kiváltani azt a hatás, amit például a bikába kapaszkodó Ron a Mielőtt meghaltamban.

Pedig a színészek mindent, de mindent kihoznak magukból, amit lehet. Aki látta, Schruff Milánt a Kalandorokban, az nincs meglepve, hogy most is remekel. Akkor méltó partnere tudott lenni az olyan „nagy öregeknek”, mint Haumann Péter, vagy Rudolf Péter. Nagyon várom, hogy egyszer egy tényleg jó filmben is megcsillogtathassa a tehetségét. Piti Emőke is nagyot alakít, a rendező jó szemmel meglátta benne, hogy ez a gyönyörű és fiatal lány el tudja hitetni velünk, hogy embertelenül sokat szenvedett. A mellékszereplők közül kiemelném a Lidholm doktort játszó Máté Gábor alakítását, de igazából egyik szereplőnek sincs miért szégyenkeznie. Az egytől-egyik kiváló színészek legalább valamennyit képesek feledtetni a film negatívumaiból.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2015. december 17.

Forrás és fotó: Company Hungary




Olvasd el ezeket is!

1 Comment on Hajnali láz kritika

  1. Épp most fogom abbahagyni a film megtekintését, nagyjából a felénél. Eddig bírtam. Tovább nem megy, sajnos. (Nem maradok le meglepetésekről – mondhatni, ez a film nem szól semmiről. Illetve szól, szólna, csak annyira rosszul van megcsinálva, hogy nem jön át. Csak az unalom, a szenvelgés, a műbalhék…)
    A kritikád lényegével egyet értek. Jó gondolataid vannak, fontos meglátásaid. Jó volna ajánlani másoknak is, hogy olvassák el.

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: