Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Ég és jég között kritika

A jégbe zárt földtörténet

Ég és jég között kritika
Luc Jacquet, rendező a természet nagy szerelmes,e a környezetvédelem elkötelezett híve. Filmjeinek visszatérő témája az állatok, erdők és legfőképpen az örök jég birodalma, a sarkvidékek. Talán leghíresebb alkotása, az Oscarral is jutalmazott, a Pingvinek vándorlása, de a kevésbé ismert Csúcsforgalom az Antarktiszon is a hatodik kontinens ember nem járta vidékére kalauzolja a nézőt. Az Ég és jég között című film középpontjában egy személy, Claude Lorius áll, az ő munkásságán keresztül mutatja be a rendező azt a veszélyt, ami az üvegházhatás következményeként leselkedik a kék bolygóra, és ezzel együtt ránk, az emberiségre is. A francia glaciológus szakember (aki a filmben narrátori szerepet tölt be) kutatásinak ugyanis elévülhetetlen érdeme volt abban, hogy kimutatta: a bolygó melegedik, és ez nem természetes hanem, emberei tevékenység nyomán bekövetkezett folyamat.

A dokumentumfilmben sűrűn emlegetett glaciológia egy nagyon új, interdiszciplináris tudományág, vagyis több szakterület, nevezetesen a geofizika, geológia, meteorológia, ökológia, klimatológia és hidrológia határterületén helyezkedik el. Nagyon röviden úgy lehetne összefoglalni lényegét, hogy a jéggel foglalkozó tudomány.  A jég, a sarkvidékek gyakran több ezer méter mély jege, lenyomat az elmúlt sok százezer év időjárásának, az összetömörödött hópelyhek molekuláris összetétele tanúskodnak a hőmérséklet ingadozásairól az emberi előtti időkből is. A dokumentumfilm talán legnagyobb erénye, hogy ezekről a „földi halandók” számára elsőre nagyon bonyolultnak és magasnak tűnő tudományos tényekről is közérthetően tud beszélni, a „hidrogén”,„molekula” és „légnemű” szavak ismeretével már felfogható a mű galciológiai része.

Claude Lorius első útja a Déli-Sarkra 1956-ben történt, egy expedíció tagjaként több mint egy évet töltött egy kutatóállomáson. Ennek az útnak a története nagyon hosszan és részletesen mesélik, hiszen a fiatal tudós életében hatalmas fordulópontot jelentett. Ekkor szeretett bele az örök jég világába. Plasztikusan mutatják be a három fiatal férfi mindennapjait a kutatóállomáson, ahol mínusz negyven-ötven fokokban dolgoztak, estére pedig a plusz nyolc fokos, földalatti szinte odúszerű szállásukra húzódtak vissza, ahol még a mosakodásra sem tudták rávenni magukat. Claude Lorius mégis megszállott lett a kemény és embertelen körülmények között, a sarkkutatás megszállottja.

Ég és jég között kritikaAz első expedíció történetének bemutatása indokolatlanul hosszúnak tűnhet. Hiszen annak ellenére, hogy első, csak egy a tudós számtalan útja közül, ráadásul ekkor még szó sem volt klímakutatásról. A rendező itt is, máskor is ki akarta hangsúlyozni, hogy a főhős és munkatársainak munkája mennyire veszélyes és kegyetlen, mennyire elkötelezettnek kell annak lennie, aki vállalkozik arra, hogy szélviharban, mínusz ötven fokban, egy gleccserszakadék feletti bizonytalan jégen állva, tudományosan felhasználható adatokat gyűjtsön, ne a minél előbbi „menekülésen” járjon az esze. Az erős érzelmi fenn hangokat mindenki megszokta, aki látott egyet is  Luc Jacquet filmjei közül, a rendező most is mindent megtesz, hogy a nézőnek ne csak elmagyarázza a nyomasztó tényeket a klímaváltozásról, hanem emocionálisan is a látottak és hallottak hatása alá kerüljön. Talán kicsit arányt is vesztett ebben a tekintetben, az érzelmes zenei aláfestés mellett, a fenséges jégsziklák között, a távolba révedő tudós látványa helyett, jobb lett volna többet hallani a kutatások eredményeiről.

A dokumentumfilmben végigkövethetünk még egy nagyon érdekes folyamatot. Claude Lorius munkásságának a kezdte pont az ötvenes-hatvanas évekre tehető. Ebben az időben az emberiség legyőzhetetlennek hitte magát, hiszen uralma alá hajtotta az atomenergiát és embert küldött az űrbe. A következő pár évtized arról szólt, hogy rájöjjön: a mindenhatóság érzése csupán illúzió, képtelenek vagyunk igazán átlátni és befolyásolni azokat a folyamatokat, amiket felelőtlenül elindítottunk.

A film (mint Luc Jacquet minden alkotása) egy újabb figyelemfelhívás, egy újabb jel, hogy nem csinálhatunk meg akármit bolygónkkal, tenni kell valami. Néha talán kicsit túl érzelmes, néha kicsit sokat túl nagy súlyt kapnak olyan részek, amik nem biztos, hogy a nézőnek annyira fontosak, de az üzenet súlyán és igazságtartalmán mindez nem változtat.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2015. december 17.

Forrás és fotó: Vertigo Média




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!