Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Macondo kritika

Az érthetetlen felnőtt világ

Macondo cover
Sok dolog van, amit egy gyerek számára nehéz elfogadni és kezelni. Például egy bizonyos kor alatt mindenkinek nagyon magas erkölcsi elképzelései és elvárásai vannak a felnőtt világgal, de különösen saját szüleivel szemben. Ha azok egyike már nincs az élők sorában, ráadásul úgy, hogy még közvetlen emlékek sem élnek benne a gyerek fejében, akkor különösen nehéz elfogadni, hogy nem volt tökéletes és tévedhetetlen. Az is pokolian kemény, ha valaki olyan helyzetbe kényszerül, hogy több és nagyobb felelősség terheli a vállat, mint amennyit életkorából adódóan el tudna viselni. Sudabeh Mortezai filmjében, a Macondoban, „elsőre pillantásra” a háború pokla és a menekültkérdés a központi téma, hiszen egy csecsen kisfiúról szól, aki családjával együtt az ottani politikai helyzet elől menekült Bécsbe.  Az alkotásban mégsem ez a lényeg. Egy kisfiú történetéről van szó, aki felnőtt szerepbe van kényszerítve, és innen próbálja (sokszor igencsak sikertelenül) feldolgozni, hogy a felnőtt világ más, mint ahogy ő naivan elképzeli. A történetnek csak halvány hátterét adja a migráció, a forgatókönyvet meg lehetett volna írni úgy is, hogy a főszereplő nem menekült, a mondanivaló ilyen módon sem sérült volna.

Macondo jelenetfotóA tizenegy éves Ramasan (Ramasan Minkailov) anyjával, Aminattal (Kheda Gazieva) és két húgával él együtt Bécs menekültek által lakott városrészében, Macondoban. A gyerekek apja katonaként halt meg az orosz-csecsen háborúban. Ennek (is) okaként a kisfiú sokszor és sok tekintetben felnőttként van számon tartva a családban. Ő vigyáz délutánonként a húgaira, ős jár el a különböző hivatalokba anyjával, hogy tolmácsoljon németül nagyon gyengén beszélő nőnek, de máskor is „résen kell lennie” a kora szerint egyetlen felnőtt családtag mellett, például az időnként letargiába eső anya helyett az odaégett ételt valakinek le kell venni a gázról. A család életébe változásokat hoz a szintén csecsen Isanak (Aslan Elbiev) a feltűnése. A férfi az apa régi bajtársa volt, felelősséget érez a család iránt (és talán az anya is felkelti az érdeklődését), de a kvázi családfőként funkcionáló Ramasan mély ellenszenvvel viseltetik iránta. Ahhoz, hogy el tudja fogadni Isát, le kell számolni a felnőtt világgal kapcsolatos illúzióival. Például azzal, hogy az apja makulátlan és tökéletes volt, akihez a harmincas éveiben járó anyjának mindörökre ragaszkodnia kell. És azt is nehéz elfogadni, hogy egy felnőtt inkább a saját életét menti a helyett, hogy hősként viselkedne.

Macondo jelenetfotó 2A filmben a felnőttek és a gyerekek, a gyerek Ramasan világa között nincs átjárás.  Az anya őszintén szereti a gyerekét, mégis nagyon távol van tőle. Nem érti a kisfiú viselkedését, és nem is tudja befolyásolni azt. Ramasan részről pedig teljesen érthető és tulajdonképpen elfogadható, hogy ha az anyja, mint „felnőtt férfira” támaszkodik rá egyes helyzetekben, akkor ne szóljon bele abba, hogy kivel barátkozik. Ebbe a magányba lép be Isa, akiben a fiú úgy érzi ellenségre talál. A gyereki világlátás logikája szerint igaza is van, hiszen a férfi sok mindent képvisel és eszébe juttat, amiről felnőttként kellene gondolkozni, hogy elfogadható legyen. Közben nem vesz tudomást arról, hogy Isa az egyetlen, aki világosan látja a helyzetét, és tisztán érti mi történik a lelkében. A lakótelep melletti kis fás rész („erdő”) mélyén áll egy kiselejtezett dívány. Ramsan ide vonul vissza, ha kis lelkében viharok dúlnak. Ezen a helyen, az „erdő mélyébe”, amiről a pszichoanalitika iránt kicsit is fogékonyak pontosan tudják, hogy a lélek mélyét jelenti, egyetlen ember töri meg időnként a magányát, és ez pont Isa. Kettőjük komoly beszélgetései mindig a fák rejtekében álló, szakadt kanapén történik.

Macondo jelenetfotó 3Már említettem, hogy a migráció, mint végső soron lehagyható háttérmotívum szerepel a filmben. Jelentősége talán annyi, hogy a kulturális különbség, mint plusz ellentmondás jelenik  meg, amit Ramasannak fel kelleme dolgoznia. A csecsen társadalomban egy 11 éves gyerekre rámondják, hogy „kész férfi”, mint ahogy az imaház elöljárója meg is teszi. (Aztán amikor a helyzet úgy kívánja, gyereknek nevezni, ezzel még jobban növelve a zavarodottságot a fiú lelkében.) Mivel a bevándorlás nem a film alaptémája, azért az ehhez kapcsoló problémák és kérdések ábrázolása is alapvetően pozitív. Természetesen csak olyan mértékben, hogy senkiben se merüljön fel az idealizálás vádja. A menekültekkel foglalkozó szociális munkások alapvetően korrektül állnak a családhoz, a migránsok által lakhelyéül szolgáló lakások pedig picik és egyértelműen városszélen állnak, de nem lepusztultak és a lakótömb udvarán is vadonatúj, nagy játszótér áll.

Az igényes és színvonalas alkotás mindenkinek ajánlható, de szülőknek különösen, hiszen legalább egy percnyi gondolkodásra késztet bennünket, hogy mi történik gyerekünk lelkében, mennyit tudunk arról, ahogy ő a világot látja. Hibájának talán csak egy apróságot lehet felhozni. A pozitív befejezés a filmben látható módon egy nagyon picit erőltettetnek, tűnik. De ellenkező esetben igencsak nehéz szívvel hagyjuk el a mozit, amikor gyerek a főszereplő.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2015. december 10.

Forrás és fotó: Cirko Film



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!