Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Káosz karácsonyra kritika

Káosz karácsonyra kritika
Rendhagyó karácsonyi film került a mozikba idén, olyan, amely rendelkezik az azonos regiszterbe tartozó darabok minden erényével, és mindemellett hozzá is tesz valami egyedit és felejthetetlent az ilyenkor szívekben motoszkáló ünnepélyes érzéshez. Család és karácsony, a kimeríthetetlen forrás, ám aki egy újabb Kelekótya karácsony, Négy karácsony vagy Túlélni a karácsonyt hangulatú romkomot vár, az csalódni fog – ennek a filmnek drámaibb a hangvétele és nehezebb a fajsúlya is. A Káosz karácsonyra ugyan a szokásos tematika szerint lehúzza a vizes lepedőt a család minden tagjáról, és görbe tükröt tart a tökéletes ünnepet hajszolók orra elé – tehát megfelel a megszokott téli holiday filmek metódusának, a komikum faktort illetően. Az óriási különbség az, hogy itt mélyebbre vájkál a rendező a lelkünkben, önmagunkkal és a családunkkal való szembenézésre motivál, miközben szórakoztat és kikapcsolt: igazi kevert műfajú kuriózum, amelyet láthatóan profi stáb forgatott és kivitelezett. Ez a film annyira szeretett volna valami pluszt adni, hogy elméletileg megkaphattuk volna az Igazából szerelem epikusabb, echte amerikanizált változatát – ám mégiscsak kibicsaklott a végén, és mégsem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket. Ám így is klasszisokkal jobb, mint amit a decemberi idényben megszoktunk.

Káosz karácsonyra kritikaNégy generációs család tagjainak életébe, múltbéli flashback-jeikbe, gondolataikba, emlékeikbe, fájdalmaikba és örömeikbe kapunk betekintést, méghozzá a mai trendnek megfelelően, szkeccsszerűen. Egyik másik tag története egybehurkolódik, belefolyik a másikéba, továbbviszi a harmadikét. Így áll össze, mint egy óriási emocionális puzzle a Cooper család tablója, hogy a mindegyikük számára ominózus karácsonyi vacsorán végül vulkánszerűen kirobbanjanak a konfliktusok. A progresszív filmes forma egyébként ez esetben ténylegesen működne, ám a végén elég sok szál marad elvarratlan, több probléma feloldatlan, több sors tisztázatlan. Ez mindenképpen hiányérzetet generál a nézőben.

Káosz karácsonyra kritikaAhhoz, hogy emlékezeteset lehessen nyújtani ebben a zsánerben, szerencsésen kell megválasztani a színészeket. A központi anyafigurát, Charlotte-ot Diane Keaton alakítja, csak a tőle megszokott vibráló zsenialitással. Vannak olyan szerencsés színészek, akik mindig testhezálló szerepet választanak maguknak, és képesek ugyanolyan magas nívóval formálni a karaktereiket, egy egész életúton keresztül. Keaton ilyen. A legfőbb konfliktusforrás közte és a lánya között van, amely figurára az igézően szép Olivia Wilde-ot választották ki (őt elsősorban a Doktor House 13-asaként ismerjük). Az utóbbi idők szerencsétlen filmválasztásai miatt nem volt lehetősége kibontakozni, de ebben a filmben remekül megírt dialógusok, mesterien profi kameramunka, erős drámai jelenetek által mutatja meg megkérdőjelezhetetlen tehetségét.

Továbbá azért is szimpatikus ez a fim, mert olyan a forgatókönyve, hogy abban magunkra vagy az anyánkra ismerhetünk, vagy a nővérünkre/öcsénkre/nagyapánkra. A visszaemlékezések kellő emocionális atmoszférával látják el az átvezető jeleneteket, sőt, még a vágóképek is eredetiek és frappánsak. A többi ünnepi filmhez hasonló hangulatú, lenyűgöző fényképezést produkál az operatőr is a meseszép havas Pittsburgh-ről, és a szűrt lencsés módszer, a nagytotálok, a lassított felvételek néhol szinte művészivé avanzsálják a történetvezetést.

Káosz karácsonyra kritikaA filmnek meglepően jó a zenei anyaga is. A soundtrack tartalmazza a klasszikusok teljesen újszerű feldolgozását (mint amilyen például Nina Simone To Love Somebody-ja, Sting Soul Cake-e. A tradicionális karácsonyi dalok mellett egyik eredeti dalbetét kimondottan slágergyanús, ez pedig a The Light of Christmas Day. Ez a CD olyan, amit nyugodtan be lehet tenni a lejátszóba az ünnep idejére háttérzenének, amikor gyűlik a család szenteste.

Amit felróhatunk a rendezésnek, hogy amennyire komolyan vette magát, és amilyen ízlésesen lavírozott a még épp nem harsány humor és az éppen hogy nem csöpögős romantika mezsgyéjén, annyira eltolódtak az arányok a végén a blődli happy end felé. Ez a – mondjuk ki – komolyabb érzelmi húrokat is pengető dramaturgia simán elviselt volna egy enyhén tragikusabb befejezést is. A vezérfonalat cipelő Eleanornak és ad hoc bérpasijának nem kellett volna összejönnie szükségszerűen, és mellesleg Buckynak, a mindent megoldó bölcs déd-és nagyapának is elfogadtuk volna a halálát, ha már ilyen szépen összehozta a családot az infarktusával. Kicsit olyan, mintha a rendező Jessie Nelson (aki olyan pompásan sírós drámákat is dirigált, mint az Édesek és mostohák, Nevem Sam) nem tudta volna eldönteni, hogy most megríkassa a nézőt vagy röhögőgörcsöt okozzon neki. Viszont mivel az egész sztori ezen a dualitáson alapul, végül is a néző megkapja a maga ambivalens érzéseit: a szomorkás félmosolyt, az azonosulás vicces és egyben elgondolkodtató érzetét, vagyis egy jól adagolt, ezüst selyempapírba csomagolt, fehér masnival átkötött katarzist.

Káosz: ismerős mindenkinek, így év vége tájékán. Ez az, ami minden családnál ott lesz majd karácsonykor a fa alatt. A negédes, piros-arany csillámos, pulykás-tojáslikőrös, jégcsipkés és hópihés romantikus szirupok mellett itt van egy lényegien hihetőbb és hitelesebb családi film, mely keserédes hangulatával, őszintének tűnő meglátásaival, gyarlóan kedvelhető karaktereivel egy egészen másfajta – minőségibb – ünnepet kínál a mozivásznakon.

Szerintem: 

Szerző: Marity Mira

Hazai bemutató: 2015. december 10.

Forrás és fotó: Freeman Film




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!