Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Kosok kritika

Egyszerűen nagyszerű

Kosok kritika
A kos makacs állat. Ha kell fejjel megy a falnak, nem törődve azzal, hogy betörhet a koponyája. Grimur Hákonarson Kosok címet viselő filmjének két főszereplője is pontosan ilyen. Az idős testvérpár, Gummi (Sigurdur Sigurjonnson) és Kiddi (Theodór Júlíusson) immár négy évtizede nem hajlandóak szóba állni egymással, még úgy sem, hogy egymás szomszédai a meglehetősen gyéren lakott izlandi kis völgyben. De pártalan makacsságuk nemcsak ebben nyilvánul meg. A vidéken, a juhok között, felüti a fejét egy veszélyes kór, ami miatt az illetékes hatóság úgy dönt, hogy az összes állatot el kell pusztítani. A környékbeli gazdák közül csak a testvérpár lázad a törvények szabta döntés ellen. És a két önfejű fivér csak egymásra számíthatnak a bajban…

Kosok kritikaA film mindenekelőtt azoknak lesz kedves (és azok nyerhetnek önigazolást belőle), akik számára sokat jelent a természeti környezet és az állatok. Természetesen, a szavak szintjén, Magyarországon (és valószínűleg az egész fejlett világon) mindenki nagy környezetvédő, de most olyanokra gondoltam, akik komolyan veszik és komolyan átéreznek bizonyos dolgokat. A természet szerelmeseinek nemcsak az izlandi táj szépsége fog sokat jelenteni, hanem az állatok, az állatokhoz való emberi hozzáállás ábrázolása is. Gummi és Kiddi gazdaságában (szöges ellentétben a nagyüzemi állattartással) a juhokat „emberszámba” veszik. A testvérek névről ismerik a patás jószágokat, beszélnek hozzájuk, simogatják őket. Az állatok leölésének is erős érzelmi fennhangja van. Gummi maga öli le a juhokat (mondani sem kell, hogy sírva), majd megmossa véres kezeit. Az idős férfi könnyek között, remegve áll a csapnál, közelről mutatják, ahogy folyik le a vörösre színezett víz a lefolyóba. A jelenet megállná a helyét egy olyan filmben is, ahol a történet szerint a gyilkolni kényszerült pozitív hős éppen erős érzelmi megrázkódtatást él át a kényszer szülte tett hatására. A nézőben pedig, ha eddig nem jutott eszébe, most felmerülhet a kérdés, hogy mégis milyen dolog más lények életét elvenni azért, mert van rá valamennyi esély, hogy betegek.

A kisgazdaságok romantikus bemutatása során egyetlen elemnél van ott az ellenpont, a „globalizálódott” állattartás. A leölt juhok nemcsak, mint „személyek” értékesek, hanem azért is barbár tett az elpusztításuk, mivel egy, ritka, csak a völgyben létező fajtáról van szó. A gazdák két év elteltével újra tarthatnának állatokat, de azok már „génkezelt egynejuhok” lennének. A két testvér a sokat emlegetett biodiverzitás miatt is harcba száll, amikor mentené a jószágokat, a ritka és értékes faj nyíltan szembe van állítva a „tucat termékkel”.

Kosok kritikaGrimur Hákonarson filmje legjobb értelemben vetten minimalista. A történések, a szereplők szavai, a nézőnek juttatott bármiféle információ mindig csak a legszükségesebbre szorítkozik, de mesterien súlyoznak, csak és kizárólag fontos dolgok jutnak el hozzánk. De azok mindig. Nem derül ki az sem, miért nem áll szóba egymással Kiddi és Gummi. A film javára válik, hogy nem tudjuk, hiszen eltelt negyven év, és nem létezhet olyan sérelem, ami miatt két testvér nem akarjon tudni egymásról ennyi ideig. (Különösen úgy, hogy egyiknek sincs senkije a másikon kívül.) Ha megtudnánk, akkor esetleg önkéntelenül is véleményt formálnak, valakinek a pártjára állnánk, pedig ez egy ilyen régi ügyben, ilyen közeli hozzátartozók között értelmetlen. Nem kéne, hogy számítson az, kinek volt igaza. Így csak azt látjuk, hogy van két testvér, akik élete és értékrendszer egy, ennek ellenére a köztük lévő párbeszéd a kutya szájában továbbított levelekre korlátozódik.

Kosok kritikaA szereplők jellem, sorsa és életmódja nincs a néző szájába rágva, de egy-egy jól elkapott jelenettel, vagy egy jelenet egyetlen részletével nagyon sokat képesek megmutatni. Amikor Gummi nagyollóval vágja a körmeit, vagy szakadt inget húz, abban benne van a magának való agglegény egész életformája. Az a mondat, hogy a testvérek apja mindent Gummi hagyott, de anyjuk a halála előtt megígértette vele, hogy Kiddi maradhat a tanyaépületben, elénk vetíti fivérek egész gyerekkorát. Az apát, aki sokkal jobban értékelte a társadalmi normáknak inkább megfelelni akaró Gummit, és az elfogadó anyát, akinek a nehéz természetű fiú sorsa is a szívügye volt.

Az egyszerűség, a megoldások és történések el nem mondása, „elhallgatása”, a legzseniálisabb az utolsó húsz percben jelenik meg. A legnagyobb dráma és izgalmak tetőfokán fejeződik be a film. Nem tudhatjuk mi lesz a végkifejlet, kinek milyen sors jut, kinek sikerül túlélni, és kinek nem. Még sincs hiányérzetünk, hiszen a legfontosabb dolog elrendeződik.

Szerintem:

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2015. december 10.

Forrás és fotó: Mozinet




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!