Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Szemekbe zárt titkok kritika

Szemekbe zárt titkok kritika
Sokan emlékezhetnek arra, hogy (nem is olyan régen, 2010-ben) mindenki biztos befutónak hitte A fehér szalagot az Oscar gálán a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, aztán mégis a Szemekbe zárt titkoknak jutott a dicsőség. Az argentin-spanyol koprodukcióban készült alkotás nem sokáig kerülhette el a sorsát, Hollywood hamar lecsapott rá. A film amerikai remake-je idén decemberben kerül bemutatásra a hazai mozikban, Billy Ray rendezésében, olyan sztárokkal a főszerepben, mint Nicole Kidman, Julia Roberts és Chiwetel Ejiofor.

Szemekbe zárt titkok kritikaDacára az illusztris neveknek, biztos vagyok benne, hogy a dél-amerikai eredeti rajongótáborát nem fogja megnyerni az amerikai változat. (Talán még azt is megkockáztatnám,  hogy eleve gyanakvással fogadják majd azt.) Sajnos nem légből kapott előítéletekről van szó. Ami az eredetiben egyedi és szerethető volt, az kimaradt Billy Ray változatából. Juan Jose Campanella annak idején egy nagyon különleges, nosztalgikus atmoszférájú mozit forgatott. A nyugdíjba vonuló rendőrtiszt visszaemlékezik egy olyan gyilkossági ügyre, ami több évtized távlatából sem hagyja nyugodni, és ami egész életében fordulópontot jelentett. Az idősödő ember érzelmes és érzelgős határmezsgyéjén egyensúlyozó visszarévedése egyáltalán nincs benne a remake-ban. Pablo Sandoval, a filozofikus és bölcs, ámde alkoholista rendőrtiszt figuráját az új változatban a hozzá képest roppant vérszegény, szinte már unalmas Bumpy-val (Dean Norris) helyetesítették. Billy Ray átvett jó pár nagyon hatásos, „ütős” jelenetet, de ezek igencsak haloványnak fognak tetszeni annak, aki már látta őket az eredetiben. A liftes jelenetnél az embernek közel sem szorul annyira össze a gyomra, mint öt éve a moziban ülve, és Pablo Sandoval magával ragadó szavai a megváltozhatatlan szenvedélyről unalmas és hatástalan frázisokká alakulnak át Julia Roberts szájából hallva. (És talán nem a színésznő hibájából.) Ezek után sovány vigasz, hogy az agresszívan támadó pincsikutya itt is előkerül, és a harcias kis öleb mindkét filmben ugyanolyan vicces.

 Szemekbe zárt titkok kritikaA lényeg, hogy a két változat célcsoportja minden bizonnyal nem ugyanaz. A Szemekbe zárt titkok amerikai változata az izgalmas, de mérsékelten hátborzongató thrillerek rajongóinak szerezhetnek kellemes másfél-két órát a moziban. Az egész életét (az egész életet) átgondoló Benjamin Espositio helyett kapunk egy érdekfeszítő nyomozós sztorit. Jessnek (Julia Roberts), az FBI nyomozójának egész életet összeomlik, amikor tizenéves lányát brutális módon meggyilkolják. Az elkövető nem kerül elő, de barátait, Clarie (Nicole Kidman), Ray (Chiwetel Ejiofor) és Bumpy (Dean Norris) – akik szintén a Szövetségi Nyomozóhivatal kötelékében dolgoznak-, tizenhárom év után sem hagyja nyugodni az ügy, és mindent megtesznek, hogy a gyilkos megkapja méltó büntetését.

Mint izgalmas thriller, a Szemekbe zárt titkok valóban működik. Megkapjuk a lassan adagolt, fokozatosan kibontakozó történetet. Nem hiányozhat az a szál sem, hogy esetleg „felsőbb hatalmaknak” nem érdeke az igazság napvilágra kerülése. A „két irányba harcolás” még izgalmasabbá teszi a bűnügy falgöngyölítésének történetét. És természetesen az egész mögül nem hiányozhat az emberi dráma sem, a gyerekével tulajdonképpen mindent elvesztő anya tragédiája. Ezek az elemek fokozatosan kerülnek elő, izgalom és érzelmi hatás nem marad el. A film az első képkockától az utolsóig képes fenntartani a figyelmet, jól kiszámítva adagolja az újabb és újabb fordulatokat. Aki számára ennyi elég, az teljes mértékben elégedetten fog távozni a moziból.

Szemekbe zárt titkok kritikaSajnos rengeteg kritizálni való is akad a filmen. Ray és Claire beteljesületlen szerelme bekerült az amerikai váltottba, de talán jobb lett volna kihagyni. Legalábbis abba a formában, ahogy tették, mindenképpen. A két szereplő pár jelenet erejéig zavartan vihorásznak egymással, illetve időnként a férfi bánatos bociszemeivel töltik be a képernyőt. Ezeknél a része szinte már a néző érzi magát kínosan. Az igazság az, hogy a két színész között mintha nem működne az a sokat emlegetett kémia. A rendkívüli okos és fényes karriert építő Claire-től pedig egyenesen blőd a film végén elhangzó indoklás, hogy szerelmük végül miért nem szökkent szárba.

Nem vagyok otthon a titkosszolgálatok működése terén, de azért az sem túl hihető, ahogy az FBI ábrázolva van a filmben. Nehéz lenyelni, hogy a hírszerzés négy hónappal szeptember 11 után, egy veszélyes terroristasejtbe olyan, nulla önfegyelemmel rendelkező „téglát” épít be, aki egy átlátszó és primitív provokáció hatására kiadja magát. Gondolom az sem mindennapos arrafele, hogy valaki minden következmény nélkül véresre veri a feljebbvalóját, sőt az is kétségesnek tűnik, hogy az FBI embereinek saját szakállra való nyomozását és magánakcióit ennyire jól tolerálja a rendszer.

Szemekbe zárt titkok kritikaAki látta az argentin változatot, bizonyára emlékszik, hogy ott nem az anya vesztette el a gyerekét, hanem egy férj a feleségét. Az áldozat hozzátartozója nem volt tagja semmiféle rendőrségnek, vagy nyomozóhivatalnak, „civil” volt. Ennek (is) a következményeként sokáig szinte a háttérben szerepelt, csak a film végére vált kulcsfigurává. Ellenben Jess, a nyomozók munkatársa, szerepe jóval hangsúlyosabb, elejétől a végéig jelen van. Nagyon nehéz a végső fordulatok elárulása nélkül leírni pontosan miért is, de ez nagyon rosszat tett a filmnek. Központivá válik a megbékélni nem tudó nő figurája. A néző önkéntelenül is elgondolkozik, hogy milyen ember az, akiben sok-sok év után is ilyen szinten forr a bosszú.  (A különben kamaszfiúnak tetsző elkövetővel szemben. Talán szerencsésebb lett volna nem egy félig-meddig gyereknek tűnő személyt választani erre a szerepre.) Nem vagyok pszichiáter, de gyanítom hogy ez már egy ilyen szakember asztala. A legvégső jelenet csak hab a tortán, értem, hogy a rendező mit szeretett volna közvetíteni, de mentálisan egészséges ember akkor sem mosolyog bizonyos helyzetekben. Így be kell valljam, a legalapvetőbb érzésem az erkölcsi felháborodás volt, amikor felálltam a moziszékből.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2015. december 3.

Forrás és fotó: Big Bang Media

Nézd meg a film teljes adatlapját a Magyar Film Adatbázis oldalán!



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!