Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Dínó tesó kritika

Ugye mi jóbarátok vagyunk?

Dinó tesócover
A Pixar stúdió többé-kevésbé mindig is képes volt folyamatosan szélesíteni és mélyíteni nézőközönségét, ráadásul ezt nem biztonsági játékként tette, hanem átgondolt szerzői koncepciók alapján. John Lasseterrel az élen, a digitalizáció korának mesélői, képesek voltak önálló, lélegző, szerzői alkotásokat letenni az asztalra a Disney bábáskodása alatt. Ezen alkotások az új technikát csak eszköznek tekintették az alapvető Disney filmek történetszövésének frissítése közben, és így történhetett meg például az is, hogy a musical betéteket fokozatosan vonták ki az egyes történetek elbeszéléséből. Musical betétekkel és a zsánerrel összefüggésben pedig, ki mertek lépni a Disney kalandfilmek, családi melodrámák és romantikus komédiák megszokott keretrendszereiből és tematikáiból. Önálló arculatukkal elsősorban a főszereplő karakterek kidolgozására koncentráltak, akik így nem csak parabolai kellékekként tudtak működni. Az egyedi karakterek személyesebb hangvételt, a hangvételt pedig érdekesebb, összetettebb cselekményt vontak maguk után, ráadásul olyan könnyen körülhatárolható és jól kitalált párhuzamos világokba/valóságokba helyezve, amelyekben nagyon könnyű volt elvesznie a széles közönségnek.



Az új idők szelei azonban az utóbbi években egyre inkább alábbhagytak, és a Pixar is átesett iparosodási kényszerén (aminek a Disneyvel való jogi kakaskodás is az eredménye). Futószalaggyártásba (Toy Story, Verdák, vagy a készülő Némó Nyomában folytatás) kezdett, amit nagy ritkán tör meg egy-két invenciózusabb darab (Agymanók). Persze piaci szempontból továbbra is sikert sikerre kovácsolnak, így elvileg beleférne egy-két rizikósabb darab kidolgozása is. Viszont az ipari és invenciózus termékek között eltelt idő egyre jobban tágul, így kérdés, hogy a szél mikor fog teljesen alábbhagyni, és mikor fog a felnőtt korosztály ásítások közepette asszisztálni a kisdedek gyors árukapcsolási fogyasztásában. Legújabb filmünk a Dínó Tesó is ebbe a köztes intervallumba esik, ráadásul még ott is rendkívül szűk létjogosultsággal bír.

Dínó tesó jelenetfotó 2
Arlo, a kisdinoszaurusz történetének hátterében a halálos aszteroida elkerülte a földet, így a dinoszauruszok fennmaradtak, és együtt fejlődtek tovább az emlősökkel. Arlo és családja földművelésből tartja fenn magát, míg egy napon, egy különös emberkutyagyerek szerzettel (Pötty) való találkozást követő kalamajka közvetve Arlo apja halálát okozza. Arlo bosszúszomjjal és jókora adag félelem birtokában elsodródik otthonról, hogy aztán barátra leljen kényszerű utazótársának személyében.

Jelen filmünk a történet, a világ és a karakterek kidolgozása szempontjából (is) a klasszikusabb Disney rajzfilmekhez áll közelebb, mellőzve a jelentősebb tartalmi és formai jellegű összetettséget. A film történetsémáját keresztül-kasul átjárja a melodrámának álcázott (rajz-)természetfilm Bambija, A dzsungel könyve adaptált meséje, a királydrámában feszengő Az oroszlánkirály vagy a Mackótestvér zen meséje. Említhetjük még a Némó Nyomábant is, mint történetváz-párhuzamot, viszont Peter Sohn filmjéből – akinek ez az első önálló, programfilmje 6 éves hercehurca után – hiányzik az-az összetett struktúra és szerzői intertextualitás, amitől a Pixar történetei annyira újszerűnek tudtak hatni. Hozzátehetnénk, hogy nem is akar újszerű lenni, mivel szemmel láthatóan a 6-8 éves gyerekekre van kalibrálva a történet. Sőt, leginkább az amerikai gyerekek számára, lévén az amerikai földműves, handmade létélmény jelenik meg itt a kedves, hosszúnyakú dínók álarca mögött, akik a kukorica terményeik gondozását, betakarítását és védelmét helyezik mindennapjaik fókuszába az amerikai préri rengetegében. Pötty karaktere pedig a megszelídítést igénylő farkaskölyök. Ez persze nem probléma, ha a kész művön nem lenne ott a Pixar márkajelzése. Hol van itt kérem a játékok, bogarak, szörnyek, halak, robotok, agymanók párhuzamos világainak/valóságainak homogén frissessége és látványa?

Dínó tesó jelenetfotó
Maga a történet vezetése is klasszikus Disney sémákból és toposzokból építkezik: családi melodráma keretei között sematikus coming of age/road movie ötvözetet látunk, amelyben a családi állapot felbomlását követő érési folyamat, különböző stádiumok mentén végbemegy, amit aztán egy dupla családi összeborulás zár. Azért duplát, mert kapunk egy másik főszereplőt is a nyakunkba, így egy a Némó Nyomábanhoz vagy Mackótestvérhez hasonló buddy-roadmovie-vá nővi ki magát a film, Arlo (a kisdínó) és Pötty (a kisősember) személye által. A két főszereplő elsodródva otthonuktól egymásra vannak utalva, így útközben megismerve egymást és más kisközösségeket és családmodelleket, átalakulnak a világ helyi értékeiről vallott elképzeléseik. Bár e két film elsősorban az elengedést követő önállóságot, az egyént, addig a Dínó Tesó cselekményében lezajló re integráció inkább magát a családot és klasszikus családmodellt hangsúlyozta. És útközben mi nézők is sírunk, amikor kell, és mi is izgulunk, amikor kell, bár továbbra is leginkább a gyerekek izgulnak, ami egy Pixar alkotásban elég ritka

Azonban a Dínó Tesó a saját elvárásainak ábrázolása tekintetében, még ha eredetire nem is, de meglehetősen hatásosra sikeredett: elsősorban ismét a gyerekek számára kalibrált dínók, emlősök fizimiskájával szemben éles kontrasztot mutató hiperrealisztikus környezet és környezeti hatások által. Ilyen minőségű vízábrázolást például én még sehol nem láttam, pislognom is kellett, mert azt hittem néha, hogy egy természetfilmet nézek. Ez a vizuális kontraszt fokozza az abszolút azonosulást főszereplőinkkel, ráadásul ügyesen köti össze dramaturgiai szempontból a természeti elemeket az egyes figurákkal: gondolok itt most elsősorban az apa-vihar vagy Arlo-folyó párhuzamra. A családdal való folyamatos küzdelem válik így egyenértékűvé a külvilággal való küzdelemmel.

Ha a Dínó Tesó nem egy Pixar mese lenne, akkor egy teljesen vállalható, csupa szív iparos munkaként nagyobb létjogosultsággal bírna a jelenlegi animációs dömpingben, de mivel nem erről van szó, így betudható csalódásnak. A kicsik mondjuk még így is imádni fogják.

Szerintem: 

Szerző: Varga Ádám

Hazai bemutató: 2015. december 3.

Forrás és fotó: Forum Hungary

Nézd meg a film teljes adatlapját a Magyar Film Adatbázis oldalán!




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!