Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Az éjszakám a nappalod kritika

Éjszakám a nappalod cover
Nincs könnyű helyzetben az, aki közönségfilmet kíván gyártani nálunk, ugyanis a magyar filmtörténeti környezet nem bír annyi töltettel, hogy az ilyen irányú próbálkozásoknak és honosításoknak kialakulhasson a zökkenőmentes visszhangja és érdemi folytonossága.

Éjszakám a nappalod jelenetfotóA műfaji film vérszegény állapotának hazánkban kultúrtörténeti, kultúrpolitikai, filmtörténeti és intézménytörténeti okai vannak, amely hasonló fénytörésben érvényes az általában vett szórakoztató közönségfilm egészére is. Nem pusztán arról van szó, hogy a II. Világháborút követő filmes gyakorlatban nem jelenhetett meg ez a törekvés, így átörökített minták se jöhettek létre, hogy a műfaji formák egymásra épülve vagy rombolva tartsák mozgásban a műfaji hagyományokat, de a társadalmi tér sem rendelkezik olyan egységes mítosszal, ami kulturális egyetértést tudna szülni egy-egy műfaj alapjául. Kivétel ez alól talán a vígjáték. Természetesen a műfaji és/vagy szórakoztatói filmhagyomány átértékelése a rendszerváltás után vette kezdetét szerzői törekvésekkel, színészrendezők munkáival, remakek sorával, melyben továbbra is a vígjáték, vagy a romantikus komédia volt a domináns narratív forma. A 2000-es új generáció (Antal Nimród, Bergendy Péter, Goda Krisztina, Herendi Gábor, Gigor Attila, Orosz Dénes) viszont már sokkal erőteljesebben és hatékonyabban nyúlt a műfaji formákhoz, és a pontot az i-re a Filmalap megalakulása hozta el, mely hű mecénása kíván lenni az ilyen irányú törekvéseknek.

Mostanában kezd éledezni egy új generáció is (például: Bodzsár Márk, Mátyássy Áron), mely hasonló irányvonalat képvisel több-kevesebb sikerrel. Jelen filmünk, Az éjszakám a nappalod esetében inkább kevesebb sikerrel, mivel Désy András György és Móray Gábor alkotópáros kevéssé tudja teljesíteni merész és nehezen megvalósítható integrációs és szegregációs műfaji és stiláris törekvéseit. A film ugyanis egyszerre kívánja folytatni a magyar közérzetfilm hagyományát, az éjszakai életbe belefásult, már-már robotikus pózokba merevedett főszereplők csellengéseivel, valamint egy fekete komédia keretei között bizonyos heist-film és thriller elemek bevezetésével.

Éjszakám a nappalod jelenetfotó 2A történet szerint Novák (Czukor Balázs) nem tud nyugovóra térni állapotos barátnője ágyába, és álmatlanságában járja a pesti éjszakát, váltogatva a szórakozóhelyeket és furcsábbnál furcsább társaságokat, hogy elüsse és lekösse végtelen mennyiségű idejét és energiáját. Így ismerkedik össze Volf (Anger Zsolt) szedett-vedett bandájával, akik alapvetően simliskedésből tartják fenn magukat, Novák pedig egyre közelebb kerül hozzájuk és piszkos ügyeikhez.

A közérzetfilmeknek alapvetően nagy hagyománya van nálunk, mind a rendszerváltás előttről (például: Megáll az idő, Buék), mind utánról (például: Moszkva tér, Szezon), melyek a bemutatott közeg és generációk szerint változatos utat jártak be. Legutóbbi hasonló közérzetfilm a VAN, mely hitelesen tudta bemutatni – elsősorban szűkített közegében – a bölcsész értelmiségiek kiszolgáltatottságát és útkeresését az egyetemi burok felszakadása után. Novák figurája a már és a még nem beért létstádiumában van, egyetem és munka után, valamint családalapítás előtt, miközben betegségének vagy frusztrációnak hála, szüntelenül járja az éjszakákat. A cselekmény második felétől a film azonban átcsap műfajosodásba, amit az addig felépített világ és atmoszféra nem feltétlen követ, ráadásul műfaj-variálódást próbál végrehajtani, ami a film végére teljesen szét is esik. Túl sokat akar a szarka, mondhatnánk, de a Víkend és az Isteni műszak esetében is fennállt ez a veszély, csak ott ezt a szétesést meg tudták akadályozni: a műfaj és stílus variációk akkor tudnak hatékonyan működni, ha az alkotók a műfajok egyes opponenseiből úgy vesznek ki kölcsönösen bizonyos elemeket, és úgy helyettesítik őket, hogy annak konzisztens hatása megmaradjon. Nyílván ezt az alkotók is tudták, amit a film viszont úgy kíván ellensúlyozni, hogy több rétegű elbeszélést használ. Tehát a film cselekményvilágában történő események Novák fejében vagy Novák belső világától függetlenül történnek, két kérdés köré építve a cselekményt: mikor fog elaludni végre és mi fog addig történni. Ez a megoldás azonban inkább kibúvó, mint igényesen felépített, komplex elbeszélés, így a formák egymásra tudnak mutogatni a film alatt, ha az egyik nem működik.

Éjszakám a nappalod jelenetfotó 3Pedig a felvezetés még működne is, hiszen kellően érdekes és izgalmas – adott esetben – műfaji lehetőségek kibontására enged következtetni: Novák pszichiátere felveti, hogy 5 nap alvás után rejtély, hogy mi történik az aggyal, majd ennek tudatában veti bele magát az éjszakába, amit egy remekül sikerült főcím keresztez. Ha rosszmájú szeretnék lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, képileg is ez a legemlékezetesebb része a filmnek, ami persze a későbbiekben is professzionális, csak éppen kevésbé izgalmas, főleg a film második felében. Egészen addig a neonfények digitális és díszletszerű beemelése a környezetbe, színkontrasztok, montírozások, néha felbukkanó pergő és szubliminális vágások is valamint variók mind remekül aláfestik Novák belső és külső világának impulzusait az éjszakai élet lüktető neonfény-labirintusában. A látvány egyébként Pater Sparrowot illeti, vagyis az 1 rendezőjét. Emellett a zene is fantasztikus lett, amit pedig a Žagar-nak köszönhetünk, sőt azt kell, hogy mondjam, hogy a Kontrollt aláfestő Neo óta nem hallottam ennyire markáns és remekbeszabott magyar filmzenét. És annak ellenére, hogy közönségfilmes képi kerettel operál Az éjszakám a nappalod, mégis elsősorban közérzetfilmként kívánja eladni magát a film első felében, amit jobb híján szintén abszolvál. Belső képek és groteszk motívumok nem kizáró tényezők e stílusban (lásd: Megáll az idő), így fenntartás nélkül tudtam kezelni a romkocsmában ücsörgő hajléktalan fizimiskájú idős nőt, vagy a „romdiszkóban” ülő gyerekeket, a házibuli akváriumát, az éjjel-nappali dinnyéjét vagy a yuppi parti karikagyűrűjét.

Éjszakám a nappalod jelenetfotó 4Csak aztán jön a váltást követő feldarabolódás, ráadásul, ahogy mondtam képileg se lesz érdekesebb – leszámítva egy grandiózus díszletet – a film, eltűnik a pezsgés, vagy a képi megoldások egész egyszerűen funkciótlanná válnak. Ilyen a néha fel-felbukkanó szubliminális vágás, vagy éppen a film végi kataklizmatikusnak szánt montázs, melyek éppen a feldarabolódástól nem működnek. A film felétől folyamatosan esik darabokra az addig felépített közérzetfilmes atmoszféra és csökken a feszültség is, holott a felépülő történet ettől a ponttól kezdve indokolná annak kiteljesedését. Mégis az ellenkezője történik: a néző két szék közé esik, kapkodva a fejét a meglehetősen inkonzisztens és egyben hatásvadász csavarok és motivációk után, miközben teljesen kikerült a történet forgatagából. Így a film végi kataklizma csak arra jó, hogy a nézőt – mint megfigyelőt – emlékeztesse arra, hogy voltaképpen mi is történt eddig a filmben. Feltéve, ha addig nem aludt el. És hiába a fekete komédia, mint keret, ha az egyik legfájóbb momentuma a filmnek éppen az, hogy nincs humora, vagy humoros karakterei.

És erről a színészek is tehetnek, kezdve először a mellékalakok sorát indító (az amúgy általam nagyon kedvelt) Anger Zsolt ripacskodó és tanácstalan szegmenseivel. Jó pár jelenetben éreztem úgy, hogy nem nagyon tud mit kezdeni a figurájával. Scherer Péter üdítő pontja is lehetett volna ennek a filmnek, csak neki se nagyon írtak szerepet. A többi mellékszereplő meg a teljes érdektelenség homályába burkolózik, kezdve a protagonista szerelmével és Anger bandájával, akik mintha csak Anger karakterének meghosszabbításai lennének. Czukor Balázs személyében – mint a szegény ember Joaquin Phoenixe – pedig tökéletes látleletet kapunk magáról a filmről: nincsenek igazán leolvasható manírjai és hanghordozásai, de ráfoghatja arra, hogy azért nem, mert álmatlanságban szenved.

Feketének nem túl fekete, komédiának nem túl vicces, thrillernek nem túl izgalmas, heistfilmnek nem túl logikus, nemzedéki közérzetfilmnek pedig kifejtetlen. Adekvát a kérdés: mi jut ebből a nézőnek? Leginkább egy kihagyott ziccer.

Szerintem: 

Szerző: Varga Ádám

Hazai bemutató: 2015. november 26.

Forrás és fotó: Company Hungary

Nézd meg a film teljes adatlapját a Magyar Film Adatbázis oldalán!



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!